The Mighty Ducks: Game Changers

Az előző rész tartalmából...

A Kacsák egy gőzhenger csapat, ami már tíz állami bajnokságot megnyert.

Mások, mint a 90-es évekbeli Kacsák.

Ki kell, hogy tegyelek.

Ha ennyi idősen nem vagy ász a hokiban,

-akkor esélytelen. -"Esélytelen"?

Csináljunk saját csapatot! Sok ilyen lerázott gyerek van még.

Már csak pár játékosra van szükség.

-Sofi! -Azt kéred, hagyjam ott a Kacsákat?

Keresek egy edzőt meg egy pályát.

Maga a tulajdonos?

Gordon Bombay vagyok. Üdv a Jégpalotában!

-Ki lesz az edző? -Én.

A 12-14 éves kategória már full kontakt.

-Ez már nem kispálya. -Jézusom...

Nick vagyok, ez még mindig a podcastunk.

Bekapcsolódtunk az Esélytelenek csapat életébe.

Élőben jelentkezünk a bázisról.

Az első benyomás: jó sport az, ami forró csokival kezdődik.

Oké, srácok, ne lazsáljunk, vágjunk bele!

-Minden oké? -Igen.

Csak izgatott vagyok, de egyben ideges is, tudod?

Szeretném, ha minden jól menne, de még sosem edzettem senkit.

Négyéves korom óta nézted az edzéseimet.

A nézés az egy elég erős szó.

Őszintén szólva emaileket írtam,

csekkeket fizettem be, ha meg napszemüvegben voltam, aludtam.

Oké, ez egy kicsit fájt, de nem számít.

-Talán csak egy menő becenév kéne. -Például?

-A' edző. -A' edző?

Ki veszítene egy ilyen edzővel? Imádom.

Helló, srácok, üdv mindenkinek az Esélytelenek első edzésén!

Igen!

Én vagyok A' edző.

Nem jött be.

Hívjatok Alexnek!

Ma egy szuper passzolgatási gyakorlattal fogunk kezdeni.

Oké, hallottátok. Beöltözni!

Ó, nem, nem olyannal!

Ugyanis ma nem korcsolyázunk a jégen, hanem meg fogjuk törni a jeget.

De melegen öltöztem.

Ezt nem értem.

Ez most mit jelent?

Hát, nem úgy fogunk játszani, mint Kerge Kacsák,

mert ez egy egész másfajta csapat.

Mi kedvesek leszünk, ők genyók.

Új módszert alkalmazunk, és a bizalomra építjük fel a csapatot,

szóval leülünk, adogatjuk körbe a pakkot,

önismereti játékot játszunk.

Mindenki mond magáról valamit, ami nyilvánvalónak tűnik kívülről,

de felfed egy belső, személyes dolgot is, amit valószínűleg más nem tud.

Nem is korizunk? Szombaton lesz az első meccsünk.

Oda is eljutunk, ne aggódj! Oké? Akkor vágjunk bele!

Az edző új módszert alkalmaz, az érzelmekre próbál alapozni.

A fia, Evan, az új és talán leendő legjobb barátom szkeptikusnak tűnik.

Meglátjuk, mire jutunk!

KERGE KACSÁK: ÍGY KELL TAROLNI!

Ez itt...

a bizalompakk.

Amikor a kezetekben van a szent bizalompakk,

a szó a tiétek.

Sam?

Tudjátok, hogy szeretek deszkázni meg hülyén viselkedni,

és az én titkom az, hogy nincs lépem.

Megrepedt egy táblának ütközéskor.

Odabent nem jó a helyzet.

Helló, Mayának hívnak,

van egy képességem, hogy kiszúrom valaki gyengeségét, aztán kikészítem.

Például elmondom, hogy a mellénye 2017-es divat,

és valahányszor meglátom, abból az évből való dolgokat mondok,

hogy a fejébe másszak.

Például Lego Batman film, vagy ujjpörgettyű.

De ez az egyik kedvenc mellényem. Csomó hasznos zseb van rajta.

A zseb 2017-ben volt menő.

Tudod, mi volt még menő akkor?

-A hoki. Na, gyerünk, menjünk! -Még nem megyünk.

Lauren vagyok.

Kívülről harcosnőnek tűnök, és azt mondják, furán öltözködöm.

Belül pedig: régen megbénított a halálfélelem,

de aztán rájöttem arra, hogy mindenkire, a menő kölykökre, a dinkákra

ugyanúgy vár ez a nagy, felfoghatatlan üresség.

És furcsa módon ez valahogy megnyugtatott.

Jól van, emlékeztettél a halandóságunkra. Köszönjük.

Koob? Koob?

Nyitva van a szeme, de úgy néz ki, mintha aludna. Koob?

Kívülről gamer vagyok, rengeteg időt töltök a monitor előtt,

belül pedig azt hiszem, csak 0-ák és 1-esek sorozata,

és egy digitális szimulációban élek.

Helló, Evan vagyok. Kívülről látszik, hogy szeretem a hokit,

de belül is nagyon szeretem,

szóval várom már, hogy végre nekiálljunk.

Tetszik ez a lelkesedés. Jól van!

Sziasztok! Logan vagyok.

A teremtő ilyen dús salátafrizurával áldott meg.

Szeretem a kutyákat.

