The Best Exotic Marigold Hotel 2

Szívja be a szelet, Mrs. Donnelly!

- A port nyelem! - A hajába tép a szél!

Húzza fel az átkozott tetőt, Sonny!

Meg se hallom a negativitását!

Ez a 66-os út, madam, és mi itt minden bizonnyal beindulunk!

SAN DIEGO, KALIFORNIA ÁLLAM

Chet vagyok, és örömmel átveszem az autót.

Örülünk, hogy örömmel átveszi, barátom.

Kérem, mondja, hogy vár odabent egy csésze tea és egy keksz.

Csodás az akcentusa. Ön ausztrál?

A sors hangja, madam,

szirénénekével szólít minket, s nekünk követnünk kell őt!

Ez a mi nagy pillanatunk!

Ha nem most, mikor? Ha nem mi, kicsoda?

Később. Valaki más.

Hintőporos a kezem, így a kézfogásom erős és száraz lesz.

Ruházatom borotvaélen táncol a kényelmes és a laza-elegáns között.

- Sonny... - Igen? - Majd én beszélek.

Mr. Burley,

bár jól tudom,

várnom kellene, míg véleményt nem mond a javaslatunkról,

megszólalásomat ne modortalanságnak tekintse, hanem bizonyítéknak arra,

hogy mélységes öröm számunkra a lehetőség találkozhatni önnel

és becses cégével.

Hadd szögezzem le itt és most...

Jól van, elég volt.

Abban maradtunk a kollegámmal, hogy ő fog beszélni, s igen helyesen,

mert a nyelvezete, bár csípős, igen gazdaságos és magvas.

Ez nekem nem felel meg. Ide hallgasson, fiam!

A tea olyan növény, amit kiszárítottak.

Úgy lehet életre kelteni, hogy leöntjük

forrásban lévő vízzel.

Forrásban lévő vízzel. Ebben a országban mindenütt

odalöknek az ember elé egy csésze langyos löttyöt,

ami mellett ott hever a tasakos tea,

amit aztán nevetséges módon nekem kell belemártanom

a pisimeleg lébe,

majd várhatom, hogy az némileg elszíneződjék.

És nekem, az én koromban nincs időm ilyesmire.

Erről beszélek.

Hozzon forrásban lévő vizet!

Kérem, Mrs. Donnelly, áruljon el többet a vállalkozásukról.

Körülbelül 8 hónapja szabályszerűen működünk.

A fejlesztés 2. fázisa többé-kevésbé befejeződött.

Miként az élet és a teknősbéka, mi is elég lassan haladunk előre,

- Mrs. Greenslade! - Jelen!

De tudjuk: csak az nyer, aki mer.

- Mr. Ainslie! - Jelen!

- Vannak alkalmi vendégek is, - Mrs. Donnelly! - Jelen!

De a kemény magot a régi törzsvendégek alkotják.

- Mrs. Hardcastle! - Jelen!

- Mr. Norman Cousins és Miss Carol Parr! - Vagyunk!

Havonta kontrollra járunk a helyi kórházba,

és Sonny reggelente névsorolvasást tart.

Ez remek módja a megbizonyosodásnak, hogy senki nem halt meg éjjel.

Vendégeink zöme nem tétlenül tölti napjait Indiában, hanem dolgozik.

- Ezek szépek. - Azért kerül darabja 10000 rúpiába.

Kell ez? Muszáj ezt mindennap eljátszanunk?

Ez a szokás, madam. Meg kell adnunk a módját.

Hát, jó. Nos, mindketten tudjuk, hogy az igazi, finom pasminához

legalább 3 hegyi kecske egyévi szőre kell,

így maga és mindenki más is ezen a piacon kevert fonalat használ.

Azért járok magához, mert míg Bharat gyapjút ad a kecskeszőrhöz,

Mohan pedig nyúlszőrt kever hozzá,

maga legalább jóféle selyemmel dolgozik.

Adok 5000-et 4 darabért.

- Rendben. - Köszönöm.

Viszlát holnap, Hari!

Viszlát holnap, Miss Evelyn. És köszönöm a tiszteletét!

Két vendégünk a külföldiek helyi klubjában teszi hasznossá magát.

A klub anyagi helyzete egyébként kissé zilált.

Norman!

Tudom, hogy csökken a tagok száma, és nehéz idők járnak,

de tényleg muszáj vizezni a bort?

Micsoda?! Magam húztam ki a dugót!

Lebuktunk. Próbáljuk meg a vörössel.

Van, aki olyan munkát végez, amihez sose értett.

Az egyik királynőt úgy szerette az elefántja,

hogy mikor meghalt, az elefánt 3 napig állt a sírjánál,

majd belehalt a gyászba.

Bár mindenkit szeretne így valaki! Talán nem épp egy elefánt.

És most sem ért hozzá.

- Ez mikor épült? - Hogy? - Melyik időszakban épült ez? - Melyik...

időszakban?

- A 17. században. - A 17. században.

- Biztos? - Egészen biztos. - Pillanat, talán 18. század.

Csodálják meg a faragott...

Csodálják meg ezeket a gyönyörű faragott oszlopokat,

amelyeket tipikus rádzsasztáni motívumok...

amelyeket tipikus rádzsasztáni motívumok díszítenek.

Tipikus motívumok, amelyek...

És... láthatják, hogy...

Napestig beszélhetnék,

de a lényeg az, hogy a fiú kitalált valamit.

Tudom, tudom... De a dolog működik.

A sikerünk bizonyítéka éppen a problémánk.

A Marigold Hotel teltházzal üzemel.

Senki nem adja vissza a kulcsot. Csak amikor beadja a kulcsot.

