Lucy

Egymilliárd éve kaptuk az életet.

Mihez kezdtünk vele?

Lucy!

Sima ügy. Csak beszaladsz vele, kész, vége.

Miért nem csinálod te magad?

A tag nem számít arra, hogy egy tízes pipi viszi a cuccot.

Hanyatt vágja magát tőled. Rajta!

Mi van benne?

Szivi!

Ne gyanakodj rám így, oké?

Bízol bennem, nem?

Bassza meg!

Richard, komolyan bírlak.

De most magamra kell gondolnom.

Nem is tudom. Ezerfelé áll a fejem.

Hé, várj! Most mit művelsz?

Hazamegyek, mert hétfőn vizsgázom.

Le kell tusolnom, és tanulnom kell, vili?

Figyu! Egyik nap múzeumban jártam.

- Tudod, mit tudtam meg? - Mit?

Hogy Lucynek hívták az első nőt.

Szerinted ez meggyőző?

Igen.

Nem.

Majd hívlak. Oké?

Oké, jó, legyen.

Megmondom a tutit.

Én nem mehetek be vele.

Kicsit összebalhéztam a fószerrel.

Semmi komoly, de ha te viszed be, nem lesz gond.

Besétálsz szépen, odamész a recepcióshoz,

lehívatod Mr. Jangot.

Lejön, átveszi, rávillantod a legédibb mosolyod,

és lelépsz.

Nézd! Innen látni a recepciót.

Tedd meg a kedvemért!

Mi van a táskában?

Nem tudom, csak papírok.

Igazán? Akkor hadd lássam!

Be van zárva. És csak Mr. Jang ismeri a kódot.

Én csak a futár vagyok.

Te pénzt kapsz ezért?

- Aha. - Mégis mennyit?

Oké! Szóval kell belőle, vagy...

Nem. Mennyit fizetnek érte? Tudni akarom.

Ezer dolcsit.

Ezer dolcsit kapsz papírok cipeléséért? Komolyan?

Nem tudom. Tíz perc az egész, adnak érte egy rugót,

a többi nem az én ügyem.

Nem is az enyém, arra mérget vehetsz.

- Figyelj! - Mi van?

Elfelezzük a zsozsót.

500 neked, 500 nekem.

Majd hívlak, Richard.

Nézd, a héten már harmadszor

virítok ugyanabban a kalapban, ugyanannál a hotelnél.

Akkor nincs több gond!

Menj csak! Megvárlak. Gyerünk!

Lucy, drágám...

Tucatszor végigcsináltam már.

Papírok.

Valami dizájnokat nyúlhattak le, hogy lekoppintsák.

Itt így mennek a dolgok.

Még a cowboy-kalapom is itt készült. Nézd!

A címkén az áll, hogy tajvani.

Minden jót, kamu cowboy-kalapos!

Szivi, kérlek!

Mennem kell, Richard. Komolyan...

- Mi a szart művelsz? - Sajnálom.

Igazán. De segítened kell.

Elég! Hagyd abba! Vedd le rólam, de rögtön!

- Nem megy. - Azonnal vedd le!

Nem tudom, csak Mr. Jangnak van hozzá kulcsa.

Csak be kell menned oda,

és lehívatnod a recepcióssal.

Nem! Vedd már le rólam!

Bocs, de nincs más választásom.

Ne húzd az időt, annál hamarabb végzel!

Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem.

Itt leszek. Becsszó!

Becsszó, ez szart se ér!

De, öt kilót, előre.

Szemét vagy.

Te meg egy bűbáj.

Segíthetek, hölgyem?

Igen.

Lehívná, kérem...

Mr. Jangot?

Természetesen.

Ki keresi?

Richard.

Richard küldött.

Magát hogy hívják?

Nem lényeg, Richard.

Richard... Épp parkolóhelyet keres.

Az úr továbbra is a nevét tudakolja.

Lucy.

Milyen Lucy?

Csak Lucy. Sietne, ha kérhetném, mert...

Egy pillanat, máris lefordítom.

Mr. Jang elindult. Ne mozduljon!

Azért leülhetek?

Mr. Jang azt kérte, ne mozduljon.

Szerintem jobb, ha itt marad.

Elnézést!

