Queen of Tears (눈물의 여왕)

A KÖNNYEK KIRÁLYNŐJE

HOL A PÉNZÜNK? FIZESSÉK KI A KÁRPÓTLÁST A FÖLDÜNKÉRT!

Mi van itt?

Mit akarnak, mikor mi vagyunk az áldozatok?

Kárpótlást a földért?

Ha hazamegyünk, elszabadul a pokol.

Menjünk vissza!

De hova menjünk, ha nem haza?

Szállodába nem mehetünk.

Halló, Grace!

Asszonyom, a hátsó kapunál nincs senki. Erre jöhetnek.

Maga egy kincs. Rendben.

Menjünk a hátsó kapuhoz!

Na? Jönnek?

Akkor mindent bele!

„A milliárdos család földönfutóvá válik.”

Itt vannak!

Mit csinál? Nyissa ki a kaput!

Asszonyom, kiszállna egy kicsit?

Mit akar? Fáradt vagyok.

Tudta, hogy Hong elnök Moh asszonyt hatalmazta fel,

hogy Queens Town összes ügyeiről döntsön

a távollétében?

És?

Talán kidob minket?

Igazából nem.

Mivel itt nyüzsögnek

a riporterek és tüntetők,

azt akarja, hogy húzzák meg magukat, míg el nem ül a dolog.

Van hozzá joga? Mind itt lakunk.

Te csak hallgass!

Ne szólj bele a felnőttek dolgába!

Mit mondott?

A fenébe!

Nem értik, ugye?

Várjanak! Hé!

A céges autók, sofőrök,

telefonok és hitelkártyák már nem a maguké.

A céges belépőkártyáik és kulcsaik sem működnek.

Miket beszél? Ez az én házam!

Hívd a rendőrséget, szívem!

Persze, hívják csak őket!

A média imádni fogja!

Tekintettel a közös múltunkra,

bepakoltam pár holmit maguknak.

Hordják el magukat!

- Ez mi? - A fenébe!

Beszállni! Kamerák a túloldalon!

Ez abszurdum, Hyun-woo!

Hogy zárhat

és dobhat ki minket Seul-hee

apánk házából?

Ez az állandó lakhelyük, élhetnek a jogaikkal.

De be kell perelniük hozzá,

és az időbe telik.

De a legnagyobb baj az,

hogy az elnök szerződésbe vette az átváltási jogot,

és a családot tette meg közös kezesként.

Így minden ingatlanjuk, részvényük és bankszámlájuk

be van fagyasztva.

Úristen, apa!

Micsoda? Ez igaz, szívem?

Én sem tudtam. Le vagyok döbbenve.

Kinél van szőlőzsír?

A fenébe a szőlőzsírral!

Most tanácsos kerülni a médiát.

Biztonságos helyre viszem önöket, és ott kitaláljuk, mi legyen.

Hogyhogy Soo-cheol ilyen csendben van?

Hé, Soo-cheol! Mondj valamit!

A feleséged, Da-hye is benne volt. Ugye?

Mondtam én! Geon-u egyáltalán nem hasonlít rá!

Ne már!

Egyébként hova megyünk?

Hát…

- Ez meg mi? - Mi ez?

- Mi? - Mit csinál?

- Minek világít így? - Ki az?

- Várjatok! - Ki ez?

Ez magánterület!

- Mi? - Ez Hyun-woo?

Ki?

Hyun-woo!

Hát te, Hyun-woo?

Nem tudtam, hogy hazajössz.

Sürgős volt, apa.

Hé, Hyun-woo, miért nem vetted fel a telót?

Mi az? Nem eszel?

Szörnyen nézel ki.

- Ne… - Hae-in biztos csalódott.

Jó, hogy otthagytad az őrülteket.

Látod, mi történt velük, miután kidobtak?

A karma nem felejt.

- Várj… - Az biztos!

Jó volt hallani, hogy az az átkozott

család tönkrement. Úgy kellett nekik!

Mindegy, felejtsd el azt a viperát, és élj boldogan!

A vipera is itt van.

Értem.

Te is itt vagy.

És nem csak ő.

Szent ég!

Ez az apósod! Nem.

A „volt apósod”?

Mindegy… mi szél hozta magukat?

Jó estét!

Hogy van?

Jól.

Köszönjetek!

- Jó estét! - Jó estét!

Elnézést, hogy csak így beállítunk!

Semmi gond.

Örülök nektek.

Kérem, jöjjenek velem! Erre tessék!

Visszamegyek Szöulba.

- Fogok egy taxit. - Anya!

Erre nem jár taxi ilyenkor.

Akkor megoldom máshogy, ti meg csináljatok, amit akartok!

Szívem!

Szívem!

Már úgyis itt vagyunk.

De mondtam, hogy nem akarok idejönni!

Jesszusom!

Mi a baj?

Azt hiszem, tehéntrágyába lépett.

Anya, ne! Ne gyere ide!

Ide se!

Kim asszony?

Ez jó.

Figyelj, Hyeon-tae!

Jó sokat szedtem.

Mire véljem ezt az egészet?

Mármint mit?

Miért hozta ide Hyun-woo a volt feleségét és az egész famíliáját?

Ez olyan, mint Korea.

Észak és Dél külön ország,

mégis egy csapatként indulunk az olimpián.

Mit beszélsz?

Összefogunk, ha van egy közös ellenség.

Vagyis akkor újra összejönnek?

Lehet, hogy egy csapat vagyunk, de nem biztos, hogy egyesülünk.

- Készülődjünk! - Jó.

Mi a baj?

Köszönöm a mait.

Holnap keresek másik helyet.

Semmi sem fog változni

holnapig.

Tudom. Még eggyel több ok, hogy ne maradjunk itt.

Időbe telik, míg elül a dolog.

Ez a legbiztonságosabb és legkényelmesebb hely.

Nekem nem.

A volt apósomék házában vagyok.

Nem neked. Nekem.

Nekem kényelmes.

Hadd legyek…

egy kicsit önző.

Sok minden összejött most egyszerre,

hogy még miattad is aggódjak.

Miattam ne aggódj!

Elváltunk.

Ami velem történik,

vagy a családommal,

ahhoz neked semmi közöd.

Majd nem fogok aggódni,

ha jobban leszel.

De egyelőre

muszáj, és kész.

Úgyhogy, kérlek…

értsd meg!

Csak…

maradj velem!

Szerinted, ha együtt vagyunk

ebben a helyzetben, az jobb nekünk?

Kevésbé lesz rossz.

Most már ne ezzel foglalkozz!

Koncentráljunk a kevésbé rosszra.

Leszedtem a darabokat. De a szaga…

Időbe telik, míg megszárad.

- Kidobom, és kész. - Jesszusom!

Miért? Biztos nagyon drága volt.

Egyelőre vegye fel ezt!

Mi legyen a cipővel? Kidobjam?

Mi legyen?

Ki akarja dobni, vagy nem?

Jó drága lehetett.

Több, mint 500 000 von.

Ötmillió?

Nem önszántamból jöttem ide.

A fia nagyon gyorsan cselekedett.

Gyakorlatilag elrabolt minket.

Megboldogult anyámnak

igaza volt.

Azt mondta: „Sosem tudhatod, mit hoz a jövő.”

Ki hitte volna, hogy megint találkozunk pár nappal azután, hogy elbúcsúztunk?

A nővérem azt akarja, hogy menjünk az ő villájába, Namhaebe.

Holnap korán reggel elmegyünk.

Jó.

De ne legyen olyan biztos benne.

Uram!

Kérem, egyenek!

Jó.