Terjeszkednünk kell hát.

- Ki is néztünk egy épületet. - Az Osztályon Felüli Hotelt.

Ha adnak rá pénzt, megvesszük.

És mi leszünk az Örökzöld franchise legtávolabbi létesítménye.

Egyszer majd szállodalánc leszünk, mely túlnyúlik India határain is,

és olyanokat szolgál ki,

mint ez a nagyszerű hölgy,

kinek az arca a világ térképe, s kinek az elméje, ha meggyengült is,

az univerzum megannyi titkát rejti.

Ki azt mondta, mikor a Luxus Egzotikus Marigold Hotelbe indult,

mint még sokan fognak:

"Miért haljak meg itt,

ha meghalhatok ott is?"

Ha megengedik, az Örökzöldnek más a koncepciója.

Hiszünk abban,

hogy a leveleknek nem kell lehullaniuk.

Hogy ezek az évek, az érett évek

lehetőséget kínálnak sok mindenre: utazásra, tanulásra,

az addigitól különböző munkákra.

Egyszóval, lehetőséget adnak rá, hogy éljünk.

És annak az életnek az értékét továbbadjuk másoknak.

Felteszem, egyetért ezzel, Mrs. Donnelly.

Hiszen itt vagyok, nem?

Más cégekkel is tárgyalnak?

Először önökhöz fordultunk.

- Vannak konkurenseink. - Szerintünk nincsenek.

- Mondtad a névsorolvasást is? - Nagykanállal falták a hírt.

Ez óriási, Sonny! Mikor írják meg csekket?

Hoppá.

A teljes győzelemig le kell küzdenünk még egy akadályt.

Mr. Burley a közeljövőben

elküld egy értékelőt hozzánk a hotelbe.

Inkognitóban. Hogy ellenőrizzen minket.

Jöhet bármikor. Most beszélhetnénk az esküvőről is?

Csütörtökön eljegyzés és táncpróbánk lesz

4-kor a Viceroy Clubban. Amiről izgalmas híreim vannak!

Hadd ültessek el egyetlen szót a fejedben, Szunájna.

"Szökés". Megszökünk.

El tudod képzelni, milyen romantikus lenne...

Menj már innen! Fontos dolgokról beszélünk!

Hahó! Ki van ott, szerelmem?

Sonny öcsi! Milyen Amerika?

Kusál?

- Nem tudtam, hogy Dzsajpúrban vagy. - Megjöttem.

És közben milyen gyönyörű lett a barátnőd!

Ő nem a barátnőm, hanem a menyasszonyom.

Ez a nagy hír. Kus és a tesóm koreografálják a táncunkat.

- Neked ő Kus? - Ezt figyeld!

Csak az esküvő miatt jöttél haza, Kusál?

Aztán megint elmész?

Rögtön utána, azonnal, jó hosszú időre?

- Vállalkozásba kezdtem itt. Ha a bolt beindul, maradok. - Szép, nem?

Mrs. Donnelly? Most rögtön?

Most azonnal menjek? Sajnos mennem kell.

- Nézd, de jó! Ezt figyeld! - A medencéből hív engem.

Jól van, sziasztok! Sziasztok!

Csak néznek rám,

azt a bölcsességet és tudást várva, ami belőlem hiányzik.

Hány csoportot vitt már erre a sétára?

- 63-at. - És még mindig nem emlékszik egyetlen szóra se?

Tudja, előbb a térd, aztán az agy.

- Le kellene teremtenie az asszisztensét. - Le fogom.

Ha nem segít, fizessen neki többet.

Köszönöm.

- Jó éjt! - Arra gondoltam, hogy ihatnánk egy kávét.

- Vagy csájt, ha már itt vagyunk. - Sajnos nincs itthon kávém.

- Csájnak valót se tartok itthon. - Hát persze, miért is tartana?

Rendben. Semmi baj. Szép álmokat!

- Magának is. - Köszönöm. - Jó éjt! - Jó éjt!

Hirtelen megéreztem, hogy van ott valaki.

Megfordultam, hogy megnézzem, ki kopogtatta meg a vállamat.

Hát a nyavalyás canterburyi érsek volt!

Azért vicces, mert igaz!

Hát igen, de sajnos egyik sem áll meg.

- Maga nem jön még, Norman? - Nem, sajnos nekem még

maradnom kell, hogy összeszámoljam a sovány bevételt, Susan.

Vagy esetleg segítsek kegyednek taxit fogni?

Nem kell, gyalog megyek. Nagyon közel lakom.

Nos... ez remek.

Lgen, az. Látogasson meg egyszer!

- Ma este? - Sir Norman? - Tessék, mit akar?

Miss Carol van a vonalban. Kérdezteti, mikorra várhatja önt.

Hát akkor, majd máskor.

Hogyne, hogyne.

Nos... jó éjt!

Tudja, az van meg itt, ami eddig nem volt meg soha sehol:

a lehetőség.

Odahaza Angliában sok-sok éven át

kínálgattam a portékámat, de egyetlen egy nő se kért belőle.

Itt meg jó kis munkám van,

a zsebem se teljesen üres.

És lám, vonzom a nőket, mint a mágnes.

Hát igen, de nem szerezhetek gyönyörűséget magamnak és nekik,

mert van már egy nő,

aki őszinte rajongásom tárgya.

Mégis eljátszom a gondolattal:

mi volna, ha ő nem lenne?

Úgy értem, ha újra egyedül lennék.

Milyen kimondhatatlan szabadság volna is az!

Persze rettenetesen hiányozna.

De rém jól elszórakoznék!

Hoppá!