The Morning Show

És ezzel vége is a mai műsorunknak.

Nagyon örülünk, hogy velünk tartottak.

És gratulálunk az első hetedhez!

- Szép volt! - Kellemes hétvégét mindenkinek!

Kösz, nektek is! Nagyon élveztem!

Kellemes hétvégét, Amerika!

És most következik a The Twist.

Mint ahogy Kelly is mondja, érted.

Imádom ezt a dalt.

És elmentünk.

Meg ne merd kérdőjelezni az integritásomat a saját műsoromban!

Oké, beszéljünk!

Hadd magyarázzak el valamit rohadt gyorsan.

Ennek a műsornak elég komplikáltak a szabályai, oké?

És ezeket tiszteletben tartjuk.

Lehet, hogy azt hiszed, neked nem kell, de kurvára tévedsz. Oké?

Ez a műsor megzabál,

aztán kiköpi a csontjaidat, némi porcot

és a kibaszott lelkedet mellé.

Hacsak, persze, pont ez volt a szándékod,

mert akkor nincs mit mondanom.

- Mire célozgatsz, Chip? - Jó dolgokat csinálhatnál itt.

Ne semmisítsd meg magadat közben azzal,

hogy csak azért provokálsz, mert tudod, hogy nem provokálhatsz.

Légy óvatos!

Miért? Mert ha a csatorna felelős lesz, rád verik a balhét?

És azzal lőttek a karrierednek?

Sajnos ez a halálhajó már elhagyta a kikötőt.

Nem mindenki sütögeti itt a saját pecsenyéjét.

Én rólad beszéltem.

- Chip! - Ne most, Rena, öt másodpercig ne...

Itt van Mitch.

Szevasz, Mort! Jól áll a borosta!

Szia, Greg!

Hogy van a kutyus, Lindsey?

- Jól, Mitch. - Dobozhoz kell szoktatni, tudod!

Dobozhoz szoktatás! Szia!

Jó reggelt!

Mi a... ó, faszom!

Mitch?

Szevasz, kapitányom!

Mit keresel te itt?

Tizenöt évig itt dolgoztam.

Mondandóm van ezeknek a derék embereknek.

- Ez nem túl jó ötlet. - Szerintem meg az.

- Hívd a biztonságiakat! - Már megtettem.

De én maradok, mert látni akarom a műsort.

Csak remélni tudom, hogy Csehov puskája nem része az előadásnak.

Jézusom!

Szevasztok!

Szia!

Tudjátok,

befelé jövet észrevettem, hogy a falakról lekerült a képem.

Ez milyen már?

Kinek a műve ez?

Csak hülyéskedek.

Nos...

kínos egy helyzet, ugye?

Tudom, hogy nem mertek megszólalni, de sebaj, majd én beszélek.

Ez iszonyú furcsa.

Először is, sajnálom.

Ezzel nem ismerem be a bűnösségemet,

csak sajnálom, mint ahogy ti azt a pasast, akit elütött a busz.

Pedig nem is ti vezettétek.

Szóval sajnálom, hogy a műsort elgázolta egy busz.

És mindenkin átment.

Másodszor...

Én...

kurvára hiányoztok.

Hiányzik ez a hely. Az, hogy itt legyek.

A társaim.

Szia, Alex!

Hallottam, meginterjúvoltad az egyik állítólagos áldozatomat,

és hamarosan New York Times-cikk lesz belőle.

Arról meg mind tudjuk előre, milyen lesz.

Majdnem biztos, hogy nem egy könnyed portré készül.

Ez a másik oka az ittlétemnek.

Azt kérem, hogy álljatok ki mellettem.

Hívjátok fel a Times-t, beszéljetek velük.

Jobban ismertek, mint bárki,

így a sajtóban

hiába fújják fel a dolgokat,

ti a munkatársaim voltatok.

Éveken át dolgoztunk együtt.

Közös családi emlékeink vannak.

Kollégák vagyunk. Barátok.

Barátaimként kérlek benneteket,

hogy szólaljatok fel mellettem.

Mitch, ez nagyon nincs rendben. Menj el, kérlek!

Tudom, hogy akad köztetek olyan, aki beszélne.

Aki kiállna mellettem.

Ne, ezt ne, jó?

Tudom, hogy ijesztő. Értem.

A csordaszellemmel szembe menni,

és olyasmiről beszélni, ami éppen népszerűtlen,

egy olyan emberről, aki számkivetett lett.

De az életemről van szó, basszátok meg!

Ki áll ki mellettem?

Van itt akár csak egy ember is?

Ti vagytok azok, akiket szeretek.

Bárki?

Senki?

Húha!

Hát jó.

Alex?

Rendben, értem. Tényleg.

Megértem.

