Malcolm & Marie

A NETFLIX BEMUTATJA

Jól nézel ki, bébi.

Mi?

Mondom, gyönyörű vagy ma este!

Nem hallom!

Mondom, gyönyörű vagy ma este, bébi!

Köszi.

Kicsim!

Kicsit be vagyok nyomva. Mert az élet szép!

- Mert megcsináltuk, baszki! - Mit?

Írtam, rendeztem és bemutattam

egy filmet, ami kurvára kiütötte a nézőket ma este.

Láttad őket? Láttad a nézőket?

Láttad a nézőket?

Mondom, láttad a nézőket?

Kiütéssel győztem!

Az utolsó nyolc percet végigbőgték,

a vége-főcím akkorát szólt, mint egy bomba, baszki!

Mint egy bomba.

Jó érzés.

El se hiszem, hogy igaz, bébi!

Utána hat kritikussal beszéltem. Hat-hét kritikussal.

Mindegyik ajnározott.

Vágod?

A fehér faszi a Varietytől, a fehér faszi az IndieWire-től imádta.

A fehér csaj az LA Timestól rajongott érte.

Szerinte én vagyok az új Spike Lee,

az új Barry Jenkins, az új John Singleton.

Csak néztem rá. „És William Wyler?”

Láttam, hogy másodpercekig kattogott az agya: „William Wyler is fekete volt?”

Aztán rájött: „Baszki! Ez is rasszista megjegyzés.”

Elpirult. Belevörösödött. Kurva jól szórakoztam rajta.

Állati vicces volt!

Dadogni kezdett, olyanokat mondott,

hogy „milyen érzelemgazdag volt a film”.

„Malcolm, gondolkodni se bírtam! Atyaég, Malcolm!”

Malcolm így, Malcolm úgy.

Ennél fehérebb viselkedést rég láttam.

De az volt az érdekes,

hogy láttam rajta, mivel fekete filmrendező vagyok,

és mivel a női főszereplő is fekete,

a csaj politikailag próbál értelmezni,

pedig a film valójában egy lányról szól, aki próbál lejönni a drogról.

Hogy ennek van némi akadálya, mert fekete nőről van szó?

Naná, hogy van!

Igaz? Ez is valóság, de a film nem a faji kérdésről szól.

Nem. Hanem a szégyenről, a bűntudatról, arról, hogy ez elől nincs menekvés.

És bosszant, hogy sok újságíró

az egyetemi végzettségével menőzik.

Az neked is van, Malcolm.

Jó, de én nem vagyok tudós. Nem vagyok elitista.

Én nem a három általam tisztelt egyetemi csoporttársnak csinálok filmet.

Filmrendező vagyok.

Igaz?

Filmrendező vagyok, bébi? Az bizony!

És része leszek a filmkészítésről szóló diskurzusnak,

anélkül, hogy valamelyik fehér újságíró folyton

a faji kérdésre hegyezné ki a dolgot, csak mert úgy kényelmes.

Már előre látom a kritikákat, érted?

Valami ilyesmi lesz. Ilyen stílusban írnak majd.

„A film tűpontos képet rajzol a rendszerszintű rasszizmus…”

Ilyen szavakat használnak.

„…mentálihigiénás intézményrendszerben tapasztalható borzalmairól.”

Nem pedig egy kommersz film

egy drogos lányról, aki próbál lejönni.

Micsoda tudálékos alakok ezek, baszki!

Azok. Értjük!

Okosak vagytok! Felvilágosultak! Értjük!

Hagyjátok, hogy mi, művészek, élvezzük, amit csinálunk!

Hadd élvezzük!

Most írod az Angela Davis-filmet.

Jó, de az más.

Az politikus film lesz, de attól, hogy fekete vagyok,

még nem politizálok egyfolytában.

Szerintem Angela Davis nem értene egyet veled.

Nem, mi?

De most komolyan, ha leforgatok egy kurva Lego-filmet,

nem azt akarom elmondani általa,

hogy az amerikai birodalom építőköve a rabszolgamunka volt.

Talán csak leforgatnék egy Lego-filmet.

- De nem akarsz Lego-filmet forgatni. - Ez igaz.

De az a Lego-film király volt. Kurva jó volt!

És még életedben nem kaptál jó kritikát.

Francba… Amúgy igazad van.

Meg nem írt kritikák miatt panaszkodsz.

Megint igazad van.

Úgyhogy állj le! Seggfejnek hangzol tőle.

Jó.

De baszki, vágod, miről beszélek.

Igen, de tartogasd későbbre!

Jó.

Azért ekézed a fehér csajt az LA Timestól,

mert egyszer rosszat írt rólad.

Nem simán rossz kritika volt.

Hanem ostoba kritika. Van különbség.

Nyertél, Malcolm. Oké?

