The Goldsmith's Secret (El secreto del orfebre)

Hírösszefoglalónk következik:.

A 2000-es év eljövetele több informatikai pusztítást okozhat,

mint a legrettegettebb számítógépes vírus.

Szervezetek és vállalatok szembesülhetnek

az ún. Y2K problémával számítógépes rendszereikben

Már bezártam.

A kiállításra készíted?

Azt hittem, már mindennel végeztél és becsomagoltál.

Rendelésre lesz.

Be akartam fejezni, mielőtt elmegyek.

Igen? Tessék!

Igen.

Értem, de én nem leszek itt.

De majd átadom a nagybátyámnak.

Igen-igen. A nagybátyám, Eloy.

Igen. Ő is ötvösmester.

Értem, de egy ideig nem leszek,

mert New Yorkba megyek.

Igen.

Rendben. Köszönöm.

Hát, Pablo, fiam ...

Ha a tanítvány túlnő a mesterén, a mesteré az érdem.

Fárasztó egy nő.

Nehéz lesz megszabadulni tőle.

Megnézem a meccset Paula bárjában.

- Te nem jössz? - Nem, nem tudok. Ezt még befejezem.

Ennyire sürgős?

Sajnálom, hogy nem szóltam, de már holnap elutazom.

Hogyhogy holnap? New Yorkba?

Nem, Oneirába. Onnan pedig vasárnap megyek tovább.

- Oneirába? - Igen.

De miért?

Van egy érdeklődő a szüleim lakására.

El kellett volna mondanom.

Bocsánat, de annyi dolgom volt, hogy kiment a fejemből.

Nem tudom, miért egyeztem bele ebbe a kiállításba.

Nagyszerű lesz!

Egyszer mindenkinek látnia kell New Yorkot.

Egész életemben utazni akartam: Venezuelába, Argentínába ...

Most már ki sem lehetne robbantani Barcelonából.

Vilasantába is elmész?

Azóta a nyár óta nem jártál ott, igaz?

Nincs miért visszamennem oda, ha jól tudom.

Nagyon szép! Elvihetnéd a kiállításra.

Lehet.

Gondolom, mert ugyanazt csinálom újra és újra.

Ezt inkább ne mondd a galériavezetőnek!

- Nem mondom. - Még beszélünk, mielőtt elmész?

Igen, persze.

Juanito! De nagy lettél! Alig ismertelek meg!

Juan!

- Na, végre! - Ülj csak le!

- Hogy vagytok? - Jól!

- Jól! - Igen?

De jó! Nem tudtam, hogy itt vagy. Hol laksz?

A nagyszüleimnél. Gyakorlaton vagyok a Heraldónál.

- Milyen gyakorlat? - Újságírás a helyi lapnál.

Mindig is pletykás volt!

- Ugyan már! - Jól van ... Játsszunk egy meccset!

- Itt van Alberto? - Megyek!

Megyek-megyek!

Juan?

Istenem! Milyen nagy vagy! Mekkorát nőttél!

José!

Csaó!

Tudod, ki ez a srác?

Azon túl, hogy ő az új gyakornokom a nyáron, Julio fiacskája.

Hasonlít, nem? Oh, és Eloy unokaöccse. Barcelonában él, ugye?

És képzeld, filozófiát tanul az egyetemen!

- Mit szólsz? Hah, Fabi? - Húha!

Ami biztos, hogy absztinens filozófusok nincsenek. Tölts neki!

- Inkább egy sört kérek. - Sört? Miért?

- Egy csomag cigarettát kérek! - Máris. Tessék.

Köszönöm, Fabián.

Ő pedig Penélope.

Már mindenki ismer mindenkit.

Tényleg így hívják?

- Ez a neve? - Dehogy! Celiának hívják.

A dal miatt mondtam. Nem ismered?

Alberto, kérlek ...

Mi az?

Regénybe illő története van.

Otthagyták az oltárnál, és egy kicsit bekattant.

Nézd, milyen ruhákat hord! Mintha egy filmben lennénk ...

Ugyan! Hagyd már! Ne gúnyolódj!

Divattervezőként dolgozik, és szereti a szokatlan stílust.

De te biztosan láttál furcsább dolgokat is Barcelonában, nem igaz?

De a bácsikádnak is kalandos élete volt. Az, aki eltűnt Kubában.

- Hogy is hívták? - Pablo.

