Becoming

Szia, Josh!

Helyzet?

Általában zenét hallgatok.

Ezt csinálom a kocsiban.

Eklektikus az ízlésem a zene terén.

Hangulattól függ, hogy ihletet akarok,

vagy csak...

élvezni.

Halljuk!

Mert néha ugrálni kell egy kicsit.

[A háttérben "A God Like You" hallatszik Kirk Franklintől]

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKI PECSÉTJE

Szia!

Muszáj volt.

Íme, a könyvtorta!

Te jó ég!

- Hogy tudnak ilyet csinálni? - Ki csinálta?

Ne érj hozzá!

Ne nyúlj hozzá!

MARIAN SHIELDS ROBINSON ANYA

Hozzáér! Ülj le!

- Anya! - Lépcső.

- Igen. - Látom.

Foglak.

Mehetünk gyorsabban is.

Jól van, na.

KÉT ÉVVEL A FEHÉR HÁZ ELHAGYÁSA UTÁN

AZ EGYKORI FIRST LADY, MICHELLE OBAMA TURNÉRA INDUL,

MIUTÁN MEGJELENT AZ EMLÉKIRATA, AZ ÍGY LETTEM.

Tele van. Mármint a hely.

MELISSA WINTER VEZÉRKARI FŐNÖK

Láttam a családom,

és egy kicsit...

Levert a víz.

Mennyei Atyánk, köszönjük!

Köszönjük, hogy eljuthattunk idáig.

Megtiszteltetés ez a lehetőség,

és tudjuk, hogy mindez okkal történik.

- Imádkozzunk! - Ámen.

Jól vagy?

Mel sír.

Nem érek a ruhádhoz.

- Szeretlek. - Én is téged.

Jól van.

Sírj nyugodtan!

Nem kell... Sírj csak!

- Én nem tehetem. - Nem. Jól vagyok.

Üdv, Chicago!

Szolgálta az országunkat,

mint az Egyesült Államok 44. first ladyje.

Mindig azt éreztette velünk, hogy a Fehér Ház a mi házunk,

az emberek háza.

A mi városunkból származik,

Chicago déli részéből.

Köszöntsük Michelle Obamát!

Jól van, emberek!

- Itthon vagy. - Itthon.

Jó érzés.

És most...

beszélhetnénk a Fehér Ház elhagyásáról?

Amikor felszálltál a helikopterre, arra gondoltál, hogy

„Végre szabad vagyok”?

- Igen. - Vagy keserédes volt? Milyen volt?

Az a nap nem volt semmi,

több okból is.

Az utolsó napunkon

az történt, hogy Sasha és Malia barátai, akik

a Fehér Házban nőttek fel,

arra kértek előző este, hogy hadd jöhessenek át pizsipartira.

„Hogy mi?

Pizsipartit akartok?”

„Igen!

Hiányozni fog a hely!

Egy utolsó reggelit akarunk!”

Mivel azt ehettek, amit csak akartak,

azt gondolták, hogy

„Én majd sültcsirkét kérek.”

„Én meg goffrit.”

Költöznünk kellett,

próbáltam felébreszteni őket.

„Ébresztő! Jönnek Trumpék!

Ébresztő!

Kifelé!”

Tudjátok?

Nahát!

Mindenki sírt, a személyzet is,

én ellenálltam.

Mert ha sírva megyek ki,

azt hiszik, más miatt sírok.

Igen.

Muszáj volt tartanom magam.

De egy nagyon érzelemdús nap volt.

Aztán felszálltunk

az elnöki gépre,

én pedig bőgtem...

Igen?

...vagy fél órán át.

Azt hiszem, akkor jött ki belőlem a nyolc évnyi feszültsége annak,

hogy próbáltam tökéletesen csinálni mindent.

Egy normális család voltunk.

Megtörtént a választás,

és megváltozott minden.

Mintha kilőttek volna egy ágyúból.

Nem volt időnk hozzászokni.

Óriási megtiszteltetés volt, hogy first lady lehettem.

De hány olyan ember van olyan helyzetben,

ahol minden figyelem csak rá irányul?

Minden gesztusát,

minden pillantását kielemzik.

Minden mozdulatomat figyelte a világ.

Az életem már nem az enyém volt.

A turné lényege az,

hogy legyen időm valójában átgondolni,

és rájönni, mi is történt velem.

Ez egy pánik pillanat, hogy

„Igen, ez én vagyok,

önmagam, hosszú idő óta most először.”

Készen állunk.

Most már mehetek.

Ez nem normális.

Most már kisétálhatok.

Jó reggelt!

Jó reggelt! Köszönöm.

Köszönöm mindenkinek.

Imádjuk!

Köszönöm.

Jöjjön vissza!

Amikor szóba került a turné,

elképzeltem, hogy csináljuk majd.

Hogyan érjük el ez embereket? És a gyerekeket?

Aztán valami hatalmassá nőtte ki magát.

Három nap alatt elmegyünk Tacomába, Portlandbe és Phoenixbe.

Megkeresni,

előkészíteni

az utazást, ráadásul 21 különböző moderátorral,

hatalmas munka.

Tudom, hogy ez nagy felhajtás.

De érdekesebb, ha több emberrel csinálnánk.

- Jobb show lenne. - Nem kell magyarázni.

Rád ugrottak páran?

Seth, James, Conan,

Justin Bieber?

Azt megnézném.

Mi?

Ha belegondolok, a kíváncsiság, az energia,

és a...

Gayle!

Egyre...

könnyebben mondok nemet,

magabiztosabban igent,

és szívesebben mondom el,

mire gondolok.

Mire gondolok.

Azt mondták, én leszek az első férfi moderátor.

Ez még csak egy teszt.

Az interjúztatás egy...

- Készség. - Igen.

Colbert a legjobb.

Veszélyes terepekre is rátéved.

A Fehér Ház előtt vitt kávét az ágyba anyák napján?

Nem.

Azért jöttünk, hogy a könyvről beszéljünk.

Bizony, egy könyvről.

Mindenki azért jött, mert írt...

Senki sem táncol.

Nem, senki.

- Olvasunk. - Bizony.

Ezekben az arénákban átérzem

a gyülekezés,

és a közös élmények hatalmát.

Te jó ég!

Izgulok.

Tudom.

Istenem!

Tudom.

Hogy vannak?

- Mikor szül? - Négy hét múlva.

Úristen!

- Tudják a nemét? - Igen, kislány.

Az első babám.

Gratulálok.