Spike Lee-hez, Barry Jenkinshez hasonlít.

De annyira középszerűen ír!

Jó, nem te vagy az új Lee vagy Jenkins.

- Azt se tudja, ki William Wyler. - Én se.

Készen állsz, bébi? Mert most jön a lényeg.

- Nem tudod, ki William Wyler? - Nem.

Ember! Ő rendezte az Életünk legszebb évei-t.

Kurva jó volt. A Ben-Hur megvan?

Az egyik legsokoldalúbb rendező. Ott az Üvöltő szelek.

Hahó!

A Római vakáció.

Ja, csupa klasszikus.

De ez más. Te nem vagy filmes.

Igazad van, nem vagyok.

- Jól érezted magad ma este? - Kellemes volt.

„Kellemes.”

Smúzoltam a sok édes, mosolygó gazdag emberrel, akik egy hónapja

szóba se álltak volna velem, és végig

csak téged néztelek.

És arra gondoltam:

„Úristen, te vagy a világ legcsodásabb teremtménye!”

És a legszexibb is.

Nincs nálad szexibb. Még Anthony is ezt mondta.

Nem úgy értette.

Bók volt.

Valahányszor megláttalak…

ahogy állsz az üdítőddel…

mosolyogsz, beszélgetsz…

Az járt a fejemben, mekkora mázlista vagyok.

- Alig vártam, hogy hazaérjünk. - Édes vagy.

Hogy foghassam, csókolhassam az édes kis segged.

Hogy elmondjam…

Szeretlek, Marie.

Sós vagy sózatlan vajat kérsz?

Téged eszlek meg.

Ez meg mi volt?

- Mi? - Ez a műmosoly.

- Nem az volt. - Láttam.

Semmi.

Frászt. Tudom, hogy a semmi jelent valamit.

Talán mégsem ismersz.

De, ismerlek.

- Éhes vagyok. - Nem erről van szó.

Hajnali egy van. Együnk, és aludjunk!

Ma nem akarok veszekedni, Marie.

Én sem. Ezért készítek neked sajtos makarónit.

Szóval dühös vagy.

Nem.

- Anthony poénja miatt? - Nem.

- Hogy modell vagy? - Nem.

Ne vedd komolyan! Öreg, egy másik kor szülötte.

Ne vedd sértésnek!

- Jó? - Jó.

- Taylor miatt vagy dühös? - Nem.

- Biztos? - Igen.

- Tudom, hogy furán viselkedsz Taylorral. - Nem igaz.

- Szende leszel. - Ez most komoly?

- Alig beszélsz. - Az nem ugyanaz, mint a szendeség.

- Úgy értem… - Mi?

A szende az sugallja, félénk. Taylor az angol királynő?

Nem így értettem. Hanem…

Hogy?

Taylor filmsztár.

- Hamarosan filmsztár lesz. - Ne kiabáld el, Malcolm.

Nincs mit mondanom neki, hát hallgatok.

- Semmi köze a szerénységhez. - De… ez neki feltűnik.

Tényleg?

- Tényleg. - És ezt te honnan tudod?

- Tudom. - Ez most komoly?

Látja, ahogy másokkal viselkedsz. Bőbeszédű vagy. Vicces.

Tudok kellemes lenni.

Igen. És ez őt elbizonytalanítja.

Mi? Hogy másoknak is van személyiségük, basszus?

Nem. Az, hogy neki nem magadat adod, és ezt ő is látja.

Túl fogja élni.

Miért vagy dühös?

Dühös vagy, Marie.

Miért vagy dühös?

Marie!

Marie, mondd el!

Tényleg nem most kéne. Holnap megbeszéljük.

- De rám vagy dühös. - Nem nagy ügy.

Nem fekszem le, míg haragszol.

Malcolm, tényleg,

ma este úgysem mondunk semmi értelmeset.

- Honnan tudod? - Ismerlek.

- Ez mit jelent? - És szeretlek.

Ez mit jelent?

Képtelen vagy kihátrálni egy felfokozott helyzetből,

ha nem munkával kapcsolatos. Akkor se mindig.

Ha bármi jó történik, neked muszáj

találni valami apróságot,

amibe beleköthetsz, amit lefikázhatsz,

hogy tutira ne legyen ok az ünneplésre. Miért van ez?

- Ez most komoly? - Igen.

- Oké. - Jól van akkor. Mi a baj?

- A beszéded, Malcolm. - Ne már!

Elment az eszed!

Te tényleg a legapróbb részletbe is belekötsz.

Nekem nem mondtál köszönetet. Nem apróság. Komoly dolog.

De már milliószor megköszöntem!

Tudod, milyen hálás vagyok neked.

Hiba volt, de miért kell felfújni a dolgot?

- Mert ez több annál. - Mi?