Conan the Barbarian

AMI NEM PUSZTÍT EL, AZ ERŐSEBBÉ TESZ FRIEDRICH NIETZSCHE

Miután az óceán elnyelte Atlantiszt,

és Aryas fiai felemelkedtek,

létezett egy elképzelhetetlen kor.

És ebben élt Conan,

ki Aquilonia ékes koronáját viseli majd...

...gondfelhőzte homlokán.

Egyedül én, a krónikása mondhatom el legendás történetét.

Hadd regéljek nektek a nagy kalandok koráról!

A tűz és a szél az égből jön,

az ég isteneitől,

ám a te istened Crom. Crom a föld mélyén lakik.

Valamikor óriások lakták a földet.

És a kaotikus sötétségben becsapták Cromot,

és ellopták tőle az acél rejtélyét.

Crom megharagudott, megrengett a föld.

Tűz és szél marta az óriásokat,

a testüket vízbe vetette.

De dühükben az istenek elfeledték az acél titkát.

A harcmezőn hagyták.

És mi, akik ráleltünk,

csak emberek vagyunk.

Nem istenek. Nem óriások.

Csak emberek.

Az acél titkát mindig misztérium övezte.

Meg kell tanulnod, kis Conan! Meg kell tanulnod a tanát.

Mert ezen a világon senkiben sem bízhatsz.

Sem férfiban, sem nőben, sem állatban.

De ebben megbízhatsz.

Öljétek meg!

Te. Öld meg!

A hamvakat a földbe taposták,

és hószínűvé lett a vér.

Ki tudja, miértjöttek?

Az acélfegyverekért vagy gyilkolni?

Sosem tudták meg, mert a vezérük délre lovagolt,

míg a gyerekek északra mentek a vanirokkal.

Senki sem tudta volna, hogy valaha létezett az én uram népe.

Szomorú volt a története.

Ülj ide!

Ülj ide!

Már semmi sem érdekelte.

Élet és halál...

...ugyanaz.

Csak az, hogy ott lesz a tömeg, hogy köszöntse...

...örvendező és őrjöngő üvöltésével.

Kezdte sejteni, hogy mennyit ér.

Hogy számít.

Idővel győzelmeinek számát nehéz lett volna megmondani.

Keletre vitték hát nagyjutalomként,

hogy a harc mesterei megosszák vele legmélyebb titkaikat.

Megismerte a nyelvet és az írást,

Khitai költészetét, Sung filozófiáját.

És megismerte az asszonyok élvezetét is,

midőn a legkiválóbb fajtává tenyésztették.

De még mindig hátra volt az acél tudománya.

Félek, hogy a fiaim nem fognak megérteni.

Megint nyertünk!

Ez jó! De mi a legjobb?

A nyílt sztyeppe.

Sebes paripa.

Sólyom a csuklódon. És a szél a hajadban.

Tévedsz! Conan, mi a legjobb az életben?

Eltiporni, leigázni ellenségeidet,

hallani asszonyaik siránkozását.

Az a jó!

Menj! Menj! Szabad vagy.

Menj!

Talán úgy vélték,

hogy az uram valamiféle vadállat,

és túl sokáig tartották fogva.

Talán így volt. De a szabadság,

sokáig csak egy elfeledett álom, immár övé volt.

Crom!

Van meleg és tűz.

Nem akarsz megmelegedni a tűznél?

Mondták, hogy jössz.

Északról, egy nagy erejű férfi.

Egy hódító.

Egy férfi, aki királlyá teszi saját magát.

Eltiporja a kígyókat...

Kígyók? Azt mondtad, kígyók?

- Mit keresel? - Egy lobogót.

Egy jelképet.

Talán egy pajzson.

Két, egymásba érő kígyó.

Egymás szemébe néznek,

de egyek.

Alattuk a nap és a hold.

Fekete nap, fekete hold.

Igen.

De ára van, barbár.

Zamora.

A világ keresztútján.

Ott...

...találod meg azt, amit keresel.

Zamorában!

Crom!

Adj enni!

Adj enni!

Napok óta nem ettem.

Ugyan miért kapnál?

