Verified Stand-Up

ÍZIG-VÉRIG STAND-UP

Hölgyeim és uraim, nagy tapsot Asif Alinak!

Mi a helyzet, New York? Toljuk!

Te jó ég!

Olyan izgatott vagyok, hogy itt lehetek! Megőrülök.

Fuckboy-hummusznak öltöztem.

Igen! Őrületes ez a hely!

Olyan szerencsések vagytok! New York nagyon sokszínű.

Én nem így nőttem fel. Vannak köztünk indiaiak?

Hűha!

Én nem ehhez szoktam. Arizonában nőttem fel.

Igen, totál szívás.

Bevándorlóként oda mész, ahol munka van.

Nem nézed, kik laknak ott.

Gyerekkoromban Arizonában nem voltak indiaiak.

Csak fehérek, mexikóiak és mi.

Tizenöt éves koromig azt hittem, mexikói vagyok.

Esküszöm.

És tök jól hoztam a szerepet.

De tényleg. Bilihajam volt, bakker.

A fociban is bajnok voltam.

Megfűszereztem a mangót. Ász voltam.

Kiakadtam, hogy nem lehetek mexikói.

Szembesíteniük kellett, úgy beleéltem magam.

Eljöttek a szülinapi bulimra.

Luis, a haverom szólt, hogy nem lehetek mexikói…

mert tiszteletlenség.

Elérzékenyültem, mert addigra az identitásommá vált.

Levettem a hegyes kis kalapom.

„Ez komoly? Hogy teheted ezt velem?

Pont itt, a quinceañerámon?”

Rasszista pöcs vagy!

Kiakadtam, aztán váltottam indiaira.

Nem is tudtam, hogy az indiaiak egymilliárdan vannak.

Fogalmam sem volt. Tökre megdöbbentem.

A gimiben tudtam meg.

Azt gondoltam: „Óvszert az egész országnak!”

Egymilliárd mindenből sok.

Ha azt mondanád, egymilliárd teknős él,

le akarnám felezni a populációt.

Elismerés jár a szüleinknek és nagyszüleinknek,

amiért egymilliárd indiait nemzettek.

Tudod, milyen nehéz?

Tudod, milyen nehéz egy indiai vacsora után szexelni?

A kockázat maga!

Fogadok, hogy belebuksz!

Egyél meg két tál curryt, és rajta!

Egyik lyukadban sem bízol majd. Miénk a jövő!

Hadd égjen a gyomor! Szerencsétek, hogy fűszeres,

különben már négymilliárdan lennénk!

Kell a kihívás.

Vannak itt kínaiak?

A szüleid beszéltek a szexről? Nem.

Micsoda véletlen, nem igaz?

Két ország egymilliárd lakossal… Sosem merült fel.

Ha belegondolsz, rájössz, hogy zseniális.

Azért nem beszélünk róla, mert mást sem csinálunk!

Gatya le, fehérek! Sosem értek utol.

Vajon miért csak négy ázsiai van itt?

Mert a többiek otthon gumi nélkül dugnak.

Nemrég elutaztam Indiába. Jól éreztem magam.

Az unokatestvérem esküvőjére mentem.

Csodás volt.

De ledöbbentett, amit a híradóban hallottam.

Még mindig nem döntöttek arról, hogy legálissá teszik-e

a melegházasságot Indiában. Döbbenet.

Mert végig azt hittem, hogy már legalizálták.

Nem tudom, hogy voltatok-e már indiai esküvőn,

de annál melegebb eseményt el sem tudok képzelni.

Három napig szegregáltan táncolni mi, ha nem meleg?

A vőlegényen nyaklánc, és lóháton ül.

Egyáltalán nincs heteró üzenete.

Hogy képesek rezzenéstelen arccal kizárni a melegeket?

„Vigyétek ki a melegeket! Zárjátok be az ajtót!

És most, ha megbocsátotok,

puszta kézzel megetetem a legjobb barátomat. Nyisd ki a szád!

A lányokat is vigyétek ki!

Ajtókat bezárni!

Most, hogy végre a tárgyra térhetünk…

Szükségem lenne 14 heteró barátomra.

És most az következik…

DJ, játssz valami menőt, mondjuk Jason Derulót!

És most megfogjuk egymás kezét,

és egymásnak dörgölőzünk úgy 22 percig.

Golyókat a popóhoz! Vágjátok?

Hogy a gyerekeim a fotókat látva

ne kételkedjenek majd a nemi identitásomban.

Még ha biszex varázslóknak is nézünk ki.”

Szeretem az esküvőket. Remélem, egy nap nekem is lesz.

A szüleim példáját akarom követni. Ők 45 éve házasok.

El tudjátok ezt képzelni? 45 év.

És ők régimódi indiaiak. A házasságuk elrendezett.

Ne most hagyjatok cserben, New York-iak!

Kis szarháziak! Óvatoskodtok.

A jóga jöhet, de a kultúra büdös! Látom ám.

Chai lattét isztok, de csak amcsival házasodtok. Hányinger!

Nem.

Akkoriban ez volt a módi Indiában.

Az akkori kor Tindere. Egy húzás, nincs visszaút.

A szüleim nekem is ezt szánják.

Anyukám rágja a fülem.

Én Amerikában nőttem fel, úgyhogy mások az elképzeléseim.

