The Regime

NÉGY HÓNAPPAL KÉSŐBB

Ami a külföldi tudósításokat illeti, melyek azt állítják,

hogy csúszik a kobaltfinomítók építése, amit új kínai partnereink végeznek,

a Bartos Vállalat azt ajánlja, hiteles forrásból tájékozódjanak.

A cég szerint a finomítók építése zökkenőmentesen halad,

és senki se kételkedjen abban, hogy Kína elkötelezett a jövőnk iránt.

Egy óra van. Hallgassuk a kancellárt!

Jó napot!

Megáldom mindnyájukat e nagy feladat

és nagy lehetőség óráján.

Bár a külföldi sajtó lejáratta azt,

a fabani újraegyesítés egyértelmű siker volt.

Nincs békétlenség,

nincsenek gerillák,

csupán szeretetünk megújulása.

Az amerikai vadállat és a csatlósai mégis meg akarnak fojtani minket.

De kicsinyes szankcióik hasztalanok, mert szeretetünk nem szankcionálható.

Kapcsolják ki!

- Tudják, hogy országunk virágzik. - Kapcsolják ki!

Gazdaságunk erős, munkásaink boldogok.

- Ellenségeink tudják ezt. - Kérem!

- Ezért hazudnak és dadognak. - Mi bajod?

- De mi nem dadogunk. - Miért nem alszol?

- Kapcsolják ki, kérem! - Nem tudjuk, Böllér.

- És ez megbetegíti Amerikát. - Napi négy óra rádió. Ez a szabály.

- Kapcsolják ki! - Kussolj már!

De én senki előtt nem hajbókolok.

Aki engem vagy az országomat sértegetni meri, azt eléri haragom,

és soha nem nyer bocsánatot.

Egy óra van.

Hallgassuk a kancellárt!

Egy óra van.

Hallgassuk meg Vernham kancellár napi beszédét!

Azt az ádáz hazugságot terjesztik,

hogy a Kínával kötött kereskedelmi egyezségünk ártott a cukoriparunknak,

a boltokat olcsó kínai cukorral árasztották el,

amivel hazai termelőink nehezen tudnak versenyezni.

Aljas hazugság!

Ne higgyék el a hazugságokat!

Cukorrépaiparunk erős.

Westgate-i cukortermelőink boldogok.

Westgate-i proli!

Bármiféle "demonstráció" a cukorrépa-régióban

hitvány amerikai performansz csupán.

Ne tévesszék meg önöket a szélhámosok!

Törekedjenek a nemeslelkűségre!

És valójában ki tehet arról, hogy vállalataink küszködnek,

és hogy tiltakozásokról szólnak a hírek?

Megmondom én: Keplinger,

az aljas balos.

Még most is összejátszik a globális elittel,

hogy lerombolja azt, amit felépítettünk.

A velünk szemben állóknak egyszerű üzenetem van.

Arról álmodozik, hogy megdug.

De én nem álmodozom erről.

Arról álmodozik, hogy megdug. De én nem álmodozom erről.

- Elég! - Arról álmodozik, hogy megdug.

Én nem álmodozom erről.

Aludj már!

Eltelt egy hét, te őrült barom!

Arról álmodozik, hogy megdug. De én nem álmodozom erről.

Arról álmodozik, hogy megdug. De én nem álmodozom erről.

Egy óra. Halljuk a kancellárt!

A REZSIM

Bakker!

Meggyulladok!

Bakker, meggyulladok!

Megfagyok!

Rohadt hideg van!

Mi van magán? Vegye le!

Égesse el, ha lehet még tüzet gyújtani ebben a hidegben!

Jobban aludtál?

Mintha egy teve seggében hevernék ébren.

- Nem érzed? - Dehogynem.

Nálam is majdnem ilyen szörnyű.

- Ne! Meggyulladok! - Szegény kis Lennym!

Újra leteremtem a személyzetet, jó?

- Jó. - Tudod, amikor nem tudok aludni,

elképzelem, hogy egy orvos felnyitja a koponyámat,

kiveszi az agyamat, és minden gondolat, ami nem hagy aludni,

a fájdalom, a vágyak,

mind elillannak, és már alszom is.

Inkább nem képzelem el a saját lobotómiámat.

Persze. Ez csak egy javaslat.

Jézusom! Trágyaszaga van a levegőnek!

- Jó reggelt, drágám! - Jó reggelt, édesem!

Kapjunk be egy kis mentát, jó?

- Ügyes vagy. - Egy kis... ja.

Kemence!

Mintha egy kemencében ülnék! Jaj, itt még rosszabb, Nicky!

Hallom, a fiú már a kancellár ágyában alszik.

Kissé aggasztó.

Talán akad nagyobb gondunk is, Victor.

Például, hogy mindjárt összeomlik a gazdaság.

Én is aggódom.

A fiam jelentkezése a Princetonra, az iPhone fiókom,

a "pied-à-terre"-em Miaimiban, mind megy a levesbe.

Úgy élek, mint a cigány kutyája.

Pedig én úgy emlékszem, ön ünnepelte a fabani kalandunkat.

"Hajrá, szankciók!" Azt hiszem, ezt kukorékolta.

