My Name Is Pauli Murray

Olyannak szeretném látni Amerikát, amilyennek leírja magát

a Függetlenségi nyilatkozatban és az alkotmányban.

Amerika, légy az, aminek nyilvánítod magad!

Csinálhatok pár közelit önről szemüveg nélkül?

Feküdj!

Ül! Fekszik!

Fekszik!

Csodálatos!

Mindenben benne kell lennie.

A nevem Pauli Murray,

és az emberi jogokkal foglalkozom.

Egész életemben arra törekedtem, hogy kivételesen teljesítsek

egy olyan társadalomban, amelyben az az uralkodó rögeszme,

hogy a feketék eredendően alsóbbrendűek a fehéreknél,

a nők pedig a férfiaknál.

Pauli Murray jóval megelőzte a korát.

Olyasmiket mondott és csinált, amiket mások csak sokkal később tettek.

SZÍNES BŐRŰEK VÁRÓTEREM

Paulinak volt bátorsága szembeszállni a diszkriminációval

egy olyan időben, amikor ez nagyon kockázatos volt.

Az egymást követő incidensek azt jelentették, hogy előbb-utóbb

vagy dühöngő őrültté válok,

vagy megtalálom a módját a tiltakozásnak.

Pauli író volt, ügyvéd, pap, költő.

"A remény egy összetört szár, amelyet szétpréseltünk ujjainkkal.

"A remény egy dal a sajgó torokban."

GYŐZNI FOGUNK

Pauli fontos szerepet játszott az emberi jogok és szabadságok kivívásában.

Pauli Murray nemcsak nagyszerű ügyvéd és elszánt feminista volt,

hanem egy queer, nembináris ember is.

Sokszor kérdezték a diákjaim, hogy miért nem ismert Pauli Murray.

Hogy lehet, hogy nem tanuljuk meg

egy ennyire kulcsfontosságú ember nevét?

A nevem Pauli Murray

Pauli nagynéném felhívott, és azt mondta,

hogy nem éli túl az éjszakát.

Azt mondta: "Meg kéne tenned nekem itt pár dolgot,"

és pár órával később meghalt.

Megtudtam, hogy én vagyok a végrendeletének a végrehajtója.

KAREN RUSE PAULI UNOKAHÚGA

Össze kellett szednem a holmiját.

A szobák iratszekrényekkel és könyvespolcokkal voltak tele.

Dobozok, dossziék, levelek a kormánynak.

Mindent félretett.

SCHLESINGER KÖNYVTÁR

HARVARD EGYETEM

Pauli végrendelete egyértelmű volt.

Azt akarta, hogy az iratai a Schlesinger Könyvtárba kerüljenek,

az egyik olyan helyre, ahol a női történelmi iratokat őrzik.

Pauli néni nem sokat osztott meg velem az életéről.

Tudtam, hogy pap és ügyvéd volt,

de sosem említette, hogy mi minden foglalkoztatta.

Akkor először olvastam el az írásait,

és teljesen ledöbbentem.

"Petersburgi busz incidens, 1940 márciusa."

15 ÉVVEL AZELŐTT, HOGY ROSA PARKS NEM VOLT HAJLANDÓ ÁTÜLNI EGY BUSZ HÁTULJÁBA

Eredetileg nem akartam szándékosan megtámadni...

PAULI MURRAY HANGFELVÉTELE

...a virginiai szegregációs törvényt.

Ahogyan oly gyakran történt a kezdetekben,

ott voltak incidensek,

ahol csak úgy reagálhatott az ember, hogy visszavág.

A barátnőmmel

New Yorkból Durhambe utaztunk,

hogy meglátogassuk két nagynénémet húsvétkor.

A barátnőmet Adelene McBeannek hívták.

Mi csak Macnek szólítottuk.

Az anyám akkor először találta szembe magát...

MARGHRETTA MCBEAN ADELENE LÁNYA

...egy olyan helyzettel, amely elég gyakori volt sok helyen Délen.

Amint átléptük a Mason-Dixon vonalat, elvárták, hogy átmenjünk a busz hátuljába.

FEHÉR

A busz testesítette meg a szegregáció gonoszságát.

Zárt terében lehetővé vált a feketék nyilvános megaláztatása,

amely a kiváltságos fehér nézők jelenlétében zajlott,

akik csendben vagy közönyösen szemlélték megaláztatásunkat.

Amikor megérkeztek Virginiába,

a feketék felálltak, a busz hátuljába mentek,

aztán még több fehér utas szállt fel.

A buszvezető ragaszkodott ahhoz, hogy átüljünk a mellettünk lévő ülésre.

Az egy törött ülés volt, és nem voltunk hajlandóak ráülni.

A buszsofőr azt mondta, addig nem indul tovább,

amíg hátra nem megy a barátnőm.

Aztán jött a rendőrség, és letartóztattak minket.

MEGYEI BÖRTÖN PETERSBURG, VIRGINIA

Mac és én éhesek voltunk és fáztunk, de nem mertünk elaludni,

mert a matracok tele voltak ágyi poloskákkal.

Amikor tiltakoztam, a goromba éjszakai börtönőr azt kiabálta:

"Kussolj, vagy a tömlöcbe kerülsz!

"Mire a patkányok végeznek veled,

"azt kívánod, bár befogtak volna a pofád!"

Keményen rájuk tört a valóság.

A rettenetes valóság.

Pauli felkereste az NAACP-t,

remélve, hogy alkotmányellenesnek tudják nyilváníttatni...

...az elkülönített ülőhelyeket.

