Children's Sicknesses (Gyerekbetegségek)

Srácok, odanézzetek! - Hova?

Oda fel! Oda!

Srácok, futás!

Na gyere, elmagyarázom neked az órát.

- Akarod? - Igen.

Míg pislogsz egyet, annyi egy másodperc.

Ha a nagymutató egyszer körbejár, eltelt egy óra.

Te hat évvel ezelőtt születtél, május 7-én reggel négy órakor.

- Olyan korán? - Aztán megtanultál járni.

Két éves korodban beszéltél.

Holnap reggel 7 órakor téged is felkeltelek,

mert szeptember elseje lesz, és 8 órára elviszlek az iskolába.

És ott megtanulsz mindent, amit érdemes.

Kisfiam!

Kész vagyok. Mehetünk.

- Itt a táskád. Siess, kisfiam! - De előbb reggelizzél!

Vegyél hát! Idd meg a kávédat, fiam!

- Mama, kérem, nem látta a szemüvegemet? - De láttam.

Nem látta a szemüvegemet?

Kisfiam!

Így tetszel nekem a legjobban.

- Hová mész? - Suliba.

Én is.

- Mit eszel? - Zizit.

Tudod, hogy az apád egy csámpás?

Ne mondd már!

- És a tiéd, az meg? - Az meg balkezes.

- És a te anyád, az meg? - A Mamát nem szabad bántani!

Sziasztok!

Az a kislány is jöjjön! Gyertek mind ide körém, aki most lett elsős!

Gyere szépen! Gyere te is oda! Szaladj! Szaladj ide a többihez!

Nagyon jó! Az a gyerek ott a táskával a fején!

Jöjjön ide a többi gyerekhez! Nagyon jó! Mind itt vagytok?

Nincs több?

Ott mi van? Mi történik ott? Mit csinálsz? Gyere csak ide!

Gyere ide! Na, hát ez a gyerek itt miért sír?

Na nézz szépen rám!

Csend legyen!

Csendet kérek!

Az iskolában előre kell nézni.

Most bemutatkozunk egymásnak.

Engem Judit néninek hívnak, és én leszek a tanító nénitek.

Azt szeretném, hogyha ti is bemutatkoznátok

egymásnak is és nekem is.

Ott fogjuk elkezdeni. Te kezded. Állj fel szépen, állj ki a padból!

Berényi Péter.

- Hernádi Tamás. - Hernádi Miklós.

Horváth Laci.

Tatai Ancsa.

Sibula Gergely.

Lontai Gábor.

Szőlőssy István.

Szekeres Zoli.

Hát te, mondd csak, mit tanultál az óvodában?

Hová mész te kis nyulacska? Ingyom-bingyom tá libe

Tutá libe má libe Az erdőbe.

Mak-mak-mak-mak.

[mindenki állathangokat kezd utánozni]

Elég! Elég! Elég! Elég! Gyerekek! Csendet kérek! Csendet!

Miért nem állnak fel a gyerekek, ha valaki bejön?

És milyen büdös van itt. Miért nem nyitod ki az ablakot?

- Most csuktuk be. - Ugyan!

Csönd!

Most figyeljetek ide!

Holnap ugyanerre a helyre kell mindenkinek ülni, ahol eddig ült.

Ahol most ül. Úgyhogy jegyezzétek meg jól a helyeteket,

forduljatok egymás felé, és nézzétek meg jól egymást! Úgy! Na?

Nyissátok ki a szemeteket! Na? Még nagyobbra!

Még nagyobbra! Úgy!

Idenézz!

Tanító néni!

Jó reggelt kívánok! Bocsánat. Az egész család elaludt.

- Viszontlátásra! - Viszontlátásra!

Ez nem is igaz. Anyukámék összevesztek, elrohantak,

és én otthon maradtam a nagymamámmal,

csak a nagymamám olyan öreg, és olyan lassan jött,

mintha csiga volna.

Na jól van, helyre mehetsz!

- Tanító néni, kérem! - Mit akarsz?

