Universal

Rendben.

Oké, és bent vagyunk!

Igen!

Ez szép.

Hozom a cuccokat.

- Csak oda fel. - Igen.

- Ez nagyszerű! - Igen!

Igen.

- Mi van lent? - Pár hálószoba, fürdőszoba, mosókonyha.

- Kell még valamit behozni? - Igen, csak a kaját.

- Ne aggódj. Hozom. - Oké.

Nézd csak!

- Ezt honnan vetted? - Üdvözlő ajándék!

Jobban néz ki, mint a cucc, amit mi hoztunk!

Nincs térerő.

Igen, ezt mondták, amikor foglaltunk.

Igen, azt hittem, csak "szar" lesz a térerő, nem az, hogy egyáltalán "nincs".

Neked van?

Ugyanannál a szolgáltatónál vagyunk.

Igen, szóval…

Nem, térerő nincs, csak egy csomó nem fogadott hívás.

Gondolom, útközben idefelé lehetett egy kis térerő.

Attól a Ricky sráctól.

Ő az, akiről meséltem, aki a kódfejtés megszállottja.

- Emlékszel? - Nagyon homályosan. Mi van vele?

Soha nem is találkoztam vele.

Ő egy ilyen profi kódfejtő vagy mi.

Mármint, dolgozott biztonsági ügynökségeknek, meg ilyesmi.

Mármint nemzetbiztonságnak, vagy egy plázának?

Őszintén szólva, egy kicsit őrültnek tűnik.

Segítettem neki egy kicsit, de nem vagyunk épp haverok.

Talán csak véletlenül hívott a zsebéből.

Nem, írt is, csak annyit, hogy vegyem fel,

vagy hívjam vissza.

Ami furcsa, mert ő mindig is inkább üzenet-vagy e-mail-párti volt.

Őszintén nem lennék meglepve, ha börtönben lenne vagy ilyesmi, és kéne

neki az óvadék, és én vagyok a legközelebbi dolog egy igazi baráthoz.

- Tényleg? Honnan ismered egyáltalán? - Azután a beszédem után keresett meg,

- amit a hulladék DNS-ről tartottam. - Az, amelyikben folyton azt hajtogattad,

hogy ne hívják hulladék DNS-nek.

Igen, inkább kódolatlan DNS-nek.

Igen. Az, amelyiknél végig kint volt a címke az inged hátuljából.

- Nem, micsoda? - De igen.

Nem, ne már. Nem volt kint. Észrevettem volna.

Na mindegy, ő látta ezt és rám akadt. Biztos megkeresett

a tanszék honlapján, mert csak úgy elkezdett e-mailezni.

Próbál mintát találni az adatokban. A genetika amúgy egyáltalán nem is érdekli.

Szerintem csak úgy tekint rá, mint a végső kihívásra.

Gondolom, a Sudoku már nem volt neki elég.

Talán lemehetnénk a faluba, hátha ott van térerő.

Vagy keressünk valahol netet, és derítsük ki, mit akar.

Ez annyira tipikus. Tudtam, hogy ez lesz.

Kiveszünk egy térerő nélküli faházat szándékosan, hogy pihenjünk,

és az egész időt azzal töltjük, hogy stresszelünk amiatt, hogy nincs térerő.

- Öt perce vagyunk itt! - Nem, ez csak egy ötlet volt,

igazából nem akarom csinálni. És tényleg nem stresszelek.

Nyugodt vagyok. Le vagyok csatlakozva, és imádom.

Igaz? Bassza meg az a kódfejtő srác. Szabadságon vagyunk.

- Pont ilyennek képzeltem ezt az egészet. - Igen.

Annyira örülök, hogy ezt vettük ki, és nem azt, amelyikben pezsgőfürdő volt.

Mármint, abban is volt,

de az csak egy ház volt pezsgőfürdővel.

Ez viszont egészen más.

Igen, abszolút.

A pezsgőfürdő mondjuk elég király lett volna, de…

Hát te mondod, de nem is tudom.

A saját pezsgőfürdőd király, de,

egy bérelt helyen?

Az szerintem eléggé undorító lehet.

Vajon milyen gyakran cserélik ezekben a vizet?

Úgy érezném magam, mintha

valami idegen genitália-levesben pácolódnék.

Oké, igen, ha így mondod,

megvagyok én a…

- Golyó-gulyás nélkül? - Igen, köszi ezt a képet.

Zacsi-húsleves?

Pénisz Colada?

Oké, nos, nézd, túl tudom tenni magam a pezsgőfürdőn,

de azért egy kis internetre nem mondanék nemet.

Igen, tudom, de nem gondolod, hogy ez nagyszerű?

Mármint, ez egy lehetőség, hogy teljesen kiszakadjunk.

Ami egyre ritkább.

Míg idefent vagyunk, boldog tudatlanságban élvezzük,

hogy mi folyik a világban.

Bármi megtörténhet.

Végtelen lehetőségek.

Talán mint…

Talán kitört egy háború,

és rakéták szállnak a levegőben,

és mi meg csak nem tudunk róla.