Mindig azt kérdezem tőle: „Mi van a szerelemmel?

Mint a Szerelmünk lapjaiban?”

Az, aki elrendezett házasságban él,

mindig ugyanazt válaszolja.

Mélyen a szemedbe néz: „Megtanulsz szeretni.”

Ezt mondja. Ha egy idős indiaival beszélsz,

és így csinál, tuti, hogy átver, oké?

„Megtanulsz szeretni.”

Emlékszem, apa mögötte ült, és ránéztem,

majd megkérdeztem anyát: „Szereted apát?”

Akkora levegőt vett, hogy csak na.

„Szereted apát?” - kérdeztem. Mire ő…

„Tanulom.”

Mire én: „Még mindig? Jézusom!”

Egyébként furcsa kölyök voltam.

Ki akartam törni Arizonából.

Akkoriban nem voltak barna bőrű emberek a tévében.

Ki akartam törni. Nem volt elég.

A tévében szereplő barna bőrű emberek taxisofőrök,

vagy kígyóbűvölők voltak.

De optimista voltam. El akartam hagyni Arizonát.

„Kígyóbűvölő! Útra fel!”

„Karriernap! Gyerünk!” Elmentem a könyvtárba,

hogy rákeressek. Kiderült, hogy igaz.

A furulyaszó lenyugtatja a kobrát.

De tényleg. Mint kiderült,

a jazz összezavarja. Nem érti, miért nincs dalszöveg.

„Ez nem egy Dua Lipa-szám. Mi a fene ez?”

Végül is tök jó, hogy rájöttek erre.

De egyáltalán kinek jutott eszébe, hogy furulyázzon egy kobrának?

Valami csodabogár ezer éve előrelépett a lakógyűlésen,

mikor agyon akarták ütni egy kővel,

és a sarokban azt motyogta: „Van egy ötletem.

Mi lenne, ha elbűvölnénk?” Mire a többiek: „Ez meg ki fia-borja?”

Baromi furcsa lehetett, nem?

Az első kígyóbűvölés.

Biztos hatalmas műsor volt ezer évvel ezelőtt,

valami indiai faluban.

Előkúszik a kobra, hogy megegyen egy kisbabát, vagy mit.

Vágjátok?

Az emberek rettegnek. „Úristen! Itt egy kobra!” Mindenki szétszéled.

Úgy fest, a kisbabának annyi. De aztán…

Eloszlik a füst.

És a dzsungelből előlép egy furcsa,

Lenny Kravitzre hasonlító indiai figura.

Kigombolt ing, indokolatlanul olajos test.

A gyerekek a fán ülnek.

„Basszus, ott a csávó, aki megdugta anyámat és apámat is!”

A pasas odalép a kígyóhoz, és azt mondja: „Ácsi!

Eljátszom ennek a csúszómászónak az egyik slágeremet!”

És őrült szólóba kezd a furulyán, mintha Ginuwine „Pony”-ját játszaná,

és küldi neki, mint Usher Vegasban.

Értitek?

Totál ellazul tőle a kígyó. Vágjátok?

És működik!

Az emberek azt ordíthatták: „Mi a fene ez?

Miért áll a farkad?”

Mire a fickó: „Béke, tesó!” És lelép.

Azt hittem, ez a sztori legőrültebb része.

Míg egyszer be nem téptem,

és rájöttem, ez még csak a kezdet.

Tudjátok, mi a legdurvább az egészben?

Hogy a kígyó mit élhetett át.

Képzeld el! Egy kígyó vagy.

Te vagy a dzsungel királya. Senki sem állíthat meg.

Rátámadsz egy családra, lenyelsz egy babát, és mész tovább.

Nem számítasz rá, hogy az R&B királyába ütközöl.

Fogalmad sincs arról, hogy jazzel készül elkábítani.

Magabiztosan berontasz a következő faluba.

„Mindenkit felzabálok…

Basszus!

Nyugi, apuci!

Úristen! Fent vagy a Spotifyon? Egek!

Úristen, a nyelvem nem bír magával!

Várjunk! Szünet!

Szünet!

Ez olyan random!

Ki vagy te?

Tegyél bele ebbe a fonott kosárba!”

Szeretlek titeket! Asif Ali voltam. Köszönöm szépen!

Következzék Sabrina Wu!

Úristen! Ennyi volt?

Imádok stand-upolni.

Mivel ázsiai vagyok, mindenki azt kérdezi,

hogy viszonyulnak ehhez az ázsiai szüleim.

Anyukám a következőt mondta:

„Nem bírom a komédiát. Nem értem, mi haszna a nevetésnek.”

Elég vicces.

Egyszer elmeséltem ezt egy videóban, és mindenkit megdöbbentett.

Erre gyorsan tisztáztam, hogy anya kínai bevándorló.

Ekkor felrobbant a kommentszekció.

A fehér emberek reakciója az volt: „Istenem, ez olyan szomorú!

Egy ország, ahol senki sem nevet!”

A kínaiak erre azt írták: „Kínai vagyok, de nevetek!”

Aztán szétszedtek, hogy rasszista vagyok.

Mire én: „Jó, kínaiak, nyertetek!

Anyám példátlanul bunkó.”

Anyáról ennyit. Apukám jó fej.