Raya and the Last Dragon

Tudom, mit gondoltok.

Egy magányos lovas.

Egy disztópikus világ.

Egy kárba ment vidék.

Hogyan vált ilyen romlottá ez a világ?

Nos, mindez 500 éve kezdődött.

Kumandra.

Régen ilyenek voltunk.

Az országunk még egyben volt, és békében éltünk együtt...

a sárkányokkal.

Mágikus lények, akik vizet, esőt, és békét hoztak.

Maga a paradicsom volt.

De aztán felbukkantak a drúnok.

Egy könyörtelen dögvész, ami futótűzként terjedt...

a pusztítás és az által, hogy minden megérintett embert kővé dermesztett.

A sárkányok mindent beleadtak, hogy küzdjenek értünk...

de ez nem volt elég.

Ekkor a Nagy Sziszudatu,

az utolsó sárkány, minden erejét egy drágakőbe sűrítette, és...

elűzte a drúnokat.

A kővé dermedt emberek ismét feléledtek.

A sárkányok viszont nem.

Sziszu után csak a drágaköve maradt fenn.

Megható, motiváló pillanatnak kellett volna lennie,

az áldozat után az emberiségnek össze kellett volna kovácsolódnia.

De ehelyett, hiszen az emberek sosem változnak...

harcolni kezdtek a sárkányvarázslat utolsó maradványáért...

Határokat húztak, felosztották Kumandrát.

Egymás ellenségeivé váltunk, és a drágakövet el kellett rejteni.

De nem így romlott el a világ.

Az csak 500 évvel később történt,

amikor én is képbe kerültem.

RAYA ÉS AZ UTOLSÓ SÁRKÁNY

Valaki túl akar járni az eszemen.

Mutasd meg, milyen, amikor valaki tényleg okos, Tuktuk!

Tuktuk!

Ne már!

Koncentrálj!

Köszi.

Ez király volt, pajti! Páncélpacsi!

Nyugi!

Várjunk csak!

Ez túl könnyen ment.

Bendzsa törzsfő.

Tudom, hogy az a dolgod, hogy megállíts,

de nem fog menni.

A buzgóság nem egyenlő az ügyességgel, ifjonc.

Garantálom, hogy a Sárkányékkő belső körébe te nem teszed be a lábad.

Még egy lábujjad sem.

Jobban tennéd, ha elővennéd a kardot. Szükséged lesz rá.

De nem ma.

Búp!

Mint mondtam, ide nem teszed be a lábad.

Veszítettél, Raya.

Tényleg?

Raya...

Azt kellett volna mondanom: „két lábad.”

Ne búslakodj, Bendzsa törzsfő!

Mindent beleadtál.

Nem búslakodom. De te hívj apának vagy Bának!

Ügyes voltál, harmatcsepp. Átmentél a teszten.

Hűha!

Sziszu szelleme.

A családunk már generációk óta őrzi a követ.

Ma te is csatlakozol hozzánk.

Raya, Szív hercegnője, lányom...

te is a Sárkányékkő őrzője lettél.

De izgatott valaki!

Még jó!

Most, ha el akarják lopni a Sárkányékkövet, szembe kell nézniük

a két legerősebb karddal, ami a környező országokban létezik.

Harmatcsepp, örülök, hogy felkészültnek érzed magad,

mert valami fontosat kell neked mondanom.

Ebben a pillanatban is úton vannak ide a többi ország lakói.

Tényleg?

Oké.

Jól van, menni fog ez. Készen állok.

Pontosan tudom, hogy tartóztatjuk majd fel őket.

Valóban? Mondd csak: mit tudsz a többi országról?

Először is... Farok.

Kiszáradt sivatag, sunyi zsoldosokkal, akik nagyon piszkosul harcolnak.

Utána: Karom.

Vízi piac, ahol gyorsak az üzletek, de a harcosok még inkább.

A harmadik: Gerinc.

Rideg bambuszerdő,

amit hihetetlenül nagy harcosok őriznek, hatalmas fejszékkel.

Negyedik: Agyar. A legádázabb ellenségünk.

A nemzetüket dühös orgyilkosok és a még dühösebb macskáik védik.

Jól van,

szükség lesz íjpuskára, katapultra, és...

Mit szólsz a tüzes katapulthoz?

Vagy mit szólsz a rákpasztához Farokból,

citromfűhöz Karomból, bambuszrügyhöz Gerincből,

chilihez Agyarból, és pálmacukorhoz Szívből?

Megmérgezzük őket?

Nem fogjuk megmérgezni őket, ahogy harcra sem fog sor kerülni.

Együtt fogunk vacsorázni.

-Hogy micsoda? -Meghívtam őket.