Tanító néni, kérem, mikor megyünk már haza?

Mindenki mutatja!

Osztály vigyázz!

És huzat van, kérem! Csukják be az ablakot!

Üljetek le!

Mit csináltok?

- Tanító néni, csúfolnak! - Mit mondtak?

Digi-dagi-daganat kergeti a halakat.

Ez nem is igaz!

Ez folyton árulkodik.

Öregem, te csúfoltad, meg te piszkáltad!

Gyerekek, ki tudja, hogy melyik az az évszak, amikor iskolába jöttetek?

- Robi? - Az ősz. - Az ősz.

És honnan tudjuk, hogy mikor van ősz?

- Nem esik a hó. - És még honnan tudjuk?

Zita?

Sárgulnak a levelek.

Bizony. Hogyha egyszer nagyon jók lesztek, akkor egyszer elmegyünk

közösen egy erdőbe kirándulni és igazi őszi leveleket fogunk szedni.

Tanító néni, kérem!

Tanító néni, kérem! Én a tévében láttam erdőtüzet.

És hogy védekezik egy okos gyerek az erdőtűz ellen?

- Tomi? - Elfújja.

És milyen évszak jön az ősz után?

- Tél. - Nagyon jó.

A tél. És honnan tudjuk, hogy tél van?

- Hideg van. - Hideg van.

És hogy védekezünk a hideg ellen?

- Befűtünk. - Befűtünk.

És ki tudja, hogy hogy kell befűteni?

Tessék!

Nem tudod?

Hát te?

Hát úgy látszik, hogy a lányok ehhez nem értenek.

Na, az a kisfiú ott a sarokban biztos tudja. Mondd meg!

A kályhába rakunk egy csomó papírt, arra rá egy csomó aprófát,

vastagfát, és hogyha a vastagfa meggyulladt, akkor rá szenet.

És hogyha leégett a tűz, akkor le kell zárni,

hogyha nem ég a tűz, akkor ki kell pucolni a kéményt.

Ezt te honnan tudod?

Azért, mert apukám kályhás.

Hát te ki vagy? Hogy kerülsz ide?

Én?

Nem tudom.

Nem ismerek én itt senkit.

Még a tanító nénit sem.

Úgy látszik, másik osztályba jöttem.

Na jól van. Fogd a cókmókod és keresd meg az osztályodat.

- Szia! Na, nem jössz? - Szia! Megyek.

- Egész nap téged kerestelek. - Másik osztályba raktak.

- Miért nem szóltál? - Nem lehetett.

A tanító néniknek van a legszebb térde a világon.

Őt fogom feleségül venni.

Az is valami!

Most figyeljetek!

Ti csináltátok ezt? Ha még egyszer ilyet csináltok...!

- Öcsi! Tűnj el! - Sürgöny!

Gyere el moziba velem!

Megvan a jegy és állati jó a film. Na, eljössz?

Nem megyek.

Na, legalább te gyere el, igazán...

Szevasztok!

Na, gyerünk, menjél már! Na!

Kezit csókolom! Nem tetszett látni egy ekkora kis tűzoltót?

Srácok, robbantsuk fel!

Segítség! Segítség!

Rohanj, te dög!

Futás!

Meneküljetek!

Megálljatok, ti csibészek, széttöröm a csontotokat...

- Idefigyelj, te! - Be vagy rúgva, vagy mi?

Egész úton hazafelé azon gondolkodám:

Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki?

S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat,

S a kis szobába toppanék... Röpűlt felém anyám...

S én csüggtem ajkán... szótlanúl... Mint a gyümölcs a fán.

Szervusz, öcsi!

Hogy ityeg a fityeg, he?

Na fogjuk meg azt a bútort, azt vigyük!

- Jó! - Balra kicsit!

Vigyázz!

Rajzolok neked valamit.

- Tudod, mi ez? - Igen, a Nap.

- És ez? - Ez a Hold.

Ez egy másik Nap. Ez egy napraforgó.