Secrets of the Whales

A bálnák a világ legintelligensebb óriásai,

de még mindig rejtélyek.

Csak most kezdjük megérteni a titkaikat.

Ott! Ott!

Három évnyi forgatás egy rendkívüli igazságot tárt fel:

a bálnáknak van kultúrájuk.

Minden család egyedi nyelvet beszél.

Mélyen szeretnek,

vidáman játszanak,

és gyászolják halottaikat.

A bálnák pont olyanok, mint mi.

És az egyik legokosabb közülük bebizonyítja, hogy ezek a szociális kötelékek

a sikerük titkai.

Gyilkos bálnáknak nevezik őket,

de az igazi nevük kardszárnyú delfin.

Az óceán csúcsragadozói,

de a kemény hírnevük abból fakad, hogy a kardszárnyúak a családot helyezik előtérbe.

Minden falkának egyedi kihívásokkal kell szembenéznie,

és a tagjai összefogva győzik le azokat.

Egy új-zélandi család

évezredek óta uralja a vizeit.

Keményebbek minden cápánál,

és olyan okosak, mint bármelyik delfin.

De az, ahogyan együttműködnek,

különlegessé teszi őket minden más bálnához képest.

Ennek az ötfős családnak a kedvenc időtöltése

egy soha véget nem érő bújócska.

Három különböző rája rejtőzik valahol ezek között a sziklák között,

az álcázás mesterei.

Ezeknek a kardszárnyúaknak meg kell találniuk őket, ha enni akarnak.

Az első lépés a szétrajzás.

Ebben a családban az anya a főnök.

És ő vezeti a csapatot.

Mindent az anyjától tanult,

például azt, hogyan manőverezze négytonnás testét a sekély csatornákban

anélkül, hogy elakadna.

A szonárja fejlettebb bármely tengeralattjáróénál.

Figyeli a környezetét, és térképet készít az óceán fenekéről.

Valószínűleg a 30-as éveiben jár,

és mára minden centiméterét ismeri ennek a területnek.

Ekolokációt használ,

egy sor kattogást, amely visszaverődik a környezetéről,

és képes azonosítani egy akkora tárgyat is, mint egy érme.

Megvan az egyik: egy tüskésrája.

A ráják egy pillanat alatt eltűnhetnek.

Anya nem hagyhatja, hogy meglógjon.

Egy titkos családi technikát alkalmaz.

A hátára fordítja a ráját, amitől az elalszik.

Csak az új-zélandi kardszárnyúak ismerik ezt a trükköt.

Anya a falka legjobb vadásza, és ő gondoskodik az egész családról.

Ciripelésekkel és füttyökkel hívja őket vacsorához.

Három generáció, a nagymamától a kicsikig,

gyűlik össze, hogy megosztozzon a zsákmányon.

A belső, tápanyagban gazdag szervekben van minden, amire szükségük van,

ezért közösen készítik elő az ételt.

Anya törődik a kicsinyeivel, és keményen dolgozik, hogy kielégítse az igényeket.

A családja tucatnyi vagy több ráját is megehet egy nap.

Sok üzemanyag kell a 7 kilós agyuk működtetéséhez.

Ez a hagyományos családi lakoma

megtölti a hasukat és erősíti a köteléküket.

De ma egy új dolog tereli el őket az étkezéstől.

A National Geographic felfedezője

és a neves bálnafotós, Brian Skerry,

reméli, hogy csatlakozhat a kardszárnyúak vacsorájához.

Itt egy egyedülálló kardszárnyú-populáció él.

Ahogy egymáshoz viszonyulnak, a nyelvjárásaik, mind nagyon speciális.

Azt hiszem, sokat tanulhatunk tőlük.

Skerry az elmúlt három évet a bálnák titkos életének dokumentálásával töltötte.

De ez az első alkalom ezzel az új-zélandi falkával.

A sikeres stratégiák kicsit eltérőek

attól függően, hol élnek a kardszárnyúak,

és az etetés ennek nagy részét képezi.

A célja az, hogy figyelmen kívül hagyják, és láthassa, ahogy a kardszárnyúak vacsora közben kötődnek egymáshoz.

De a dolgok meglepő fordulatot vesznek.

Braint meghívják a lakomára.

Talán anya alultáplált kardszárnyúnak nézi,

akinek szüksége lenne egy kis hízásra.

Amit ezeknél a kardszárnyúaknál láttam, az leírhatatlan.

Ez az egyik nőstény kardszárnyú odajött, és tudják, mintha méregetett volna.

Olyan volt, mintha nézne engem, és közben a ráját vizsgálgatná.

Mintha azt kérdezné: „Te... Te meg akarod ezt enni?”

Mert ha nem, akkor én... én elviszem.

És aztán csak felkapta, és... és szinte pózolt nekem.

Úgy értem, csak felemelte a fejét.

Igazán figyelemre méltó volt.

Ritka bepillantás egy kardszárnyú elméjébe.