De ők az ellenségeink!

Csak azért ellenségesek,

mert azt hiszik, a Sárkányékkő jólétet varázsol az országnak.

Ez nevetséges. Hiszen nem is tud olyat!

De ők azt hiszik róla, ahogy mi is sok mindent hiszünk róluk.

Raya, okkal van minden ország egy-egy sárkánytestrészről elnevezve.

Hajdanán egy nemzet voltunk. Békében éltünk.

Kumandra.

Az már rég a múlté, Ba.

De nem muszáj így lennie.

Ha nem állunk le és nem tanulunk meg újra bízni egymásban,

csak idő kérdése, és darabokra szedjük egymás országait.

Nem akarom, hogy ilyen világban élj.

Hiszem, hogy ismét egyesülhet Kumandra.

De valakinek meg kell tennie az első lépést.

Bízz bennem!

Kicsit feszült a hangulat, Ba.

Ne aggódj! Egy viccel indítok.

Kérlek, ne!

Csak vicceltem.

Farok, Karom, Gerinc, és Agyar népe...

üdv Szívben!

Túl régóta vagyunk már ellenségek, de ma új nap virradt.

Ma ismét Kumandrává válhatunk.

Szép beszéd, Bendzsa törzsfő!

De miért hívtál ide minket? Ki akarsz rabolni?

Miért tenne olyat? Szív földjének már így is megvan mindene.

Könnyű Kumandráról szónokolni,

amikor a te kezedben van az országok legerősebb fegyvere.

A kő nem fegyver, hanem egy szent ereklye.

Kumandra! Vicc az egész!

Azért hívott el ilyen messzire, hogy tündérmeséket hallgassunk.

Ennek semmi értelme!

Szólnék pár szót.

Éhes valaki?

Nyugodtan, menj csak!

Namaari vagyok, Agyarból.

Szia, Namaari! Raya vagyok.

Az ott Sziszu?

Ja, bocsi, lehet, hogy túlságosan is odavagyok a sárkányokért.

Hé, hiszen az én nyakamban van Sziszu rajongói nyaklánc!

Gyere!

Ettél már?

Komolyan? Anyukád tényleg ezt mondta?

Kínos. Oké, következő kérdés.

Puszta kézzel vagy kardokkal?

-Csak a penge! -Ugye?

Oké, elegáns vagy hétköznapi ruha?

Csak egy szörnyeteg járna mindennap ebben a hacukában.

Rizs vagy ragu?

Nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz.

Valójában hosszú idő óta most először eszek rizst.

Tényleg?

Lehet, hogy Agyar kívülről szépnek tűnik,

de van pár elég nagy hiányosságunk.

Bocsi! Nem akartam lehúzni a hangulatot.

Hol is tartottunk?

Mindkettőnket egy szülő nevel, akik borzasztóan mesélnek viccet.

Mindketten harcosok vagyunk, nem szeretjük a kényelmetlen ruhákat.

És mindketten imádjuk Sziszut.

Igen.

Tudod, Agyarban úgy járja, még mindig életben van.

Sziszu? Ugye csak viccelsz?

Mutassak valamit?

Ez szabad, hogy nálad legyen?

Nem.

Eszerint...

miután a Nagy Sziszu elűzte a drúnokat,

vízbe esett, és elsodorta a folyó.

A legenda szerint a folyó végében alszik.

De melyikben? Van vagy száz folyó.

Nem tudom.

De el tudod képzelni, mi lenne, ha megtalálnánk?

Ismét lenne a világon sárkány.

Annyival jobb lenne minden!

Igen.

Talán tényleg újraegyesülhetne Kumandra.

Tessék!

Tényleg?

Az egyik sárkányimádótól a másiknak.

Hé!

Gyere velem, dep la! Mutatni szeretnék valamit.

Sziszu szelleme. Érzem.

Az egész világon csak ennyi sárkányvarázslat maradt.

Értem, miért védi annyira Szív.

Köszönöm, dep la. Sokat segítettél.

Egy másik világban talán barátok is lehetnénk,

de azt kell tennem, ami jó Agyarnak.

Virana törzsfő, örülök, hogy Agyar elfogadta a meghívásunkat.

Úgysem viszed el Sziszu kövét.

Bocsesz! Már Agyaré.

A Sárkányékkő belső körébe úgysem teszitek be a lábatokat!

Mi folyik itt?

Ez meg mi?

Agyar el akarja vinni a követ!

Nem! A kő Gerincet illeti!

Nem, ha mi elvisszük!

A kardjaink máshogy gondolják.

Idehallgassatok!

Választhatunk.

Pusztíthatjuk egymást,

vagy újraegyesülhetünk egy jobb világ reményében.