Krabat

Az Úr 1646. évében

a német földek egy sor félelmetes háborúba keveredtek,

amely a harmincéves háború néven került be a történelemkönyvekbe.

Az eredmény egész Európa elpusztítása

és százezrek nyomorúságos halála volt.

Aki átvészelte a háborút és éhínséget,

annak egy másik, láthatatlan ellenséggel kellett megküzdenie.

A pestissel.

Újév és vízkereszt közt történt.

Krabat, egy 14 éves árva fiú

a még életben maradt két barátjával

faluról falura járt kántálóként.

Az alamizsna épp elég volt ahhoz, hogy életben maradjanak.

Ezen az éjszakán Krabat álmot látott,

amelyet már

az előző éjszakákon is látott.

Tizenegy holló ült egy rúdon, és őt nézte.

Egy hely szabad volt.

Krabat,

gyere Schwarzkolm fele, a malomba.

Nem lesz károdra.

Te nagy dolgokra vagy hivatott, és nem kell az éhség sanyargasson.

Gyere. És engedelmeskedj a Mester szavának.

Megszegve a pajtási esküt,

hogy mindig össze fognak tartani,

Krabat magára hagyta Barót és a kis Loboscht,

és követte a hollók komor hívását.

Hát itt vagy.

Tanonc lehetsz nálam. Szükségem van egyre.

Szeretnél-e?

Gyere.

És mit tanítsak neked?

A molnárságot - vagy az összes többit is?

A többit is.

Kezet rá, Krabat! Vagy talán félsz?

Nem félek.

A malom.

Újra őröl.

Ez az alvóhelyed.

A cipőd. Az ágyad, a ruháid.

Jó sorod lesz, ha betartod a szabályokat.

Sose hagyd el a malmot, és tedd, amit mondanak.

Húsvétig próbák elé állítalak.

Most próbálj aludni.

Holnap nagyon korán kell kelned.

Psszt.

Ne félj.

Én vagyok az öreglegény.

Tonda.

Ez itt Merten.

Michal, Hanzo.

Ő Andrusch, Staschko,

Juro.

És én vagyok Kito.

Az ott Petar...

...és itt fenn Kubo.

És ő Lyschko.

Remélem, nem ijesztettünk rád nagyon az éjszaka.

Öltözz fel.

- Kitől vannak a holmik? - Öltözz fel, és ne kérdezz többet.

Mintha rádszabták volna.

- Éhes vagy? - Igen...

Szíveskedjél a macskaasztalhoz ülni, te haspók.

Vau! Vau!

Ez itt szabad.

Verjétek le a jeget a malomkerékről és a zsilipről.

- Az újonc majd segít neked. - Arra nem lesz szükségem.

Én döntöm el, hogy mit dolgozik.

Átkozott jégodú.

Na, Lyschko. Hogy haladsz ott lent?

Fogd be a pofád, Michal!

Te fogd be a pofád.

Jól van. Szorosan össze kell fogni.

Állj, az őrlőszerkezethez neked még nem szabad bemenni.

Egy újoncnak sem szabad. Olyan erős kell legyél, mint mi.

Így van. Tudod húzni a kocsit?

Várj. Próbálj meg felemelni egy zsákot.

Menni fog.

Krabat.

Enned kell. Szükséged van az erődre.

Ha neki nem kell, elveszem én.

Gyűjtsetek erőt ma éjszakára.

Addig menjetek fel a hálókamrába.

Mostantól egy szót se!

Senki ne merjen ránézni!

Vissza kell menned a hálókamrába, mielőtt a Mester nyakoncsíp.

Tonda?

Hol bujkál a fickó?

- Felejtsd el, amit láttál. - Tonda?

Itt vagyok.

Mit csinálsz itt kinn?

Megnéztem a lovakat. Nyugtalankodtak.

Gyere ide.

Senki sem mehet el büntetlenül az engedélyem nélkül.

Megértetted?

Igenis, Mester.

Krabat megpróbálta megfogadni Tonda tanácsát:

az újhold éjszakáján történteket elfelejteni.

A sok fáradságos munka mellett ez nem is esett nehezére.

Lassan Krabat szorosabb ismeretséget kötött az inasokkal.

Hanzo egy behemót volt, és barátságtalannak és érzéketlennek tűnt.

Ő és a himlőhelyes Andrusch, akiben nem lehetett megbízni,

egy követ fújtak Lyschkóval.

Az együgyű Jurónak csak a házimunkában lehetett hasznát venni.

Ajtót becsukni!

