Dance of the 41 (El Baile de los 41)

A NETFLIX SAJÁT GYÁRTÁSÚ FILMJE

- Bonsoir! - Bonsoir!

Hogy megy a nyelv?

- Egyre jobban. - Remek.

Gratulálok, De la Torre! Nagyon szerencsés nő.

Nem annyira, mint én.

Monsignor!

Nagyon örvendek.

Az édesapád… nagyon büszke lenne.

- Pont ezt szánta neked. - Szeretném hinni.

Don Felipe, mindig öröm önt látni.

Meglátogathatnál valamikor.

Van pár új szivarom, ami szerintem ízlene.

Csakugyan?

Bocsássanak meg!

Ignacio!

Carmen, minden csodálatos.

Jó, hogy itt vagy, Ignacio. Amada már vár téged.

Visszafogott.

Ignacio édesanyjáé volt.

Szegény nő!

Ha tudná, hova került a gyűrűje…

A testvéred ujjára, Luz.

Csak a féltestvérem.

Ne aggódjatok! Hamarosan ti is találtok férjet.

Biztosan.

Remélem, külföldi lesz!

Mint Romain.

Lorenza és Romain.

Megbocsátanak?

Hölgyeim!

Remélem, nem gond, ha elrabolom Amadát.

Épp időben.

Hihetetlen, hogy régen egy kishúg volt minden vágyam.

Elbűvölően festesz.

Félix!

Ignacio!

Tudtam, hogy valami hiányzik a fogadásról.

Elnézést kérek a késésért, elnök úr.

Félix!

Lehengerlő, mint mindig.

Gratulálok, Ignacio!

Hallottam, hogy kinevezték képviselőnek.

Micsoda nászajándék!

Kétségtelen, hogy az elnök úr igen… nagylelkű.

Csak az arra érdemesekkel.

Köszönöm a bizalmát, elnök úr.

Amit kapunk… azt el is vehetik tőlünk.

Szóval jobban jársz, ha betartod az egyezségünket…

és boldoggá teszed a lányomat.

Ez minden vágyam.

De Villada az elnök embere.

Most már én is.

Díaz tud erről?

Először önökkel akartam konzultálni.

Ha megtudná, árulásnak tartaná.

Le akarják váltani…

Villadát…

vagy sem?

Ez nem kérdés.

De miért önnel kellene?

Ha az elnök le akarná váltani a hivatalos jelöltet…

ki mást választana?

Talán rosszul emlékszem, de még nem találkoztunk.

Új vagyok itt.

Evaristo Rivas.

- Ignacio De la Torre. - Nagyon örvendek.

Szintúgy.

Mindig ilyen sokáig marad?

Rossz szokásom.

Nekem is.

Házasságotok legyen termékeny!

Adassék meg nektek, hogy lássátok gyermekeitek gyermekeit,

majd hosszú, boldog életetek alkonyán…

megérkezzetek a mennyek kapujába, és találkozzatok…

Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal!

Ámen!

Csodával határos módon minden jól alakult.

Tele volt a táncparkett, mikor eljöttünk.

Még Luz is gratulált nekem.

Limantourék korán elmentek.

Remélem, nem az ételtől lettek rosszul.

Nem ittunk még eleget?

Ebből sosem elég.

Ő Dolores, az ön saját szobalánya.

Socorro és Francisca a másik két szobalány.

Ő Gertrudis asszony, a szakács.

Marco az inas.

Doroteo,

Francisco,

Roberto,

Aníbal…

és Lucas.

Isidro kukta.

Ahogy Juan is.

Ő pedig Mateo, a lovász.

Indulni készültem, és…

gondoltam, megihatnánk valamit.

Apámnak dolgoztam volna,

de nem alakult túl jól a dolog.

Ezért inkább ide jöttem.

Az egész családja San Luisban van?

Mondjuk úgy, hogy jót tesz nekünk a távolság.

Mikor apám még élt…

önként mentem el felügyelni a birtokokat.

- Minél távolabb, annál jobb. - „Minél távolabb, annál jobb.”

És mit szól ehhez Rivas asszony?

Nőtlen vagyok.

Vár a megfelelőre?

És vesztegessem az időmet?

- Igen? - Képviselő úr!

Indulni készülök. Szüksége van valamire?

Nem, köszönöm. Menjen csak!

- Távozhatok? - Igen.

Szépen játszottál.

Csak el kellene…

lazítanod a csuklódat.

Hogy az ujjaid a saját súlyuktól essenek a billentyűkre.

Talán nem tudok zongorázni, de biztos nem ismersz még egy nőt,

aki megtisztít, megtölt, és összerak egy puskát.

Hála az égnek!

Mit csináltál ilyen későn?

Téged vártalak.

Nem akarom, hogy miattam ne aludj.

Csak így láthatlak.

Amada, nem helyénvaló így viselkedni a nappaliban.

Már mindenki alszik.

Még nem végeztem a munkával.

- Nem lehet holnap befejezni? - Az apádnak lesz.

Téllez szenátor…

Csak ön után.

Gáláns, mint mindig.

Egy El Buen Tonót, kérem!

Sok szerencsét a holnapi üléshez!

Nahát!

- Leereszkedett hozzánk a Nemzet Veje. - Több tiszteletet, kérem!

Ignacio!

Kedvesem!

De la Torre úr!

Mondja meg a feleségének, hogy ezek a hölgyek imádták a ruháját!

Isteni volt.

- Ki készítette? - Jól van, na!

- Majd megkérdezem a szabó nevét. - Ne, ne kelts gyanút!

Jó estét!

- Jó estét! - Jó estét!

Na, milyen a házasélet?

Egyes kötelességek nehezebbek, mint mások.

Megismertem valakit, akinek itt a helye.

Hadd találjam ki!

Már meg is hívtad.

Ignacio!

Minek vannak szabályaink?

Hogy ők betartsák.

Nacho!

Ha ez még egyszer előfordul…

- kirúglak. - „Kirúglak.”

Figyelem, uraim! Ki az, aki…

Egy vén róka vagyok.

Köszönöm, doktor úr!

A pihenéstől elmúlik a szorongásod.

Sosem bocsátja meg, hogy nem hívtam meg az esküvőre.

Apa és Carmelita nem engedték.

És mindenki tudja, hogy anyám őslakos.

Mióta nem láttad őt?

Hat éve.

Ignacio!

Csak te és apa vagytok nekem.

Pihenj!

Le kell vennie az ingét.

Tessék?

Ha szeretne, még távozhat.

Evaristo Rivas!

Szabad akaratából jött ide?

Igen.

És tudja, mi köt össze minket a testvériségben?

A szókratészi szeretet.

És ön, Evaristo Rivas, azt vallja,

hogy jogosult csatlakozni a társaságunkhoz?

Igen.

Meleg vagyok.

Esküszik, hogy még nyomás alatt is titokban tartja, mi folyik itt?

Esküszöm.

Evaristo,

üdvözlöm az immár…

- negyvenkettők klubjában! - Üdvözlünk!

Uraim,

emeljük poharunkat legújabb tagunkra!

Egészségünkre!

Sosem láttam ennyi meleget egy helyen.

Tudtam, hogy tetszeni fog.

Te is átmentél ezen?

Ki hívott meg?

Don Felipe.

A szüleim közeli barátja volt.

Ez volt a 18. születésnapi ajándékom.

I. Miksa adta át neki a klubot, mielőtt kivégezték.

Imádni fogod.

Ő Aristeo.

Már csak ő maradt az alapítók közül, de sajnos ritkán jön el.

Egészségünkre!