Insomnia

INSZOMNIA

Itt a kapitány beszél.

Éppen most haladunk át az Északi Sarkkörön, ami annyit tesz,

hogy belépünk az Éjféli Nap Földjére.

Hé, nyughass már.

- Hol a poggyászod? - Gondolom, úton Murmanszk felé.

- Milyen errefelé a tél? - Ennek az ellentéte. Teljesen sötét.

Hová sietsz?

- Piros volt a lámpa. - Zöld volt.

Hát persze, hogy zöld volt. Hisz memóriazavaraim vannak.

Minden rendben?

- Hol vannak a ruhái? - Meztelenül találtak rá.

- Teljesen? - Csak egy nyaklánc és két fülbevaló volt rajta.

- Hol vannak? - Átvizsgálás alatt.

Holnap megkapja a vizsgálati eredményeket.

Hol vannak?

Gyorsan ideért.

Mit tud az ügyrõl?

Egy partyt hagyott ott az éjszaka közepén szombaton.

Harminc órával késõbb egy szeméttelepen találtak rá. Ennyi.

Milyen az elõélete? Ismerte?

Nem.

De néha láttam.

- Hol? - A lakása nincs messze az enyémtõl.

Nézzük meg.

Semmit nem fogsz találni, Tom. Még a haját is megmosta.

A körmei is meg vannak tisztítva.

- Maximalista. - A legjobbak is követnek el hibákat.

- Hogyhogy elõttünk értél ide? - Nyaralás... a családom is itt van.

A stockholmi rendõrség razziát tartott egy bérházban.

Teljes fegyverzetben vonultak ki.

Õ felült az ágyban és ordított... Ekkor ismerték fel.

A felügyelõt?

Meghitt beszélgetést folytatott a szemtanúval.

Csak nyugodtan; ráérünk.

- Mikor ismerkedtek meg? - Kilenc hónapja.

Miután ideköltözött a városba. Állandóan együtt voltak.

Azon az estén összevesztek.

- A fiúnak van alibije? - Éjszakára nincs.

- Mibõl élt a lány? - Segélyekbõl.

A szülei halottak.

Dolce & Gabbana. Legalább hatezer korona egy ilyen.

Erre nem volt szüksége.

Talán pont erre volt szüksége.

- Hogy érti? - Önbizalomnövelõ.

Tizenhét évesen sokat segít.

Nekem legalábbis segített.

Ne maradjon kint.

Majd sajtótájékoztatót tartunk, amint lesz mit mondanunk.

Talán követte a buli után.

A vitából erõszak lett. Pánikba esett.

Nem véletlenül ölte meg. Túl nagy mûgonddal vitelezte ki.

Talán igaza van... hogy érti, hogy mûgonddal?

A mód, ahogy eltüntette a nyomokat.

Örülök, hogy itt van. Éreztem, hogy maga érti a dolgát.

Szóval mikor láttad utoljára? Eilert?

- Benne van a vallomásomban. - Igen, de azt akarom, hogy te mondd meg.

- A partyn. - Arrébb ülnél egy kicsit?

Ezek a szobák rettenetesen kicsik.

- Mit csináltál a partyn? - A szokásosat.

Iszogattam... táncoltam... buliztam.

A barátaid mást mondanak.

- Mit mondanak? - Szerinted?

Nem tudom. Nem a barátaim.

- Nahát... miért nem? - Mert hazudnak.

- Micsoda? - Hazudnak!

És mit hazudnak?

- Te vagy Tanja barátja? - Igen.

- Nagyon szép lány. - Tanja otthagyta a partyt...

... negyed háromkor. Követted?

- Nem. - Te mikor mentél el?

Egy darabig még maradtam, aztán hazamentem.

Tanjának tetszett, ha más férfiak megbámulták?

Nézze... nem értem ezt a svéd hablatyot.

Én sem.

Féltékeny voltál. Rárivalltál, õ meg elment valaki mással.

Lószart.

A ruhái... Tudod, mennyibe kerültek?

Õ nem tudta volna megvenni... ahogy te sem.

Mással találkozgatott.

Aki ajándékokat vett neki.

Talán egy kis figyelmességre vágyott?

Te nem adtad meg neki, Eilert.

- Kihez ment akkor? - Nem tudom.

- Tényleg nem. - Beszélj. Essünk túl rajta.

Valami pasashoz ment. Nem ismerem.

- Honnan tudod? - Rájöttem.

Honnan tudod?

Kávét?

Torkig vagyok már a halottak bolygatásával.

- Mert így fogod fel. - Egy fenét.

Látnod kellett volna a ruháit. Legalább hatvan volt a szekrényben.

Egyszer ismertem egy nõt, akinek ötven pár cipõje volt.

- És mihez kezdett velük? - Lövésem sincs.

Végezzük el mihamarabb a munkát, Erik.

Ennyire sietõs?

Lenne egy munkám Norvégiában. És nem Észak-Norvégiában.

- Már jártam itt korábban. - Tudom.

