The Mad Women's Ball (Le Bal des folles)

Bocsáss meg, atyám!

Hol voltál?

Egy barátomnál. Joséphine-nél.

Joséphine? És ő kicsoda?

Meséltél már róla?

Még nem ismered.

Uram, áldd meg ételünket és azokat, akik készítették,

és áldd meg kenyérrel azokat, akik éheznek.

Ámen.

-Ámen. -Ámen.

Mókásnak találod az áldást, Théophile?

Nem, atyám.

Holnap nem leszek itthon. Vitaesten veszek részt a De Beyles-ben.

Helyes. Pallérozd csak az elmédet! Franciaországnak eszes ifjak kellenek.

Hát én?

Amint elkezded a munkát apád irodájában,

hasznát veszed kapcsolataidnak az előkelő körökben.

Jó munka és jó házasság.

Csupán ezt kívánjuk néked.

Kétlem, hogy Théophile jó feleséget találna a vitaesten.

Csatlakozhatok? Soha nem voltam még vitaesten.

Jönnél a De Beyles-be?

-Miért is ne? Ha szeretnél jönni. -Szó sem lehet róla.

Ki az? Ki van ott?

Megrémisztettél.

Azonnal megyek.

Várlak, angyalom.

Ne túl magasra! Így jó lesz.

Jó éjt, nagymama!

Jó éjt, édesem!

Eugénie...

Mondd csak!

Elmentél ennek a Victor Hugónak a temetésére, ugye?

Igen, nagymama.

Csodálatos volt.

-Olyan sokan voltak! -Valóban?

Most már elmehetsz.

Később találkozunk.

Ma este. Mikor jössz vissza?

Nem, Eugénie, nem! Atyánk ellenzi, így hát én is.

Nem viszlek magammal a vitaestre. Mi lesz, ha megtudja?

Egy magadfajta lány, ott? Híre kelne.

Az emberek azt beszélnék...

Elhallgatnál? Nem érdekel a vitaest.

Inkább meghalnék, semmint hogy veled meg a barátaiddal trécseljek órákon át.

Csak tegyél ki a kávézónál!

Ki kell szabadulnom egy kicsit. Olvasni akarok, dohányozni. Kérlek, Théo!

-De ha atyánk... -Mi van vele? Nincs itt velünk.

-Louis, irány a Montmartre! -Igenis, asszonyom!

A Montmartre? Ne légy ilyen vakmerő, drága nővérem!

Nem találkoztunk, nem vittelek sehova,

nem ismerlek, és egyedül kell hazajutnod!

-Mi az? -Semmi. Csak nézlek.

-És? -Jóképű vagy.

Ne butáskodj!

Nyakam akár egy csirkéé, vállam semmi, a lábam túlontúl nyurga,

a torzóm túl rövid, így hát bármi lehetek, csak jóképű nem.

Igenis jóképű vagy.

Mint mondtam: butus vagy.

Tudom.

Jó napot! Egy brióst, legyen szíves!

Öt centime lesz.

Köszönöm.

Egészségedre!

Egészségedre, szépfiú!

"Az első napsugár, mikor majd felragyog, én akkor indulok.

"Hiszen nélküled itt már nem maradhatok."

A Szemlélődéseket olvasod.

Kedvelem ezt a passzust.

"Mikor megérkezem, hanga-magyal füzércsokrom odaadom;

"sírodra leteszem."

Így szól, igaz?

Leülhetek?

Igen, ez a Szemlélődések.

És nem ülhetsz le.

Szeretnék egyedül olvasni. Köszönöm.

Bocsáss meg, félreértettem. Azt hittem, engem nézel.

Ritkán látni olyan lányt, aki költészetet olvas,

aztán ránéz egy fiatal férfira...

Nem rád néztem.

Nos, akkor...

magadra hagylak.

A könyved néztem.

Látod?

Mégiscsak engem néztél.

-Nem. -De igen.

Igen, mert a könyv az én kezemben volt.

-Nem. -De igen. Én voltam a könyv mögött.

A könyved néztem.

"Az ember tehát három részből áll.

"Elsősorban a testből, vagyis az anyagi lényből, mely hasonló az állatokéhoz,

"és melyet ugyanaz az életerő éltet.

"Másodsorban a lélekből,

"ami nem más, mint a testet öltött szellem.

