Soul Exodus

SZENT LŐRINC FOLYÓ, QUÉBEC, KANADA

Jiddisföld földrajzilag többé már nem létezik.

Bárhol előfordulhat, hogy ilyen dolgok történnek.

És ez egy igazán érdekes kulturális modell.

Ez olyasmi, amit kivetítenek a világba, aztán visszaveszik.

Ez egy nagyon egységes világ és közösség.

És a zsidó identitásuk, ami a nagyobb identitásuk része,

sokféle módon formálódott azáltal, hogy itt vannak ezek között az emberek között,

akik zsidóságuk szerint tanulnak és élnek és lélegeznek.

Hülyéskedünk, szórakozunk, műveket alkotunk és kultúrát építünk.

Tanulmányozzuk a múltunkat és építjük a jövőt.

A klezmer jelenti a zenét és a zenészt,

aztán jelenti még a hangszert, magát az eszközt is.

Úgyhogy a klezmer aktuális héber jelentése metaforikus,

és tulajdonképpen magát a hangszert jelenti.

És a klezmer kultúrát jelent, ami nagyon széleskörű,

többpólusú, és nem kell hogy zsidó legyen,

nem kell, hogy népi legyen, nem kell, hogy zene legyen.

Ó, mily szerencsés Mily szerencsés zsidó vagyok

Ó, mily szerencsés Mily szerencsés zsidó vagyok

Mától halálomig hallod majd, hogy sírok

Ó, mily szerencsés Mily szerencsés zsidó vagyok

Ó, mily szerencsés

Mily szerencsés zsidó vagyok

Jó Sabbathot! Jó Sabbathot!

Már azelőtt is ismertem Bob Cohent,

mielőtt egy árva hangot hallottam volna a jiddis vagy klezmer zenéből.

Bob Cohennel Bostonban találkoztunk az 1970-es években,

és mivel a családja részben magyar,

játszott nekem magyar zenét,

és én addig soha életemben nem hallottam még csak hasonlót sem.

Aztán emlékszem, amikor először költözött Budapestre,

meglátogattam Bobot,

és láttam a posztszovjet Magyarország egész átalakulását,

ugyanis a The Klezmetics-ben játszottam,

és ha jól emlékszem, először 1991-ben léptünk föl Budapesten,

a rendszerváltás idején,

és Bob akkor már ott volt.

Bob Cohen tulajdonképpen a hivatalos vagy nem hivatalos nagykövete lett

mindazoknak, akik főként a kelet-európai zsidó zenét tanulják.

Ő lett a nagykövetük.

Azt hiszem, amit Nazaroffék tudnak, és amit én tudok, illetve sokan tudunk,

az az, hogy az elnyomás kultúrájában,

ebben a kultúrában, ami nagyon nehéz időket élt túl,

benne van az öröm magja és az elragadtatás szeretete.

Igen, úgyhogy előadjuk „A zsidó a hegedűjével"-t...

Csak egy kérdés...

Honnan tudják, hogy rokonok? Hogyan derítették ki?

Ezt érzi az ember!

- Családfakutató segítségével? - Nem,

csak valahogy érezzük.

A családunkban mindenki más tagadja, de mi tudjuk az igazat.

Nekem van DNS tesztem.

Kérdezzük meg édesanyámat. Anya... ő az édesanyám.

Ő ismeri a származását. Megkérdezte az anyját.

Természetesen rokonságban állunk Nazaroffal.

A szüleim az Egyesült Államokban születtek.

Az ő szüleik Európából jöttek át.

Nehezen tudtuk visszavezetni, hogy honnan.

Galícia nagy terület volt,

és az egyik nagyszülőm halotti bizonyítványán ez szerepel.

Születési helye: Galícia.

Ami azt jelenti, hogy onnan jöttek,

ami ma részben Dél-Lengyelországhoz, részben, tudják, Ukrajnához tartozik.

Nagy terület volt.

Az apám szülei oroszul beszéltek.

Á, tényleg? Oroszul?

Úgy van. Grossmanék. Grossman nagypapa. Igen.

Talán Ukrajnából származtak.

Az 1950-es évekig, de leginkább a II. világháborúig,

a zsidók Amerikában angolul beszéltek,

de mindnyájan a saját zsidó nyelvjárásainkat beszéltük.

Jiddisül beszéltünk, ha Kelet-Európából származtunk;

zsidóspanyolt, akik a Török Birodalomból vagy Észak-Afrikából származtak,

és minden kisebb dialektust is beszéltek a kettő között.

Otthon mind ezeket beszéltük.

A II. világháború után, az 1950-es éveket követően

részben a holokauszt, részben sok más, itteni társadalmi tényező következtében

sok zsidó lassanként elhagyta a saját zsidó nyelvét, így a jiddist is.

Ennek sok oka volt.

Hosszan sorolhatnám ezeket az okokat, de...

akkoriban azok az emberek, akik továbbra is jiddisül énekeltek,

egyre inkább a jiddis műdalokat szerették énekelni.

Színházi dalokat.

Úgy gondolták, hogy ez a műfaj. akár a klasszikus zene,

egy magasabb polgári osztályba emeli őket, mert ez művészet.

Rendben.

Nazaroff nem ezt csinálta.

Amit Nazaroff csinált, Wex szerint,

az olyan volt, mintha egy részeg zsidókkal teli szobában lenne,

mert tényleg egy részeg zsidókkal teli szobában volt.

És az ember néha vágyik egy részeg zsidókkal teli szobára.

Egészségünkre!

Nyelvész vagyok. Oroszországban ezt filológusnak hívják.

Tulajdonképpen a témám...

egy nagyon érdekes orosz író, Vlagyimir Korolenko volt.

