The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor

Kína

Sok-sok évvel ezelőtt a jó és a rossz mitikus harca

bontakozott ki az ősi Kína földjén. Az országban polgárháború dúlt,

számos királyság harcolt a földért és a hatalomért.

Az egyik király kegyetlen tervet kovácsolt: karddal akart császárt csinálni magából.

Távozzatok.

Háborúzunk!

A többi uralkodó meg akarta öletni a királyt,

mielőtt mindegyiküket legyőzi.

Állj! Nincs bajom.

Este támadunk!

A serege mindent elsöpört, ami az útjába került.

Aki ellenállt, szörnyű véget ért az élete.

Övé lett az ország.

Ő lett a császára mindennek az ég alatt.

Ellenségeit rabszolgává tette, velük építtette a Nagy Falat.

Aki meghalt, vagy megsérült, azt a fal alá temettette.

Varázspapjai megtanították, hogy irányíthatja az öt elemet.

A tüzet, a vizet, a földet, a fát, a fémet.

Úgy tűnt, az ereje határtalan.

Milliók ura volt.

De akár a legszegényebb paraszt, ő sem tehetett az öregség ellen.

Túl kevés egy élet ahhoz, amit tennem kell.

Le kellett győznie az utolsó ellenségét, magát a halált.

Egy nap hírt kapott egy boszorkányról,

aki állítólag tudta az örök élet titkát.

Megparancsolta Ming tábornoknak, régi barátjának, hogy kutassa fel.

A boszorkányt Zi Yuannak hívták.

A tábornok nem erre számított.

Felség.

Állj fel.

Nincs birtokomban a halhatatlanság titka, uram,

de tudom, hogy hol találod meg.

Tábornok.

Senki sem érhet hozzá.

Ő az enyém.

A nyugati határnál volt a turfani kolostor.

Ebben volt az ősi világ leghatalmasabb könyvtára.

És Zi Yuan biztos volt benne, hogy itt van az örök élet titka.

Ez itt egy kulcs.

A rég elveszettjóscsontok voltak.

Az ősi világ összes varázslatos titkának gyűjteménye.

Itt volt, amit a császár keresett. És még számos más rendkívüli varázslat is.

Jól szolgáltál.

Megkapsz bármit, amit csak kérsz.

Ming tábornokkal szeretnék élni.

Rendben.

Olvasd.

Szanszkritül varázsolt,

egy ősi nyelven, amit a császár nem értett.

Érzem, hat a varázs.

Halhatatlan vagyok.

Jöjj, mutatok neked valamit.

Légy a császárném, és nem hal meg.

Mentsd magad! Tedd meg, amit mondd!

Nem tartod meg a szavad.

Igaz.

Menj a pokolba a szerelmedhez.

Mit csináltál velem?

Megátkoztalak téged és a sereget.

A palotába!

Bajban a császár!

Az átkot nem szabad feloldani,

mert a császár feltámad, hogy leigázza az egész emberiséget.

És azon a sötét napon nem lesz semmi és senki,

aki megmentsen minket.

Hiába futsz, megtalállak.

Egy óra.

Oxfordshire, Anglia, 1946.

Tíz óra... egy óra.

Tíz óra... És felnőtt emberek ezt csinálják?

Gyerünk!

Akkor nesze!

Evy, megjöttem!

Mrs. O'Connell felolvasáson van. Vacsorára jön.

Ó, persze. Az remek. Mert halat eszünk.

Azt hitte, nem fogok semmit?

Feltétlenül bíztam önben.

Horog akadt a nyakába, uram. Hozzam az ollót?

Visszavonulás! Utánam! Gyorsan! Gyorsan!

A léghajó biztonságos fedélzetén, miután végre végeztek a múmiával,

LONDON

Dash átöltelte Scarletet.

Azt hittem, elveszítelek. Egy pillanatra el is vesztettél.

A nap arany fényében fürödve

hőseink átadták magukat az időtlen szenvedély csókjának.

Szerelmük mélyebb, igazabb volt, mind valaha.

Mrs. O'Connell! Nagyon izgat minket...

Scarlet O'Keefe figurája tényleg az ön életén alapszik?

Őszintén mondom, én nem az a nő vagyok.

- Van még kérdés? - Ma is olyan izgalmas

az élete, mint a háború előtt?

