Ridicule

Emlékszik rám, uram?

Törje a fejét.

Így megváltoztam volna?

Dereng már... "Botlábú márki"?

Így nevezett el, mikor megbotlottam egy bálon.

Botlábú. Milyen megalázó!

Azóta se tudtam lemosni magamról.

Hová tûnt a csípõs humora?

Elpárolgott?

Mily nagy veszteség az emberiségnek.

Számûzetésem során...

sokféle földet láttam...

és temérdek faragatlan embert.

Önt sohasem feledtem.

Kifárasztom, uram.

A szalonban várom meg a madamot.

Azonnal elkészül.

Attól tarok a nagy örömtõl az úr elengedte magát.

- Menj haza. - De, uram...

Vacog a fogad. Beteg vagy.

Kevés a dolgos kéz...

Az apja belázasodott.

Azt mondják, a király meggyógyítja a betegeket.

Bárki képes csodákra.

Nem hiszel nekem? Megígérek valamit.

Megtisztítjuk ezt a mocsarat a gonosztól.

- Misékkel? - Nem misékkel.

Gátakat és csatornákat építünk...

fákat ültetünk, és bevetjük a földet.

Gyönyörû lesz ez a föld.

Itthon vagy.

Ha találkozol a királlyal, kérd meg, hogy áldja meg ezt.

Megkérem, Léonard.

Nem mehetsz el az áldásom nélkül.

Az anyád nagyon félt Versaillestól.

Mondd neki, hogy bízzon és imádkozzon.

Istenben bízzon.

Versaillesban kerteket csináltak a mocsarakból.

Igen, a király akarata!

Kilincselni fogok...

akár a királyig is megyek!

Térdelj le.

Vedd le a kalapodat.

Isten veled.

Korunk legnagyobb elméje.

Ráadásul jóképû.

Milletail!

Visszajött Amerikából!

Hiányzott Versailles bûze.

Meglep, hogy itt látom.

Szívem szerint élve temettem volna el...

de az úr másképp döntött.

Uraim! Itt imádkozunk.

Jöjjön vacsorázzon velem. Egy sült kacsa jobb társaság.

Madame de Blayac napokig gyászol majd!

Ez lenne a Blayac ház, uraim?

Igen, az úr talán rokon?

- Egy levelet hoztam az úrnak. - Éppen látogatókat fogad.

Felismeri, az özvegye mellett.

Micsoda éles elme volt.

Nagyra értékelte az ön véleményét.

Az Akadémia meg van rendülve.

A szívén viselte a sorsát.

Minõ veszteség.

Egek, minõ veszteség.

A férje, asszonyom, apám barátja volt.

Akárcsak én.

Elég messzirõl jövök.

Ismeri Versaillest?

Volt szerencsém itt születni, uram.

Egy született udvaronc.

Nem mind ló, mi istállóban születik.

Egyedül az úr ítélhet meg.

Hogyan, barátom?

Az úr megbocsát az éhezõnek.

Másodszor találkozunk.

Milyen kedves.

Kinek a vérét van szerencsém kiontani?

Grégoire Ponceludon de Malavoy.

Bellegarde márki.

Charlotte, a házvezetõnõm...

és a fia Paul.

Paul süket-néma. Egy ártatlan idióta.

Az utazókat figyelmeztetni kellene...

a Versailles környéki útonállókra.

Egy jó doktor megítéli a vért...

mint borász a vinkót.

Szép, mélyvörös. Folyékony, de tartással.

Ön jó levegõn él, és soványan étkezik.

Egy mocsár bûzét szívom, és többnyire pontyot eszem.

A terveim!

- Ön vízügyi mérnök? - Igen, uram.

Azért jöttem, hogy segítséget kérjek egy lecsapolási tervhez.

Könnyebb elõadni, mint véghezvinni.

Az együttérzésre apellálok, Maurenas állítólag jó ember.

Ön tényleg nem ismeri az itteni szokásokat?

Jól kivéreztettem.

Pihennie kell.

Két nap az ágyban, sovány étek, és egy palack bor minden este.

Az éjszaka az alvásé. Fölöslegesen kínozza magát.

"Tanulmányok a Régenshercegnek...

a Dombes-i nyavalyát illetõen és javaslatok az orvoslására"

Egyenesen Gora márkitól.