Csak azt akarom, hogy tudjátok,

mennyire fontosak vagytok nekem.

De... Nem azért jöttem ide, hogy lelkiismeret-furdalást okozzak.

Tényleg szeretlek benneteket.

Megtisztelő volt együtt dolgozni veletek. Köszönöm nektek.

Mitch Kessler!

Vesszek meg, ha nem Bradley Jackson áll előttem.

Ki tudott még róla?

Mégis, mint gondol?

Gratula az álláshoz!

Vigyázzon a seggére!

Bill!

Szia!

Sziasztok!

Pont rólad beszéltünk.

Nem mondod.

És állati menő vagy.

Tényleg? Mindenki más fel akar koncolni.

Nem, dehogy is! Sokan vagyunk, akik inspirálónak tartanak.

Köszönöm, tényleg. Nagyon értékelem.

Nem akarsz bulizni velünk holnap este?

Claire szülinapja lesz, megyünk inni.

A te szülinapod!

Biztos akad valami sokkal érdekesebb dolgod is.

Igazság szerint nincs. Nekem...

Nem ismerek itt senkit, szóval boldogan elmegyek veletek.

Csak átköltözöm egy másik szállodába. Mikor mennénk?

Kilenc körül?

- Az jó. - A Tom O'Donnell's bárba.

- Remek. - Birdly!

Ez én leszek. Birdly. Akkor holnap találkozunk.

- Szia, Birdly! - Sziasztok!

- Köszönöm! - Szívesen!

Beszarok!

És ezt ő tette velem.

Megbélyegzett.

Elvette az önbizalmamat, az önértékelésemet.

És úgy éreztem, mintha fulladoznék,

de senki nem dob nekem mentőmellényt.

MEGHÍVÓ

EGY SZÍNHÁZTÓL ÉS ZENÉTŐL HANGOS ESTÉLYRE, MELYNEK SORÁN

A NEW YORK-I SZÍNHÁZALAPNAK GYŰJTÜNK

HÁZIGAZDÁINK: ALEX LEVY ÉS JASON CRAIG

Jézusom!

Hagyjon üzenetet a sípszó után!

Szia, itt Chip. Visszahívnál?

Kérnék egy szívességet.

- Szia, Mia! - Jó reggelt, Bradley!

Maggie Brener a New York Magazine-től menten ott lesz nálad.

Szóltam a recepción, hogy hívjanak.

Persze, mindjárt készen vagyok.

Figyu, az Ashley-interjúd...

- Nem volt alkalmunk beszélgetni. - Tudom, Mia.

Nem azt akarom mondani, amit gondolsz, hogy mondani fogok.

Szerintem kiváló interjú volt, büszke vagyok rá.

Különösen úgy, hogy Mitch bejött utána.

Ez is csak azt húzta alá, hogy kurvára igazad volt.

Hiányzik neki, hogy közönsége legyen.

Hát, van ilyen. Mi meg ott ültünk és hallgattuk.

Persze, hogy kíváncsi az ember.

És ezért lesz Maggie Brener is kíváncsi.

Olyan ez, mint egy érdekes baleset.

Ashley vallomásával együtt viszont

kinyílt az ajtó a műsorral kapcsolatos kérdések előtt.

És elvárja, hogy megválaszold őket.

Mire akarsz megkérni?

Hogy ezt tartsd észben.

Maggie mindenkinél okosabbnak képzeli magát.

Nos, gőzöm sincs, miért pont engem választott a műsor.

Néha úgy érzem, mintha mellényúltak volna, vagy ilyesmi.

És valaki felhív, hogy bocs, de tévedtünk.

Ez is a kislányos báj része, nem?

A teljesen hiteles szerénység és a tettetés mázának hiánya mellett.

Hogy lehet ezt megőrizni?

Gőzöm sincs. Leginkább nem szabad elhinni, amit mondanak az emberről.

Ne bólogató Jánosokkal vegyük körül magunkat.

Mondjuk én azt vallom, hogy úgyis meghalunk,

nyerni így meg lehetetlen.

Kurvára ügyelni kell, nehogy elsodorjon a képmutatás.

Jaj, a kurvára erős, mi?

Nyugi, mindenki mond cifrákat.

Szóval megváltoztatja a műsort, de nem hagyja, hogy az változtasson magán?

Szerintem fejlődhetünk együtt.

Pontosan.

De... Alex.

Nagyon régóta ismerem. Élő legenda.

Igen, az.

Gondolja, hogy fel van készülve erre...

feminista forradalomra, amit kirobbantott a The Morning Show-ban?

A saját műsorában?

Ó, szerintem nagyon is készen áll.

Nem vesz észre valamiféle változást a színfalak mögött,

most, hogy Mitch már nincs ott?