Look Beyond (Lo sguardo oltre: Look Beyond)

Szedd össze magad!

Rendben vagy!

Bajnok? Nem.

Őszintén szólva, nem tekintek bajnokként magamra.

Egy olyan srác vagyok, aki a legjobbat akarja nyújtani.

Aki tudja, hogy nem lehet egész életében rögbijátékos,

ezért értékelnie kell, mekkora szerencséje van

ebben a pozícióban. Azt csinálhatja, amit szeret,

és a szenvedélyének élhet.

És nem szeretek veszíteni.

- Láttuk a kötést, és… - Anyu!

A második félidőben.

- Köszönj Ian bácsinak! - Kikkel játszotok?

Milyen Dél-Afrika?

Hogy van a kezed?

Bloemfontein és Port Elizabeth.

A busz kerekei kilenc órán át gördülnek.

Hosszú kilenc óra volt.

- Szia, hercegnőm! - Lallie, nézd, ki az!

- Szia! - És, mit mondasz?

Az utolsó nyolc percben vesztettük el.

Igen.

De fáradtnak tűntél a végén. Nem?

Igen, igen. Azt hiszem, a következő játékom lesz az ötvenedik.

Csodálatos!

Philip mesélte,

hogy mindig késett a suliból?

Philip mindig azt mondta, hogy apánk hibája volt,

mert apa túl lassan vezetett.

Pedig az, hogy odaérjünk a suliba,

csak két percig tartott.

Philip csak tíz perccel az első óra előtt kelt fel,

és apára kente.

Apu lett volna… Anyu Olaszországban van. Utánam jöttek.

Úgyhogy ez…

Csak jólesik látni őket. Nem baj!

Ide feljárót építenek.

Nem lehet parkolni.

Inkább buszoznak az emberek.

A családom túlságosan fontos nekem.

Én vagyok a legfiatalabb négy testvér közül.

A bátyám, Philip tíz évvel idősebb nálam.

Szerencsés vagyok, hogy nem csak

anyám nevelt fel, hanem a nővérem, Emma is segített.

Emma lenyűgöző volt,

rengeteget segített nekem, mikor kicsi voltam.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen őszinte és kedves családom van.

Mind segítenek, mind közel állnak hozzám.

Anyu minden meccs előtt és után üzen.

A családról sosem tudnék megfeledkezni.

Aznap reggel… mikor megszületett,

apa felvett minket June-nál,

és elmondta, hogy született egy kisöcsénk.

A fellegekben jártam, hogy lett egy öcsém.

BÁTY

Nagyon jó baba volt.

De nem aludt jól.

Mi kicsit idősebbek vagyunk Iannél. Ő a baba, én pedig…

Emlékszem, mikor megszületett, mikor pici volt.

NŐVÉR

Az egyetlen dolog, ami feltűnik nekem,

ami hozzáköti ahhoz, amit most csinál,

hogy volt neki ez a…

Voltak ezek az ajtóra szerelhető hámok,

amikben a baba ugrálhatott. És…

Ian imádta. Minden nap órákig elvolt benne. Lenyűgöző volt.

Még csak öt vagy hat hónapos lehetett,

de már előre-hátra hintáztatta magát, és…

nagyon gyorsan ment előre-hátra.

Már ekkor egyértelmű volt, hogy milyen sportos,

milyen agilis és milyen ügyes fizikailag.

Ott sétál…

Ian arra koncentrál, hogy…

Nem, Pamela a járásra koncentrál, Ian pedig nevetgél.

Hát nem finom?

Hát nem finom?

Tessék!

Igen, nos Ian kilenc évvel fiatalabb Philipnél,

így Philip nem volt túlzottan feldobva, amikor Ian született.

Addig Philip volt a kicsi baba. De aztán lett egy másik baba.

ANYA

Philip kicsit kirekesztve érezte magát, de végül túljutott ezen.

A két nagyobb gyerekem egyenesen imádta őt.

A fiam, Andrew rajongott Ianért, sőt, még most is rajong.

Ő Ian keresztapja.

És a lányom, Emma lett a második anyukája,

ő már 12 volt, amikor Ian született.

Philip inkább játékként tekintett rá.

Megkötözte, dobálta,

játszott vele a kertben,

megfeledkezve róla, hogy Ian hat hónapos.

Emlékszem, hogy néztük…

Én, a bátyám, Andrew és a nővérem, Emma

néztük az Otthonunk című ausztrál műsort,

és a szüleim - élénken emlékszem rá - behívtak minket…

BÁTY

…a konyhába vacsora után,

és bejelentették, hogy „Megint babát várunk.”

És a három testvér

három radikálisan különböző válasszal állt elő.