A legnagyobb aggodalma az volt,

hogy a liszttől minden felrobbanhat az ember orra előtt,

és ezt mondogatta fáradhatatlanul:

Kereszthuzat. Lisztpor.

Egy szikra, és bumm.

A kézművességben Staschko volt a legügyesebb.

Megvan. Az új malomkerékhez tölgyfára van szükségünk.

Arról álmodott,

hogy egy malomkereket fog építeni, amelyik erősebb lesz a réginél.

Staschko, Andrusch, Lyschko, gyertek.

Fogjátok be az ökröket.

A tizenkettő között nem volt nagy összetartás,

eltekintve a finomérzésű Mertentől

és unokafivérétől, Michaltól, akinek meggyűlt a baja a hátával.

Krabat buzgó volt, és jó tanítványa akart lenni a Mesternek.

A malom az otthonává vált.

Azonban egyik nap Krabat hirtelen egyedül maradt a malomban.

Az inasoknak órák óta nyoma veszett.

- Tulajdonképpen mi van az ajtó mögött? - Melyik ajtó?

Amelyik a folyosó végén, a Mester kamrája mellett van.

Várd ki.

És hol voltatok ilyen soká?

A Mester tanóráján.

Mit tanít nektek?

Hamarosan megtudod.

Még ma...

Húsvét éjjelén.

Most gyere.

Menjetek el egy olyan helyre, ahol valaki erőszakos halált halt.

Töltsétek ott a húsvét-éjszakát, és napkeltekor gyertek vissza, ahogy a szokás kívánja.

Menjetek el egy olyan helyre, ahol valaki erőszakos halált halt.

Töltsétek ott a húsvét-éjszakát, és napkeltekor gyertek vissza, ahogy a szokás kívánja.

Krabat, Tonda,

menjetek el egy olyan helyre, ahol valaki erőszakos halált halt.

Töltsétek ott a húsvét-éjszakát, és napkeltekor gyertek vissza,

ahogy a szokás kívánja.

Ígérd meg nekem, hogy reggel visszajössz.

Megígérem.

Hová megyünk?

Schwarzkolmba.

A falu előtt egy dombon van egy öreg fa.

Bäumel Halálának hívják. Ott virrasztunk.

Megérkeztünk.

Megilletlek a titkos szövetség jelével.

Add a kezed.

Szorosabban.

És most hunyd be a szemed.

Akarok neked mutatni valamit.

Most együtt felállunk, és tartsd becsukva a szemed.

Nyisd ki a szemed.

Most eleresztheted.

Nem láthatnak minket.

Nem szabad megérintsd őket.

Worschula.

Ne félj.

Tonda... Milyen jó hallani a hangod.

Gondolkoztál rajta?

Igen, megteszem.

Meg kell ígérned nekem, annyi minden függ ettől.

Annyira félek.

Várj...

Most fogd meg újra a kezem.

Megérintetted a lányt.

Fénylik a szemed.

Senkinek sem szabad beszélj erről!

Nem értem.

Ez az egész titkolózás.

Krabat, most bíznod kell bennem.

Azt akarom, hogy elhagyd a malmot.

Ha letörlöm a drudenfuszt a homlokodról, szabad vagy.

Miért kéne elmenjek tőled? Rajtatok kívül senkim sincs.

Elmehetsz Schwarzkolmba. Én is szívesen tenném, de még nem lehet.

Ha most visszamész a malomba,

ott olyan dolog fog történni, ami örökre elválaszt téged az átlagos emberektől.

Lehet, hogy azt hiszed, hogy nekem nem sikerül.

Dehát mindenki másnak sikerült.

Nem félek.

Higgy nekem, Krabat, ezen a világon mindennek megvan a maga ára.

Én neked, Mester, minden dolgokban engedelmeskedni fogok,

most és mindörökké.

Meghajlom a titkos szövetségnek igája alatt.

Emlékezz, hogy te egy tanítvány vagy!

Emlékezz, hogy én a Mester vagyok!

Én neked, Mester, minden dolgokban engedelmeskedni fogok,

most és mindörökké.

Most és mindörökké.

Ezen az éjszakán Krabat először léphetett az őrlőkamrába.

Most, a drudenfusszal a homlokukon,

a többinek sem ment már könnyen a munka.

Mint az ökrök, úgy gürcöltek mindegyik járatnál,

kivéve egyet.

Az inasok titokzatosan így hívták: a Hetedik Őrlőjárat,

és azt suttogták, hogy a torzkép csak újholdas éjszakákon köp.

A zsákokat az őrlőszerkezethez cipelték, ahol a gabona lisztté őrlődött,

és onnan a lisztkamrába,