Amikor a víz alatt látod őket,

rájössz, hogy valójában nagyon gazdag életük van,

és összetett viselkedésük: hogyan táplálkoznak,

vagy mit tudnak a helyi vizekről,

hogyan társasoznak, a nevelési technikáik.

Ezeknek az állatoknak van kultúrájuk.

Az új-zélandi kardszárnyúak barátságosak és kíváncsiak,

ezek a tulajdonságok segítik őket az alkalmazkodásban.

De ez nem mindig válik előnyükre.

A közelben egy másik helyi falka

a fenékhez rögzített halászkötelek között játszik...

Amikor hirtelen véget ér a játék.

A nagy hím beszorult az egyik kötélbe.

A bálnák, delfinek és disznódelfinek mind levegőt lélegeznek, mint mi.

És naponta majdnem ezer fullad meg, halászhálókba gabalyodva.

Levegőért küzd.

A családja tehetetlenül nézi.

A National Geographic búvárai úgy döntenek, be kell avatkozniuk.

A nagy hím könnyedén megölhetné a búvárt,

de úgy tűnik, érti a helyzetet.

A kardszárnyúak számára a család ellátásának veszélyei és kihívásai

nagyban függnek attól, hol élnek.

A bálnák a legintelligensebb, érző, értelmes állatok közé tartoznak,

amelyek... amelyek ezen a bolygón élnek,

így nem meglepő, hogy gazdag kultúrájuk van.

Miután megosztottam ezeket az élményeket az új-zélandi kardszárnyúakkal,

nem tudom nem azon tűnődni, miben különbözhetnek a szokásaik

a világ másik felén.

Az új-zélandi emberi kultúrák különböznek a norvégokétól.

És lehet, hogy ez igaz a kardszárnyúakra is.

Kétszáz mérfölddel az északi sarkkör felett,

egy egészen más falka alakítja hagyományait egy hal köré.

Több hering halad át Norvégia fjordjain minden tavasszal,

mint ahány ember él a Földön.

Ez a falka azért van itt, hogy összeterelje őket.

Csakúgy, mint Új-Zélandon, itt is egy matriarcha vezeti a családot.

Pulzáló hangokkal kommunikál a falkájával,

egy nyelven, amelyet csak ezek a kardszárnyúak beszélnek.

Célja, hogy gombóccá terelje a heringeket.

Amikor mindenki elfoglalta a helyét,

a kapcsolattartó hívásai utasításokká válnak.

Utasítja a nővérét, hogy menjen le,

és villantsa meg fehér hasát, hogy elijessze a heringeket.

Egy másik buborékokat fúj, hogy a felszínre kényszerítse a halakat.

Aztán a matriarcha a farkával csap oda a halgombócnak,

kábítva el őket.

Ő a család nagy múltú hagyományának őrzője.

De a világ változik.

Vannak új kihívások...

És új konkurencia.

Egy norvég halászhajó naponta több száz tonna heringet is kifoghat.

Ahelyett, hogy versengenének az emberekkel,

ezek a kardszárnyúak megtanulták kihasználni őket.

Olyan könnyű, mint halat csipegetni a hálóból.

Dolgozz okosabban, ne keményebben.

Többezer éves hagyományok változnak meg egy pillanat alatt.

Brian Skerry itt van, hogy saját szemével lássa ezeket a technikákat.

Ezek nem veleszületett tulajdonságok.

Ezek tanult viselkedésformák, amelyekre szükségük van az óceáni túléléshez,

pontosan úgy, ahogy az emberi anyák tanítják a gyerekeiket.

A következő generáció új hagyományokkal nő fel,

de ennek nagy ára lehet.

Láttam egy kardszárnyú családot,

ahol szerintem az anya egy halott borjút cipelt.

Csak tolta maga előtt a vízben.

Lehet, hogy sosem tudjuk meg, miért pusztult el a borjú,

de ez a nőstény napokig,

akár hetekig is maradhat a halott kicsinyével.

Látni ezt az empátiát, nem hiszem, hogy másképp lehet leírni,

mint gyászként és fájdalomként.

Ez az állatok és kultúrájuk összetettségéről árulkodik.

Nagyon érző lények, magasan fejlettek,

olyan kultúrájuk van, amit nem értünk teljesen.

Az élet értékes. Ezt tanultam a bálnáktól,

hogy a szeretet, a gyengédség és a család, és egymás szeretete,

ez mindenünk, amink van.

Nincs vigasz egy anyának, aki elveszíti a gyermekét.

A fiatal kardszárnyúak a falka legértékesebb kincsei.

Az egész család kell a gyerekek felneveléséhez,

főleg a Föld legzordabb helyén...

...az Antarktiszi-félsziget jeges vizeiben,

a Déli-óceánban.

Ennek a falkának a kardszárnyúai a legkisebbek közé tartoznak a bolygón,

és annyi időt töltenek itt, hogy megváltozik a színük.

A bőrük sárgás árnyalata alga.