Bár olyan izgalmas életem volna!

Lesz még új könyv a sorozatban?

Hát nem fenséges?

Vacsora itthon.

- Minden este. - Minden este.

- Igyunk a nyugalomra. - Legyünk mindig ilyen boldogok.

Alex még nem válaszolt. Múlt hónapban háromszor írtam.

Mit vártál tőle?

Csak akkor hallunk felőle,

ha kirúgják vagy ha pénz kell neki.

Biztosan csak nyakig van a tanulásban.

- Milyen volt? - Príma, köszönöm.

Amíg meg nem kérdezték, lesz-e új múmiás kaland.

Ígértél a kiadónak 3. könyvet.

Tudom.

De csak bámulom az üres papírt, teljesen leblokkoltam.

Kihagyhatnánk a vacsit, és esetleg...

megpróbállak megihletni... odafent.

Ó, de kedves tőled, drágám.

De inkább ülök az írógépnél, míg nem jön valami izgalmas.

Köszönjük.

Pisztráng. Nagyszerű.

Olyan jó, hogy olyan hobbid van, amihez nem kell pisztoly.

NingXia tartomány, Kína, 1946.

Ma biztos megtaláljuk.

Li Tung! Mi az ebéd?

Tésztás leves.

Príma.

Remek. Wilson megjött.

Késett pár napot, professzor.

Féltettem az útonállóktól.

Kedves, hogy aggódott.

- Nem szomjas? - De, köszönöm.

- Tessék. - Köszönöm.

Ahogy állt itt fenn a gerincen,

azt hittem, az édesapját látom.

Maga tényleg Rick O'Connell fia.

Remélem, ha ma itt célt érünk, ő lesz Alex O'Connell apja.

Ó, milyen erőteljes arc.

A múzeumban odáig voltak, hogy megtalálta a kolosszust,

- Ugyanakkor... - Tudom.

Mikor jutok be a sírba?

Ne hagyja, hogy lelombozzák.

Megtalálta Bembridge naplóját,

ami elvezeti a császárhoz.

- Én megbízom magában, Alex. - Köszönöm, professzor.

Köszönöm, hogy hisz bennem.

Megtaláltuk! Megtaláltuk!

"Rossz múmia."

"Gonosz múmia."

"Átkozott!"

"Mágikus múmia."

"Mániákus múmia."

Készülj, mert meghalsz!

Nesze!

Rick!

Drágám, merre vagy?

Most már jöhet az ihlet.

Emlékszel, mikor a múmia lekötözött engem?

Jöttél, hogy megments, és elvágtad...

Nem! Letépted a köteleket, bizony...

pont mikor belém döfte volna...

Ejnye.

Vigyázzon!

A császár nem szívesen lát vendéget.

Maradjunk együtt.

Sir Colin Bembridge.

Jesszus!

70 éve indult el felkutatni a sírt.

Elrettentésnek van itt.

Sajnos az ő holtteste nem tesz minket híressé.

Menjünk tovább.

Nézze csak, Alex.

Nézze meg.

Chu!

Ne, ne, ne!

Ne, ne! Alex, nekik végük! Jöjjön.

Ez a fajta veszély hozzátartozik. Hisz jól tudja.

Alex!

Jó?

Ez a beszéd. Jól van.

Jól van, rendben. Jézusom!

Minden harcos ebbe az irányba néz.

- Mintha a császár parancsát várnák. - De ő hol van?

Valami nyavalyás sírrabló megelőzött minket?

Nem, még itt van.

Ez itt egy feng shui iránytű.

Erre lenne észak.

De a feng shui iránytű ellenkező irányba mutat.

Be kell állítanunk az irányt.

Mehet.

Alex! Alex, szólaljon meg!

Nem esett baja?

Alex!

Jól vagyok! Mondja, megtaláltuk a császárt?

Alex!

Na, mi az?

Csupán a legnagyobb lelet Tut király óta!

"Ha valaha felébred, minden halandó reszkessen."

Biztos, hogy ő az.

Még az ágyasait is eltemették vele.

Önző egy dög.

Professzor, nem jön le, hogy megnézze?

Vagy annyira örül, hogy szóhoz sem jut?

Wilson!

Gyerünk, professzor, még sok a dolgunk.

Rendben.

Először is, a külügy hálás azért,