Hogy legyen erőm, amikor jönnek a farkasok.

Ne az éhségtől haljak meg,

hanem csatában!

Ki vagy te?

Subotai, tolvaj és íjász.

Hyrkaniából jöttem, Kerlait rendjéből.

Miért vagy itt?

Farkasok vacsorájának.

Mely istenekhez imádkozol?

A Négy Szélhez.

És te?

Cromhoz.

De ritkán imádkozom.

Nem hallgatja meg.

Akkor mire jó?

Mindig mondtam.

Ő erős.

Ha meghalok, elébe kell járulnom,

és ő megkérdi, mi az acél szabálya.

Ha nem tudom, szemétre hajít.

Crom az, erősen trónol a hegyén.

Az én istenem mindenhatóbb.

Crom a hegyéről kineveti a Négy Szelet.

Az én istenem erősebb.

Ő az örökkévaló ég.

Crom alatta lakozik.

Civilizáció, ősi és gonosz.

Láttad már ezelőtt?

Nem. Ne vesztegessük az időt!

Finom!

Nem tudjuk, mióta állt ott.

Ez a bűz!

Mindig bűzlik? Nem jut be ide a szél?

Láttál kígyókat összefonódni a fekete nap fölött?

Fenséges zászló!

Csak azt, amely Set elátkozott tornyában van.

Minden városban.

Két éve apró szekta volt.

Ma ott van mindenütt.

Nagy áltatók. Éjjel embereket gyilkolnak.

Semmit sem tudok.

Fekete lótusz! Stygiai!

Nehogy hagai legyen!

Kínálnék hagait harcosoknak?

- Pár garasért megóvlak a gonosztól. - Én az vagyok.

Szajhák mind.

Ez már halott.

Hihetetlen, nem?

Túl nagy vagy tolvajnak.

Gyere, menjünk innen!

Kígyókat keresel?

A Kígyók tornyában laknak.

Végtelen a gazdagságuk, övék a legnagyobb drágakő:

A Kígyó Szeme.

Lassan rágd! Ez az igazi.

- Te nem vagy őr. - Te sem.

Tolvajok vagyunk, mint te.

- Másszunk fel a toronyba! - Köteletek sincs.

Ostobák, nevettek a halálon!

Tudod, mily rémségek vannak e fal mögött?

Nem.

Akkor menj előre!

- Minek lehet ily szörnyű szaga? - Örökké akarsz élni?

Ő a főpapjuk, nála csak Thulsa Doom hatalmasabb.

Thulsa Doom állítólag ezeréves.

Körülnézek itt. Ti odalent!

Hitetlen!

Hitetlenek!

Megölni őket!

Örökké akartok élni?

Kivették részüket mindenféle gyönyörből és szórakozásból.

Csodálatos tud lenni a gazdagság!

Ám a szerencse épp úgy próbára teheti a bátorságot,

mint a legerősebb ellenfél.

Elvitték őket Osric király, a trónbitorló palotájába.

Egykor erős északi férfi volt, mint az uram,

de most már öreg és eltompult.

A tolvajok, akiket kérettél.

Azt hittem, hárman vannak.

A társunk meghalt. Felfalták az oroszlánok.

Az oroszlánok?

Felfalták az oroszlánok!

Tudjátok, mit tettetek?

Rexor maga állt elém, megfenyegetett engem, a királyt!

Micsoda merészség! Felháborító! Pimaszság! Arrogancia!

Üdvözöllek benneteket!

Thulsa Doom! Évekig bosszantott ez a félisten!

Kígyók gyönyörű városomban!

Nyugatra: Nemedia, Aquilonia. Délre: Koth, Stygia.

Kígyók! Ezekben a gonosz tornyokban!

Egyedül ti támadtatok az őrökre! És kik vagytok?

Tolvajok!

Látjátok ezt?

Úgy hívják, a Kígyó Méregfoga.

Egy apa szívébe döfte...

...a tulajdon fia!

És a tulajdon lányomat megbűvölte ez a Thulsa Doom!

Vajon ugyanilyen tőr van a kezében, hogy belém döfje?