Pablo Fernández. Ő az!

Az apám szerint a szovjeteknek kémkedett.

Írnod kellene egy könyvet erről.

A nagymamámnál rengeteg régi papírt találtam.

Épp tegnap néztem át őket.

Szóval, író akarsz lenni?

Sokat járt ide Don Ángel ... Isten nyugosztalja!

Igazából tanár akarok lenni,

vagy újságíró.

Az jobb lenne, kölyök! Kevesebb a balhé!

Szervusz!

- Mit hozhatok? - Egy kávét és egy krémes sütit.

Rendben. Azonnal hozom.

Kérsz valamit, Celia?

Filozófuskám! Munka után bulizunk. Csatlakozol?

Jiménez, ez az ufós sztori túl sok.

- Jössz vagy sem? - Igen-igen. Menjünk!

Ez a beszéd!

Úgy festesz, mint egy pingvin!

Manolito!

Mi van veled?

Szerintem ismerem az apád.

Mi a neve?

Julio.

- Julio? - Julio Saavedra.

Mi vagyunk itt a "molnárok".

Hány éves vagy?

19.

19?

És a nagyapád? Hogy hívják?

Juannak hívják, mint engem.

De az én teljes nevem: Juan Pablo.

És honnan származott?

- Innen? - Innen? Biztos?

Igen, innen, de én Oneirában születtem.

Nagyon hasonlítasz valakire, akit ismertem.

Elképesztően.

- Rendeltél? - Nem.

És mire vársz?

Két pohár bort kérünk. Köszi!

Manolitónak négy gyereke van: egy kétéves és egy ötéves,

és két hároméves.

- Négy? - Igen. El tudod hinni?

- Sosem gondoltam volna. - Én sem ...

Olyan szabad lélek volt, mint én.

Elszakadt.

Tedd a székre!

Ide?

Azt mondtad, Juan Pablónak hívnak, igaz?

Kérhetek valamit tőled?

Felhúznád a trikód egy pillanatra?

Kérlek!

Vakbélgyulladás?

Igen.

Honnan tudtál a sebhelyről?

Nehéz elmagyarázni.

Olyan, mintha már nagyon régóta ismernélek.

Mint egy déja vu?

Nem.

Ez valami más.

De ismerlek téged.

Egyszer valakitől hallottam ezt a verset:

Gyerekként találkoztam veled álmaimban.

És amikor megláttalak, a sorsom világossá vált.

Én lennék a sorsod?

Kislányként moziba jártunk, hogy lássuk a fényűzést.

Azok a lakások, a ruhák, a bútorok ...

Dolgok, amikről álmodni sem mertünk.

Az Ötödik sugárút,

Rockefeller Center, az Empire State, Midtown...

A mai filmek már nem mutatnak annyi pompát.

És az életük sem különbözik annyira az enyémtől.

De New York utcáinak nevei még mindig

dallamként csengenek a fülembe.

Sosem gondoltál arra, hogy New Yorkba költözz?

Most miért nevetsz?

Jobban el tudlak képzelni ott, mint Vilasantában.

Ezt most bóknak veszem.

Tudod, mit szeretnék?

Inget varrni neked. Egy elegánsat.

- Ezzel mi a baj? - Semmi.

Csak foglalkozási ártalom. Ne is törődj velem!

Juan Pablo?

Az ki?

Ez a teljes nevem.

- De eddig nem használtad, igaz? - Nem.

Nem, de úgy gondolom, jobban illik ... nem is tudom.

Nekem nem kell magyarázkodnod, rendben? Juan Pablo!

Ha neked tetszik, nekem is.

Csukd be a szemed!

Mit érzel?

Bort?

Nem.

Ez a föld illata, amin jársz ...,

és a nyáré.

De nemcsak ezé,

hanem minden nyár illata, ami elmúlt, és ami ezután jön.

És az élesztőé, ami erjeszti.

És a hordóé, ami átöleli.

De a citromot is érezni,

és a mézet, a narancsvirágot, a füvet, a köményt és a kakukkfüvet.

A bor is az emlékezet megtestesítője.

- Látod? - Igen.

Végtelen, ameddig a szem ellát.

Mint ez.

Mi lesz velünk?

Mikor mi lesz velünk?

Két hét múlva, amikor elmegyek, mi lesz?

Nem tudom.

Gyere velem!

Gyere velem Barcelonába!