Dehogyis. Most is támogatom asszonyom politikáját.

- Ezt ön is tudja. Csak... - "Csak"? Mi "csak"?

Olyan helyen akar nyaralni, ahol nincs érvényben a saría?

Vegyék le a kabátot! Meg fogja látni!

A számot, drágám! Emlékszel?

Harmincnégy.

Harmincnégy.

Jó. Csináljuk.

- Várj! Kaviár. - Igen.

Mosoly! Megvan.

Esetleg "A szeretet ereje" felirattal?

"A szankciók miatt nem halunk éhen."

Igen, az is remek. Igazából jobb.

Örömmel jelentem: a 26 költészeti központból húsz elkészült.

A tárcám keservesen sír, de akkor is csodás hír.

Mi a fenének épp huszonhat?

Blake "Az ártatlanság dalai"-ból ennyi példányt nyomatott elsőre.

Szórakozik? Dög meleg van idebent, bakker!

- Elnézést! A szokás hatalma. - Én kérek.

Ideje reggelizni.

Kérj bocsánatot Agnestől!

Bocsánat. Kész zsarnok mostanában.

- És, Agnes... - Igen, asszonyom?

A lehelete fekáliaszagú. Feltűnt magának?

Nem, asszonyom.

Ezzel kezdjünk valamit. És, Agnes!

Hogy van az izé?

Ma még nem kérdeztem, asszonyom.

De alszik?

Szokott aludni?

Egy kicsit. Igen. Szerintem próbálkozik.

Helyes.

Tehát még él.

Helyes.

Agnes! Hozzon még néhány légkondicionálót, az istenit!

Igen, asszonyom.

Még ha a westgate-i tüntetések valódiak is,

persze nem azok,

cukoripari munkásainknak mi okuk van a panaszra?

Kína a barátunk.

Jól aludt, Böllér?

Gondoljanak arra, Kína hány területen invesztál a jövőnkbe!

Az infrastruktúrába, az úthálózatba,

az izgalmas, új kobaltfinomítóinkba.

Ezek a társulások hamarosan jövedelmezők lesznek.

Aki mást mond önöknek, az vagy amerikai kém,

vagy téveszmés Keplinger-hívő, aki a bukásomról álmodozik.

Hát, én nem fogok elbukni!

AZ A FRÁNYA RÁDIÓ, MI? ED

Ahhoz szeretetünk túlságosan erős.

Soha senki sem állhat közénk.

- Nem szólok neki a lóról. - Muszáj szólni neki.

Akkor szóljon maga! Ez a maga hatásköre.

Én kommunikációs miniszter vagyok, nem főlovász, csessze meg!

De rohadt hideg van!

A családomat is kiirtanám egy sálért.

Egy sálért elvágnám a torkukat.

Nahát!

Ez valami új.

Jó reggelt! Mielőtt elkezdjük, mondhatok valamit?

Ne vágjanak aggodalmas arcot!

Igyekezzenek normálisabbak lenni!

Ha nem normálisak, az nekem azt üzeni,

hogy én nem vagyok normális, ami rossz ízt ad a szobának.

Vesztes ízt. Azt ki nem állhatom.

Akkor majd nem bízom magukban, és a halálukat kívánom.

Tehát...

ügyesebben legyenek normálisak. Na jó, kezdjük!

Asszonyom!

Külföldi ellenlábasaink továbbra is mindent elkövetnek

a fegyveres beavatkozást leszámítva, hogy megbüntessenek a Fabanért.

Számlákat zárolnak, kitiltanak, ösztönzik a disszidálást.

Szenteskedő szankcióknak hívom ezeket.

Igen, de mi a valódi újdonság?

Azt mondták, a piacok helyrejönnek, mihelyt megegyezünk Kínával.

Ha Kínával szabadon kereskedünk, azon keresünk, nem pedig bukunk.

A kereskedés Kínával nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket egyelőre.

Mint a westgate-i tiltakozásokból tudja,

az iparnak árt az olcsó kínai import...

Nem érdekel a cukorrépa-baromság.

A kobaltfinomítókról meséljen!

Úgy volt, hogy Kína modernizálja őket, és fellendíti a gazdaságunkat.

Mikor látunk ebből pénzt? Mikor kezdenek el keresni rajta?

Hamarosan, asszonyom. Reményeink szerint.

Azonban kínai partnereink műszaki problémákba ütköztek.

Hát, nem csoda.

- Nem várhatok örökké. - Addig is, asszonyom,

mivel újabb három cukorgyárat fognak bezárni,

a westgate-i tiltakozások kezdenek elfajulni.

Javítanunk kell a látszaton.

Asszonyom! Beszélhetnénk egy incidensről, ami tegnap történt?

Nos... a történet főszereplője egy ló.

Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Egy lovas rendőrnek, aki a cukoripari munkások tüntetésére vezényeltünk,

nos... megbokrosodott a lova.

- A tiltakozók tehettek róla. - Ijedtében megrúgott egy asszonyt.

Gyomortájékon.

A nő állapotos volt.

Afféle nem tervezett abortusz lett belőle.

Meglehetősen kései.