Regent Hotel.

Ne!

Ne!

Kérem! Könyörgöm!

Kérem!

Én nem tudok semmit!

Semmit az égvilágon! Kérem! Könyörgöm!

Ne! Kérem!

Beszél angolul?

Lucy! Igen, Lucy vagyok.

Szörnyű félreértés történt.

Nekem csak át kell adnom ezt a táskát.

Ha elveszett a kulcs, nem kell levágnia a kezem.

Csak vágja el a láncot, jó?

Kérem!

Könyörögve kérem!

Ne, ne, ne!

Kérem!

Kérem!

Üdvözlöm, hölgyem! Én beszélek angolul. Mr. Jang tolmácsa vagyok.

Mondja meg neki, hogy nem tettem semmit. Nem tudok semmit.

Óriási félreértés történt, érti? Mondja meg neki, kérem!

Jó, rendben. Egy pillanat!

Mr. Jang tudni akarja, mi van a táskában.

Nem tudom, mi van benne.

Most beszél angolul, vagy nem?

Beszélek. Egy évig tanultam a New York-i Nemzetközi Gimnáziumban.

Oké.

Richard küldött magához a táskával, ennyit tudok.

Jó? Mondja meg neki, kérem!

Adott egy cetlit, számokkal. Mi ez?

A kód a táskához.

Mi van benne?

Semmi veszélyes.

Akkor miért nem nyitja ki ő maga?

Nem bízik Mr. Richardban.

Én sem bízom benne.

Csak egy hete jártunk.

Jó, jó, rendben.

- Mr. Jang követeli, hogy nyissa ki a táskát. - Oké.

Uram, irgalmazz!

Mr. Jang sürgeti, hölgyem. Más dolga is van.

Ismertetné a táska tartalmát?

Négy nejlontasak, tele kék porral. Mint...

Talán lila porral.

Nem tudom. Undorító.

Mr. Jang munkát ajánl önnek.

Munkát?

Nem szeretnék munkát.

Ha úgy egymilliárd éve kezdődött is az élet,

400 000 évet kellett várnunk az első idegsejtek abnormális kifejlődésére.

Ezzel vette kezdetét az általunk ismert élet. A kialakuló agyak csak pár milligrammosak.

Intelligenciának egyelőre semmi jele.

Inkább csak reflexként működik.

Egy neuron, életben vagy. Két neuron,

máris mozogsz, és a mozgással érdekes fejlemények kezdődnek.

Az állati élet több millió éves a földön.

A legtöbb faj agyi kapacitásának mégis pusztán 3-5%-át használja.

De amikor az ember végre

az állatok fejlődési láncának csúcsára került,

olyan faj kialakulásának lehetünk tanúi, mely többet használ agyi kapacitásából.

10% talán nem tűnik soknak,

de nézzék meg, mire jutottunk vele!

Most vegyünk egy különleges esetet!

Az egyetlen olyan élőlényt, aki nálunk jobban használja az agyát.

A delfint.

Ez a bámulatos állat a becslések szerint

20%-át használja agyi kapacitásának.

Éppen ennek köszönhetően

alakulhatott ki

olyan visszhanglokátoros rendszere,

mely az ember által feltalált összes szonárt felülmúlja.

De a delfin nem találta fel a hanglokátort, természetesen fejlődött ki nála.

És ez a veleje

a mai filozófiai eszmefuttatásnak.

Levonhatjuk-e azt a következtetést,

hogy az embereket inkább érdekli

a birtoklás,

mint az élet?

Lucy!

Mit csináltak a hasammal?

Semmit!

Csak egy kis vízszintes vágást.

Szakszerűen.

Meglátja, egy hónap, és nyomát sem látni.

Jövő nyáron már napozhat vele.

Nem a heg miatt aggódom.

Hanem hogy miért vágtuk fel, ugye?

Nyugalom, egyetlen szervét sem vettük ki.

Pusztán becsusszantottunk egy kis csomagot a pocijába.

Új drog, odalesznek érte az európai fiatalok, nekem elhiheti.

Micsoda?

A tudományos neve CPH4.

Nem túl szexi a hangzása, ami a marketinget illeti.

Még keresünk valami ütősebb nevet.