Az esemény részletei:

Vád: zavarkeltés

A busz diagramja

Mackel készítettünk egy jelentést,

egy összefoglalót az ügyről, a tényekről...

Miután óvadék ellenében kiengedtek minket,

felkértek, hogy találkozzunk az NAACP ügyvédeivel: Thurgood Marshall-lal,

William H. Hastie bíróval és dr. Leon A. Ransommal.

Akkor először találkoztam tehetséges polgárjogi ügyvédekkel munka közben,

és lenyűgözve ültem ott, órákon keresztül.

A feketék jogaiért harcoltak, hogy könnyen beilleszkedhessenek az amerikai életbe.

De a bíró tudta, hogy ebből nagy ügy lesz,

ezért végül kijátszották őket.

PETERSBURGI HUSTINGS BÍRÓSÁG

A bíró ejtette a vonatkozó szegregációs törvényt, és ennyit mondott:

"Ez a köznyugalom megzavarása."

TILOS A DOHÁNYZÁS SZÍNES BŐRŰEK ÜLÉSEI HÁTUL

Az volt a cél, hogy ne legyen jogi precedens.

Enyhe ítéletet kaptak, és kiengedték őket.

Abban az időben csak keserű csalódást éreztem,

személyes vereségként éltem meg,

de kezdtem érzékelni, hogy apró részei voltunk a csapatmunkának,

amely a szegregációs törvények eltörlését tűzte ki.

Elképesztő ötlet volt.

RUTGERS EGYETEM

Ma nagyszerű lehetőségünk nyílik

megismerni dr. Anna Pauline Murray-t.

Pauli Murray annyira rendkívüli,

hogy fel sem tudom sorolni, mi mindenben jeleskedett.

Képzeljék el, hogy feketék a 20. században, és azzal próbálnak érvelni,

hogy mint embert, tiszteljék magukat.

Olyan világban élnek, ahol eleve nem szeretik magukat,

mert feketék.

Szeretném megértetni magukkal, hogy milyennek érezhette Murray az életét.

Ez az első fejezet, első oldal

egy önéletrajz kéziratából.

Egy 1910-ben, a születésem évében megjelent tanulmányában

dr. Howard W. Odum szociológus, aki akkor a Columbia Egyetemen dolgozott,

azt állította, hogy az egyes fajok különböző "képességekkel és tehetségekkel"

rendelkeznek.

És hogy azok, akik szeretnének segíteni a négereknek, idézem:

"Ne várjanak túl sokat tőlük."

"Nem igazán tudják, mit jelent az erény,

"az igazság, a becsület, a bátorság és a tisztesség.

"A legjobb oktatás a néger gyermek számára

"annak a feltétlen elfogadásához vezetné őt,

"hogy más fajhoz tartozik, mint a fehérek, és ez így is van rendjén,"

idézőjel bezárva.

ISKOLABUSZ

Ma is emlékszem erre, magam előtt látom azt a régi iskolát.

Egy rozoga, régi faépület volt, még egy hinta se volt.

Nem volt semmilyen játékunk az udvaron.

A fehér gyerekek iskolájában meg persze

pázsit volt az udvaron, amit kerítés vett körül.

Ekkora volt az ellentét aközött, ahogy velünk

illetve a fehér gyerekekkel bántak.

És mi megéreztük mindezt.

Nagyon büszke családból származom.

Makacsok voltak, az árral szemben úsztak.

Ez a ház volt Pauli Murray otthona.

Hároméves korában költöztek ide...

DURHAM, ÉSZAK-KAROLINA

...egy tragédia következtében.

Az anyja agyvérzésben halt meg,

és végül az apja elmegyógyintézetbe került.

Bár Pauli Baltimore-ban született, ez volt az otthona.

Amikor Durhambe jöttem,

velünk lakott Pauline és Sallie néni,

valamint a Fitzgerald nagyszüleim.

A Fitzgeraldok nagyon jól ismertek voltak Durhamben,

és köztiszteletben álltak a fekete közösségben.

A család cseroki,

ír, afroamerikai származású.

A család egyes tagjai olyan világos bőrűek voltak, hogy fehérnek

nézték őket.

És Pauli valahol a kettő között volt.

Az arcszínük alapján előítélettel viseltettek irántuk

mind a fehérek, mind a feketék.

Így ők egy különálló közösséget alkottak.

Pauli volt a család szeme fénye.

Pauline néninek nem volt gyereke, ezért imádta őt.

Pauline néni a helyi állami iskolákban tanított,

és négyéves korom körül

úgy döntött, hogy minden nap magával visz az iskolába.

Az idősebb gyerekek mellé ülhettem, és nézhettem, hogy tanulnak.

A tanév vége felé

Pauline néni meglepve hallotta, hogy azt mondtam:

"Tudok olvasni, Pauline néni."

Fogtam a mellettem lévő gyerek könyvét, és elkezdtem hangosan olvasni.

Valahányszor részt vettem az óráin,

megtanultam, amit a többieknek tanított.

Attól kezdve az osztályterem lett a második otthonom.

Kérdezhetett bármit, amit csak akart.

Kinyilváníthatta a véleményét.

De Pauli nem akart ruhát viselni.

És Pauline néni vasárnaponként templomba járatta.

Ezért alkut kötöttek.

Azt mondta: "Egész héten hordhatsz nadrágot,

"de amikor templomba megyünk, ruhát kell felvenned."

Egyfajta védett életem volt.

Akkor vált elviselhetetlenné az élet,

amikor a fehérekkel kerültem kapcsolatba,

akik a felnőtt négereket "néném"-nek, "bátyám"-nak és "öcsém"-nek szólították.

Évente 50-60 embert lincseltek meg.