Soha nem nyitotta ki.

Gondolja, hogy az ön tanulmánya sikeresebb lesz?

Köszönöm, uram. Megkímél a csalódástól.

Számtalan vidéki ficsúrt láttam már.

Akkor majd szóban adom elõ a kérésemet.

Ide pedig gátat építek a tároló medencének.

Õfelségét fölöttébb érdekelni fogja majd.

Odavan minden technikai megoldásért.

A népe láztól gyötrõdik. Tudom, hogy együtt érzõ.

Nagyon is az!

Éppen ezért eszemben sincs tájékoztatni a terveirõl...

sõt arról sem, hogy...

alagutat ásunk Angliába, a Landes-i mocsarakról...

sem pedig India feltérképezésérõl.

Fölöttébb hasznosak, kétségkívül...

de sokba kerülnek.

Legalább a mocsár lecsapolását!

Vagyis hordjuk bele a kincstárat!

Én felügyelem a kiadásokat.

Remélem megérti a helyzetemet.

Mennyit ér egy élet?

Nem annyit, mint a haza sorsa...

kivétel a filozófusoké.

Jó napot, uram. Dolgom van.

Kinyitom a király szemét!

Tegye azt!

A jobbszárny tönkre teszi az országot.

Én, kérem, hadimérnök vagyok.

Maurepas úr öreg és konok.

Ön, uram fiatal és érdeklõdõ...

és nincs idõm a fölösleges hízelgésre.

Mi, a balszárny...

nem hiszünk a talpnyalásban.

Ég áldja, uram.

Azt tanácsolom...

írjon egy tanulmányt, és én majd népszerûsítem.

A balszárny azoké a minisztereké, akik az ország érdekeit szolgálják.

A jobbszárny az udvaroncoké...

akik a saját érdekeiket szolgálják.

Én csak a királyt akarom látni.

"Csak"? Milyen vicces!

"Panaszosnak" hívjuk magukat.

Több ezren vannak.

És van akinek sikerül!

Segítsen.

Mutasson be az Udvarnál.

Térjen haza, fiam. Otthon több hasznát veszik.

A birtokosok ellenzik a tervet. Az Udvar az utolsó reményem.

Panaszkodók!

Idejönnek és kegyekrõl álmodoznak.

Az Udvar! Az Udvar!

Megfertõzi önöket.

Kétlem, hogy valaha is meghallgatnák önt.

Térjen haza, uram...

és köszönje nekem.

Sajnálom, hogy zavartam, uram.

Dupla hármas...

vagy felfedem az Egyház titkát.

A titkot!

Nos, a Purgatórium nem létezik.

Nem a kegyed páciensét látom?

A tehénszarral a talpán bizonyára nevetségesnek talál minket.

"Ne ítéljen, hogy ne ítéltessen."

Ha a Szentírás hasznos lenne errefelé, arról én is tudnék.

kérem csatlakozzék, ha óhajt.

10 sou egy pont.

A cipõcsatom az egyetlen vagyonom.

Ha lehajolna esetleg, jobban szemügyre vehetné.

Mit keres Versaillesban?

Kölcsönt szeretnék, hogy lecsapoljam a Dombes-i mocsarakat.

Az embereink túl fiatalon halnak.

Szegénykék!

A szegénység nemcsak halálos, felettébb unalmas is.

Emlékeztetem, uram...

a parasztok nemcsak a szúnyogokat táplálják. Õk etetik az urakat is.

Vág az esze a fickónak.

Ebben különbözünk, uram.

Õfelsége a királynõ!

Blayac!

Elrabolhatom az abbét?

Szolgálatára, felség.

Piquét játszom néhány unalmas emberrel!

Kell a vicces társaság.

Köszönöm. Visszajuttatom.

Elfoglalt volt éppen?

Semmi fontos, felség.

A páciense úgy tûnik magára talált.

Önnek köszönhetõen?

Merem remélni.

A nyelve sértetlen maradt.

Hiányolom önt a vacsoráimon.

Már alig várom.

Külön meghívó kell önnek?

Hozza el a kis kegyeltjét is.

Dupla hat!

Remekül vette az elsõ csörtéket, uram!

Az abbé a királynõ bizalmasa. A tyúkszemére léptem.