- Tudod? - Igen, meséltél róla.

Postarablás '72 tavaszán.

Kérem, ne kopogtassa a pultot.

- Nyomozók vagyunk. - És?

Engström és Vik.

Már azt hittem, valami rosszat csináltam.

Neki elmondhatja.

Maguk biztos csomó hátborzongató dolgot látnak.

- Úgy értem, a rendõrségnél. - És csomó csodaszép dolgot is.

Ne flörtölgessen.

- A munkámat végzem. - Csakúgy, mint mi.

Ha elég ideig rendõr az ember, már semmit nem talál hátborzongatónak.

A poggyásza megelõzte magát.

Remek.

Különös, hogy jártam már itt korábban.

Arra a hotelre emlékeztet a nyugati parton,

amiben megszálltunk, amikor a feleségem szüleit látogattuk.

Egyik reggel arra ébredtünk, hogy egy pár áll az ágyunknál.

Próbáltam kizavarni õket,

de ragaszkodtak hozzá, hogy az övék a szoba.

Evát nagyon felzaklatták.

Ragaszkodtak ahhoz, hogy övék a szoba?

Szoba?

Mi érdekelte? Mi volt az álma?

Kivel barátkozott? Kivel akart barátkozni?

Melyik tanárt kedvelte és melyiket nem?

Milyen fiúk tetszettek neki? És milyenek nem?

Minden egyaránt fontos.

Nyilván képtelenségnek tûnik, hogy Tanja eltávozott.

Nehéz felfogni, hogy holnap már nem fog közöttetek ülni.

Vagy jövõ héten...

Néhányan szerettétek Tanját, néhányan utáltátok;

de egyikõtök sem fogja többé látni...

Mert halott... meggyilkolták.

Mit akart?

- Kicsoda? - Hagen.

Mi van közted és Hagen között?

Semmi. Egy tizenhét éves lány teste...

Mit akart?

Megtalálták Tanja hátizsákját.

- Mikor találták meg a táskát? - Két órája.

Egy régi viskónál a szeméttelep mellett. Néhány gyerek találta.

- Miért nincs itt Tom? - Õ már végzett.

- Alaposan átvizsgálta... - Hol van?

Úton a viskóhoz.

Állítsd meg.

Derítsd ki, kivel ment moziba.

Astrid, talán a személyzet emlékszik valamire.

"A pillanat." Jon Holt...

''Pia beleszeret Thomasba,"

''de úgy érzi, az rejteget elõle valamit."

''Egy hang Pia fejében elárulja neki,"

''hogyan szabaduljon meg a problémától.''

Olvas itt valaki bûnügyi regényeket?

Én igen.

Senki nem megy a fészer közelébe.

Ha az elkövetõ azt hiszi, hogy a táska felfedheti,

el fog menni érte.

Ugyanilyen iskolatáska volt a meggyilkolt Tanja Lorentzennél,

amikor vasárnap reggel otthagyta a partyt.

Nem találtuk meg. Ha valakinek sikerül,

kérem értesítse a rendõrséget.

Fontos nyomokat tartalmazhat, amik elvezethetnek Tanja gyilkosához.

Talán nem néz tévét.

Igazán? Mi mást lehet itt csinálni?

Most felzaklattalak?

Biztos állandóan kapsz ehhez hasonló beszólásokat.

Nem.

Itt van.

Várjunk, amíg magához veszi a táskát, aztán kövessük. Óvatosan.

Megállni! Rendõrség!

Bement a faházba.

Kapjuk el.

Nincs hová mennie. Jöjjön ki.

Zakariassen! Menj végig a partvonalon.

Erik, te a hegyoldalnak menj,

és ha elérted az öblöt, akkor balra.

Erre... itt vagyok...

- Merre ment? - Arra...

Azt mondtad, jobbra...

Azt mondtad, jobbra.

Megtaláltam Zakariassent a kövek között fekve...

Mutatta az irányt. Elkezdtem arra rohanni, amerre mutatott.

Aztán megláttam egy alakot, amint eltûnik egy kõ mögött...

Megcsúsztam. Lövést hallottam, és láttam felém futni.

Elõbb lelövi Viket, aztán elkezd maga felé futni.

Mi?

Miután lelõtte Viket...

az elkövetõ egyenesen maga felé futott?

Azt hiszem, nem vett észre. A köd miatt.

És utána?

Amint meglátott, hirtelen megfordult és elrohant.

Utána futottam le a tengerhez.

Ekkor felém fordult.

Lõtt, elvétette, és rohant tovább.

Akkor vettem észre Eriket és odamentem... segíteni.

Írja le, hogy nézett ki a férfi.

A szaros térkép miatt történt! Minden kõ jelölve van rajta,

de a faház alatti bunker nincs.

Ez tényleg sajnálatos.

Ha tudtam volna az alagútról, lett volna ott egy emberem.

Muszáj, hogy mindig legyen nálunk fegyver, mint maguknál Svédországban.