Amit nem tudhattok: apuval beköltöztünk a nénikémhez,

mert a szüleim épp most válnak.

Anya megcsalta apát.

A macskákat is szeretem.

Helló, Nick vagyok!

Két anyukám van. Mindketten szuperek, igazán különleges egyéniségek.

Irtóra oda vagyok a hokiért, bár sokat még nem játszottam,

de várom már, hogy belevágjunk ebbe a kalandba.

És mi van belül?

Belül olyan vagyok, mint Logan.

Talán kicsit magasabb.

Nagyon ügyesek vagytok, ez remek volt. Azt hiszem, ezután már jöhet a...

Ez az! Most már végre jöhet a hoki!

A bizalmi dőlés.

Bizalmi dőlés?

Én szeretek dőlni.

-Mindjárt jövök. -Evan?

-Aztán nehogy elejtsetek! -Ti már csináltatok ilyet?

Edző bá!

Hagyj békén! 1-től 3-ig pihengetek!

De mi pont akkor edzünk.

Micsoda véletlen!

Kifelé kapcsold le a villanyt, és ne hívj edzőnek!

Csak próbálnék aludni egy kicsit.

Az a helyzet, hogy nem mondanék ilyet anyára,

mert tudom, milyen keményen küzdött ezért,

de segítségre van szüksége.

Tudja, próbál edzést tartani a csapatnak,

de olyan az egész, mint egy pizsiparti egy koronggal.

Te rendes kölyöknek tűnsz.

Vagyis hát gőzöm sincs, milyen vagy.

De anyádnak is mondtam: én csak kiadom a jégpályát. Ennyi.

De akkor rendben leszünk, ugye?

Mármint amikor a régi Kacsákat edzette, ők bénák voltak. De belejöttek.

Mondja, hogy van esélyünk!

Hogy végül az esélytelenek is befutnak.

Igen, a Kacsák belejöttek, de volt egy jó edzőjük, nektek viszont nincs.

Hé, kölyök!

-Igen? -Csukd be az ajtót, jó?

Rögtön jövök.

-Mi történik? -Korizni akarok.

-Helló! -Én csak kimentem vécézni.

Csak vécézni voltál? Én is pont oda tartok.

Nem kér valaki valamit a büféből?

Ez most valami vicc?

Csak szeretnék szólni, hogy nagyon jól megy az első edzésünk.

Remek sztori. Van vége is?

Lenne egy kérdésem. Nem tudna esetleg beszélni a fiammal?

Nagyon tiszteli magát,

és úgy tűnik, nem igazán díjazza a módszereimet,

reméltem, meggyőzi, hogy ez hatékony technika.

Nem győzöm meg, mert nem tartom hatékonynak.

Próbálok bizalmat építeni. Maga szerint ez felesleges?

Annyit tudok, hogy mindjárt 3 óra.

És ha nem végez egy percen belül,

kifizethet még egy teljes órát.

-Akkor nem is zavarok. -Ajtó!

Csukom, csukom, csukom.

Van egy perced?

Persze, csak még falatozom.

Mit ettünk a jícama előtt?

Elég elveszettek voltunk.

-Ebédeltél? Oké. -Igen.

Én is salátát ettem, de kenyérrel, sajttal és hússal...

Oké, szendvics volt.

A csapattal kapcsolatban szeretnék kérdezni.

Úgy örülök, hogy találtál sportolási lehetőséget Evannek!

Nagyon letaglózott, hogy elküldték. Hiányozni fog az ikreimnek.

És persze nekem is az, hogy együtt lógjunk.

Ó, igen, nagyon jó volt.

Szóval mit gondolsz, leléphetnék fél 6-kor

azokon a napokon, amikor edzésünk van?

Majd bepótolom otthonról, bejövök korábban, minden rendben lesz.

Ja, persze, nem gond. Úgysem tart sokáig. Tíz hét, ugye?

-Igen. Kivéve, ha továbbjutunk. -Igen, persze.

Bár csak a liga első két helyezettje jut tovább,

-de soha nem lehet tudni, igaz? -Így van.

Ja, csináljátok csak, amit kell!

Oké, remek, köszi szépen.

-Adj nekik! -Köszi.

Szóval, mi a helyzet az új csapattal?

Szombaton lesz az első meccs,

és anya leragadt az ismerkedős gyakorlatoknál.

Ez még jobb, mint amit én csinálok.

Hiányzol amúgy a Kacsákból. Te voltál az egyetlen kedves csapattárs.

Még áll az ajánlat. Gyere át hozzánk!

Mindenki olyan kedves, hogy az már kiborító.

Már mondtam, nem lehet.

Jaj, ne, elkések az óráról!

Üdv az edzésen! A célunk a szórakozás.

Ne feledjétek, hogy ez egy gyereksport!

A tét nem is lehetne alacsonyabb.

Mi történt Koobbal?

Szegény srác.

Már attól kifulladt, hogy idáig el kellett korcsolyáznia.

Hé, pajti, mi a helyzet?

Hideg. Vizes.

De a jég tompítja a fájdalmat.

Kitegyek pár korongot a célbalövéshez?

Nem, ma nem fogunk célba lőni.

Amit csinálunk, az biztonságosabb és jobb lesz.

Strandlabdák!

-Igen! -Ez az!

Ez kész rémálom.

Megvan!