Amíg félúton nem járunk le a hegyről,

és a telefonjaink elkezdenek

pityegve életre kelni,

és rájössz, hogy minden

ment tovább a maga medrében.

Végtelen lehetőségek.

Tudod, hogy

még ha nem is választasz,

akkor is meghozol egy döntést?

Mert azt választod, hogy nem teszel semmit?

Így van.

Jól vagy?

Leo, három éve vagyunk együtt.

Látom, ha bánt valami.

Két év, 363 nap, mert…

Mi a baj?

Gondolom, csak…

Nem tudom, jól teszem-e, hogy

továbbra is a kódolatlan DNS-t kutatom.

Jelenleg olyan vagyok, mint

egy átlagos méretű hal

a kódolatlan DNS kutatásának kis tavában,

ami tökéletes nekem, és imádom ezt a területet, de

azt hiszem, nem tudom, meddig mehet ez még így.

Banham arra célzogatott, hogy elapadhat a támogatásunk.

Tényleg?

Mármint, nem vagyok túl jó a célzások értelmezésében, de…

Lássuk be, ma már senki sem támogat kutatást

pusztán a tudás kedvéért.

Pénzt kell tudnod csinálni belőle. És a hulladék DNS-ben nincs pénz.

A hulladék DNS nem hoz hasznot.

Hiszen már a neve is elárulja!

Akkor mi van, eljött a nagyobb tó ideje?

Nem akarom, de…

Nézd, ha úgy döntenél, hogy költöznöd kell,

vissza az Egyesült Királyságba, vagy bárhova,

Én veled mennék.

Három éve tart. Talán itt az ideje,

hogy elgondolkozzunk azon… hol is akarunk lenni.

Hát igen, valójában, én…

Mi az?

Igen, én…

Bárcsak találtam volna valamit a kutatásomban.

Nem tudom kiverni a fejemből, hogy a szimpóziumon értem el a csúcsra.

A pulcsicímke szimpóziumon?

Mi? Nem, miért hívod folyton így?

- Mert te... - Jó, jó, oké.

Hová mész?

Nem a pulcsicímke szimpózium volt!

Nincs is térerőnk!

Tényleg azt hiszed, nincs lementve nekem?

Talán nem is ismersz annyira, mint hitted.

- Mutasd azt az úgynevezett címkét. - Oké.

"Szóval azért vagyok ma itt, hogy arról beszéljek,

amit önök talán hulladék DNS-nek hívnának,

de én azt szeretném megvizsgálni, hogy szabad-e ezt…"

Igen, egy kicsit előrébb van.

„…talán egykor volt valamilyen célja, de azt felülírták, vagy már elavult.”

Kicsit tovább.

„…azt találtuk, hogy bár nincs semmilyen

bizonyíték ennek a DNS-szekvenciának a hatására,

a jelenléte valamilyen okból mégis létfontosságúnak tűnik.”

- Tovább. - "Egy előfeltétel.

Az 'általános szerződési feltételek', ha úgy tetszik,

amelyek nélkül az adott szervezet nem működhet."

Ez volt az előadás legjobb sora.

Odajöttek hozzám utána az emberek, és azt mondták...

Pssszt. Pssszt!

„Szóval ha egyesével is megvizsgáljuk ezeket az alkotóelemeket... ”

Ott van.

A francba.

Én megmondtam.

- Ahh, ez mindig is ott volt? - Hogy nem vetted észre?

És mindez a szó szoros értelmében tucatnyi ember előtt.

Nézd, ne aggódj.

Tudod, ha te nem vetted észre, talán senki más sem.

Mit csinálsz?

Csak leellenőrzöm.

Hogy merészeled? Komolyan, hogy mered?

De mi van, ha tényleg az az előadás volt a csúcs?

Nem!

Talán van egy másik univerzum,

ahol menő genetikus vagyok egy csillogó

biotechnológiai cégnél egy sportkocsival.

Szerinted abban az univerzumban is velem lennél?

Talán emiatt lett ez az egész…

multiverzum és alternatív univerzum dolog annyira népszerű.

Talán arról szól, hogy… elfelejtjük az álmainkat és…

elfogadjuk a sorsunkat azzal a tudattal, hogy valahol odakint…

…valójában tényleg átéljük őket.

Talán.

Engem mindig zavar, hogy folyton azt a feltevést erőltetik,

hogy minden lehetőségnek léteznie kell.

Ez a végtelennek egy elég faszság értelmezése.

Igen. Igen.

Várj, micsoda?

Tudod, mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy minden lehetséges

variáció biztosan létezik,

pedig semmi ok sincs rá, hogy ez így legyen.

Nincs?

Nem! Komolyan mondod? Gondolj bele.

A négy és az öt között végtelen sok szám van,

de egyik sem a három.

Ahogy azt sem feltételezheted, hogy a tajszámod biztosan felbukkan a pí-ben.

Nem fog?

Nem! Mármint, lehet. Valószínűleg igen,

de nem törvényszerű.

Szóval létezhet végtelen univerzum,

és egyikben sincs véglegesített állásom.

Igen, talán.