"És harmadsorban

"a kötelékből, mely a lelket a testtel egyesíti."

Ha nem a testem, akkor a lelkem nézted.

Sajnálom.

Valami rosszat mondtam?

Nem.

Nem, épp ellenkezőleg.

Tetszett, amit mondtál.

Nagyon is tetszett.

SZELLEMEK KÖNYVE

Tessék, a tiéd.

Nem fogadhatom el.

Csak kölcsönbe adom.

Majd visszaadod.

Megígéred?

Igen, ígérem.

Köszönöm.

Az meg micsoda?

Még több vers?

Nem más, mint a Szellemek könyve.

Egy megjegyzéssel Ernesttől.

Tehát a nővérem megismerkedett valakivel.

Jaj, ne!

Eugénie Cléry ismerkedik Montmartre-ban.

Most nem tudom, hol tartottam.

A barátaid nem éppen a vitázásban jártas pallérozott elmék.

Meglepődnél, mennyi minden rejlik Párizs északi részeiben.

Afelől semmi kétségem.

Maradhatok még egy kicsit?

Igen, de maradj csendben!

Újra találkozol majd vele?

-Kivel? -Na kivel?

Ernesttel. A költővel.

Azzal, aki megdobogtatja a nők szívét...

Hideg a kezed!

Talán már késő a harcmezőn hírnévre szert tenni,

de sokat tettem hazánkért vagyon, rend és igazság tekintetében.

A maga becsületrendje igazi áldás volna irodánk számára.

Igyekszem, ahogy csak...

-Boldognak tűnsz, Hortense. -Az is vagyok.

Hamarosan bemutatkozom a társaság előtt.

Hivatalos jelenésem lesz De Noailles hercegné partiján.

A kis kanca megmutatja a fogát, a szőrét és a farát?

Gratulálok! Mit fogsz felvenni?

Egy Doucet által készített estélyit. Selyem darab.

Bámulatos leszel, ehhez kétség sem fér.

Így tekintesz rám? Mint egy kancára?

Bocsáss meg! A nővérem nem gondolta komolyan.

Bocsáss meg, ha megbántottalak, Hortense!

Nem téged ítéllek el, csupán a helyzet méltatlan.

Dehogynem engem ítélsz el! Pontosan ezt teszed.

Hortense!

Ezúttal mit mondtál?

Szokás szerint engem hozol kínos helyzetbe.

-Nem akartam megbántani. -Egy szót se többet!

A karrieremmel és családunk hírnevével játszadozol. Gondolkodj, ostoba lány!

-Köszönöm, Marthe. -Szívesen, Eugénie kisasszony.

Előrébb!

Ne, inkább hátrébb!

Jobbra! Óvatosan, Louis!

-Jobbra! -Ne, a másik jobbra!

-Nehéz ez a fa, Eugénie! -Oda!

-Ide? -Igen.

Egyetértünk abban, hogy pontosan ugyanott volt?

Igen, teljesen egyetértünk.

Hozzuk a díszeket?

Igen!

Hol vannak a szalagok?

Abban a nagy bőröndben, amott.

-Ebben? -Igen.

És hogyan férek hozzá?

Segítenél?

Ez az?

Segíts, Eugénie, nem tudok...

Eugénie!

Eugénie?

Eugénie!

Itt vagyok.

Maradj velem!

Maradj velem!

Mondd, mit tegyek!

Vége. Nincs baj.

Nagyon megijesztettél.

Megint ő volt az?

Nem. Nem ő volt.

Ezt hogy érted?

Másokat is látok.

Mindig másképp zajlik a roham.

Mostanában egy fiatal nő beszél hozzám.

Nagyon szenved.

Bárcsak láthatnám!

Segítséget kér, de nem tudom, hogyan segíthetnék.

Haszontalannak érzem magam.

Drága öcsém!

Elolvastam azt a könyvet.

Mindenről felvilágosított.

Beszélj hozzám! Mondj valamit!

Félek.

Tudod, hogy ezek a dolgok megijesztenek.

A könyv szerint nem vagyok egyedül.

Szellemek valóban léteznek.

Semmi baj.

Most először nem félek önmagamtól.

És ha másokat is látsz majd?

Tudod, mi lesz az ilyen lányokkal.

Az ilyen lányokkal?