A bátyám, Andrew könnyekben tört ki,

megölelte anyut, mintha ez lenne a legcsodálatosabb hír.

Emlékszem, Emma kicsit óvatosabb volt, de ő is nagyon örült.

Én pedig undorodva kiszaladtam a házból.

A csúcson voltam.

Én uralkodtam, mint legfiatalabb gyerek.

És hirtelen, hosszú idő után jön ez az imposztor, és elveszi a helyem.

Jó ideig tagadásban éltem.

Híres sztori, hogy három nap után…

Nagyon élénken emlékszem erre…

Iannel a nappaliban voltunk, fogtam egy ugrálókötelet,

és megkötöztem vele.

Aztán bejött a családom, teljesen elborzadva,

hogy a háromnapos babát megkötöztem egy darab kötéllel.

1993-ban

Írország kis híján kvalifikálta magát a Világkupára,

de Spanyolország októberben átírta a forgatókönyvet.

Az íreknek a Windsor Parkba kell menni,

ahol egy győzelem bebiztosítaná a továbbjutásukat.

A helyzet kezdett…

Apa tehetséges sportoló volt.

Anya hokijátékos volt. Ian születése környékén hagyott fel vele.

Jártunk is a meccseire.

Természetes tehetség volt mindkettő.

A tehetségüket leginkább Ian örökölte

a négy gyerek közül.

Emlékszem, a hátsó kertben játszottunk,

és egyszer csak tett egy olyan mozdulatot,

amit senki nem tanított neki. Könnyedén kicselezett.

Olyan természetesen jött a mozdulat, látszott,

tudtuk, hogy ez nem tanítható.

A természetes tehetsége már nagyon fiatalon kiütközött.

Vigyázz, kész, rajt!

Ügyes fiú!

Szaladj ide anyához! Szaladj anyához, gyorsan!

Át rajta, át rajta!

Igen!

Apu! Apu! Apu!

- Apu! - Igen?

Mindenható Isten! Dicsértessék!

- Apu! - Imádkozz szépen, Ian!

Ámen. Dicsértessék!

A drága feleségem, Pam dublini.

Ott született és nevelkedett.

Én egy vidéki régió szívéből származom…

APA

…a híres Tipperary vidékről,

ami egy gyönyörű mezőgazdász vidék.

Apám volt a templom plébánosa,

hozzám hasonlóan, plébános és pap.

A félfivérem, aki nemrég meghalt, szintén pap volt.

És itt vagyok én.

Hármunkat is felszenteltek egy családból.

1974-Ben házasodtunk össze.

Kb. két évig voltunk az akkori plébánián,

ahol lelkészkedett.

Aztán Dublin egy kertvárosi részére költöztünk,

a gyönyörű Whitechurchbe.

A hegyek lábánál vagyunk, mégis közel a belvároshoz,

de nincs messze a part sem.

Itt vagyunk.

Édes hosszú, göndör haja volt.

Nem akarta, hogy levágják.

Megkérdeztük tőle, „Ian, mikor vágjuk le a hajadat?”

Mire azt felelte, „Nem hajvágás. Nem kér hajvágás.”

Ian, mikor vágjuk le a hajadat?

- Holnap. - Holnap levágjuk.

Nem kér hajvágás!

- Levágjuk? - Nem.

- De én szeretném levágni. - Nem.

Rettentően büszke vagyok Ianre,

és örülök, hogy ő a testvérem

és a legjobb barátom.

Mi a család? Nekem a család az én családom.

A szüleim, a három csodás fivérem.

Mind nagyon különbözőek vagyunk,

mindnyájunkat más irányba terelgettek,

és más dolgokkal foglalkozunk.

Míg Ian profi sportoló, én egyáltalán nem vagyok sportos.

Egy labdát sem tudok elkapni. De így szép a család,

különböző, mint egy foltozott skót szoknya.

Elvileg a hideg jót tesz.

Távol tartja a halálos betegségeket.

Még egy kört megy?

Olyan 12 évesen kezdtem rögbizni, mikor felsőbe jártam,

és Ian és anyu az összes meccsre eljöttek.

A család nagyon támogató volt, mindig megnéztük egymás meccseit.

Hajrá, Callum!

Szép volt! Szép volt!

Balra!

Segítsd fel!

Élénken emlékszem, hogy Iannek volt egy korszaka,

amikor Batmannek és Robinnak öltözött.

Volt egy pár kínos öltözéke,

amikben szuperhősnek öltözve,

fel-le rohangált az oldalvonalnál.

A lányok, akik nézték a meccset,

ajnározták, és vigyáztak rá,

miközben ő Batmannek és Robinnak volt öltözve.

Mindig úgy gondoltam, milyen barátságosak.