Ő sokat foglalkozott a kisebbségek kérdésével, a vidékkel, a diaszpórával.

Egyike volt az elsőknek, akik az amerikai oroszokról írtak.

Sokat írt a zsidóságról.

Így... amikor előadó lettem,

az ő tiszteletére Kolorenkónak neveztem magam.

Budapestre mentem tanulni egy szemeszterre

és ekkor találkoztam Bobbal.

Sokat lógtunk együtt Bobbal.

Egész életemben New Yorkban éltem, ott nőttem fel, jiddis zenét játszottam.

És vissza akartam térni Kelet-Európába.

Kíváncsi voltam, hogy milyen zsidó zenét játszanak arrafelé.

Nagy tapsot a Nazaroff fivéreknek!

Akik dédnagybátyjuk, a „Herceg" Nathan emlékét őrzik...

Ez a férfi, Nathan „Herceg" Nazaroff,

szebbé tette a világot csodálatos...

zsidó vidám dalaival.

Száz évvel ezelőtt ért itt partot.

Mi mind az unokaöccsei vagyunk.

A nevem Danik Nazaroff,

tőlem balra Pasha Nazaroff, egyenesen Moszkvából,

tőle balra Yankl Nazaroff, egyenesen New York városából.

Botosán városából.

És ő itt Zaelik Nazaroff, egyenesen Budapestről.

A Yiddel sosem rokonszenveznek És sosem sajnálják

Szerencsétlenséget hoz amerre jár

Megpróbálják kidobni minden városból

És a Yid a világon sehol sincs otthon

Amikor jönnek a nagy gondok

Egy jiddis dalt dalolva

Rémülten és szomorúan kezeit tördeli

Hát nincs min szomorkodni!

De ha még mindig nem múlt el

Más módja is van, hogy legyűrje ezt

Fogja a hegedűjét és játszani kezd

Egy kis zsidó a hegedűjével

Milliókkal felér

Utazok, utazok, futok és repülök

Nincs időm, nincs nyugtom

Nem tudom, hol, nem tudom, hogy

Nem vagyok itt és nem vagyok ott.

- Te tanultál magyarul. - Aha.

Akkor nagyon jól is beszélsz magyarul.

Most eljátszunk néhány zsidó-román dallamot.

Ezek moldáviai ritmushangszerek és még az életben nem hallottál róluk.

Ha Kelet-Romániában vagy Moldvában elmész egy zsinagógába,

ott gyakran van egy freskó a falon,

a Mennyei Zenekarról, amint mindnyájan eljutunk Sionba,

ilyen zenét fogunk ott hallani, nem technót.

Lehet ilyen vagy olyan.

De a mennyei parton nem lesz techno. Kizárt! Önnek se, Hitler úr.

Nagyon finom.

Nem vagyok benne biztos,

de úgy emlékszem, hogy felvetettük az ötletét egy Nazaroff projektnek,

vagy beszélgettünk róla, de elég konkrétan.

A gépen ültünk, Tel Avivból repültünk Varsóba.

Miután tíz elég nyugtalanító napot töltöttünk Izraelben,

politikáról vitatkozva az emberekkel,

majd aztán olyan két órát töltöttünk azzal,

hogy egy olyan 17 éves gépfegyveres lány kihallgatott minket a reptéren...

Ez nagyon vicces volt.

Megkérdezte tőlem, miért van két kipám.

Aztán azt mondta: „Miért viszi ezeket a kipákat haza Moszkvába?

Van Moszkvában kipája?"

Mondtam, hogy igen, van.

Aztán megkérdezte tőlem: „Vallásos?" Mondtam, hogy nem.

Erre azt kérdi: „Ha nem vallásos miért kell magának kipa?

De ha kell magának kipa, ez azt jelenti, hogy vallásos.

Ha nem vallásos, miért kell a kipa?

Ha kell a kipa, és van is magának egy, miért kell még kettő?"

Hát, valahogy így.

Tőlem meg azt kérdezte: „Élnek Izraelben rokonai?"

Mondtam, hogy nem. Erre ő: „És mit csinált itt?"

Mondom, zenélni voltam itt.

Erre ő: „És beszél héberül?" Mondom, nem.

Mire ő: „És milyen zenét játszik?"

Mondom, zsidó zenét.

Mire ő: „De nem beszél héberül?" Mondom, nem.

Erre ő: „Milyen zene ez?" Hát, mi jiddis zenét játszunk.

Erre ő: „Miért játszana jiddis zenét?" Mondom neki, mert szerintem ez jó zene.

Mire ő: „De hogyhogy nem beszél héberül?"

És ez így ment körbe-körbe.

Aztán jött az, hogy: „Nős?" Mondom nem, nem vagyok nős.

„És... nincs itt semmilyen családtagja?"

Ezt vagy háromszor megkérdezte.

Mondom, nincsenek itt családtagjaim.

Erre ő: „De beszél jiddisül."

Igen, mondom, tanultam jiddisül.

„De héberül nem beszél."

Nem, nem beszélek héberül.

Mire ő: „És... van valamilyen kapcsolata nővel?"

Mondom, igen.

„És... ő nem izraeli?"

Mondom neki, hogy nem. Erre ő: „Zsidó?"

Mondom, nem. Erre azt mondja: „De maga beszél jiddisül." Mondom, igen.

A végén megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen azt akarja kideríteni,

hogy zsidó vagyok-e? Mire ő: „Nem!"

Olaria Olara

Üsd a fekete dobot Ra-ta-ta

És a gyerekek szeretik A bájos kis lovakat

És a kis katonákat fa puskáikkal

Kis vámpírok a tetőn, kis verseimben

Ébren maradok, hogy lássam a napot

Olaria Olara

Üsd a fekete dobot Ra-ta-ta