Expats

Gus!

Elnézést!

- Elnézést! - Gyere ide, édesem!

Elnézést!

Gus, gyere vissza!

Elnézést!

Gus, állj meg!

- Elnézést! - Édesem, gyere ide!

Elnézést!

Gus! Ne! Gus!

- Elnézést! Bocsánat! - Gus, állj meg!

Elnézést! Bocsánat!

Megvagy.

Hé, ha beesel a hajó mögé, be leszel darálva.

Ezt akarod?

Te leszel bedarálva.

Én ugyan nem. Te leszel.

- Nem, te. - Nem, te.

Nagyon szépen köszönöm.

Köszönöm, úgy sajnálom!

- Semmi baj. - Nem csinálhatsz ilyet.

Nem tűnhetsz el csak így! Ezen a hajón nem. Rendben?

Velem maradsz vagy apuval.

Egy hajón vagyunk, víz vesz minket körül,

és nagyon veszélyes.

Nem. Nem szabad.

Van végső határidő, amikortól új otthont keresnek egy gyereknek?

A legtöbb anya nem írja alá a papírt. Azt hiszik, visszajönnek.

Ezért a gyermek sokáig itt marad.

Erre jöjjenek!

A túra következő része csak az árvaháznak nyújtott

folyamatos támogatásuk miatt jöhetett létre.

Szeretjük ezt csinálni. Ellátogatni...

Nézd ezt a sok sajtot! És senki nem eszik belőle.

Mindenkinek olyan sok európai sajtja van otthon,

hogy észre sem veszik ezt a kánaánt?

Próbáltad ezt a burratát? Annyira jó!

Ugye?

Még idén el kell jutnom Olaszországba.

Egyszerűen muszáj.

- Hogy érted? Nem teheted. - Miért nem?

Mert felelőtlenség?

Te kétszer is voltál Olaszországban idén.

És Thaiföldön, Indiában, Ausztráliában.

Tudom, de az más.

Mert örökösbébi vagy?

Ne légy otromba!

Karrierre van szükséged, vagy legalább egy munkára.

Gyere, bemutatlak a barátaimnak.

Nem hiszem, hogy jól olvastuk el a meghívót.

Víz, bor, gyerekek – szörnyű kombináció.

Olyan, mintha egy hatalmas medence venne körül.

Essie-vel megyek.

Nem, itt maradsz, kicsim.

Zéró kólát kértem. Ez pedig light kóla.

Nem ugyanaz.

Elnézést, hölgyem!

Nem beszélhetsz így velük.

Elég régóta vagyok itt ahhoz, hogy tudjam, csak így lehet.

Essie néni!

Elviszem őt, Ms. Margaret.

Kösz szépen, Essie.

Veled megyek, Essie.

Szerencséd, hogy kijön a házvezetőnőddel.

Essie Gus születése óta velünk van. Ő már családtag.

Meg kellett vennem Mercy repjegyét Hongkongba.

Egy lakásban élt az anyjával.

Hongkong elég messze volt ahhoz, hogy ne kövessen.

Elnézést! Hív a kötelesség.

Szia! Hogy vagy?

A Columbiára jártál?

Ösztöndíjjal.

Szerencsés vagy.

Nem. Csak jó jegyeim voltak.

Mármint nem vagyok szerencsés.

Igazából elég vicces. El vagyok átkozva.

El vagy átkozva?

Főleg az arcom, mintha vonzaná a szerencsétlenséget.

És nem csak az arcom.

Anyám kártyát vetetett rólam korábban,

és mindig ugyanaz jött ki.

Sosem házasodom meg, sosem lesz családom, és egyedül halok meg.

Ilyesmi.

A te öcsédet most vették fel a Columbiára, ugye?

Meg fogod látogatni?

Igen, majd a szüleimmel megyek, ha odaköltözött.

Emlékeztess, hogy mutassalak be Antoniónak!

Van pár remek klubja Manhattanben.

- Melyikek? - Az övé... a DL...

Nyáron odamentünk, emlékszel?

Te jó ég, persze!

Mi?

Te jó ég!

Csak csináld!

- Philena! - Mi? Te jó...

Mondtam, hogy őrült.

Át merek úszni a hajó alatt?

Igen, csináld! Csináld!

- Csináld! Rajta! - Gyerünk!

Soha nem fognak jól alakulni a dolgaid.

Vak lovon vágtat a sziklaszirt felé.

Óvatosnak kell lenned. El vagy átkozva.

Sosem fogsz megházasodni, sosem lesz családod.

Nézd!

Egyedül halsz meg.

Mielőtt ugranál, tedd össze! Mindig balszerencse fogja sújtani.

Nézd az arcát! Túl hosszú az orra. Látod?

Ez az arc szerencsétlenséget hoz rád.

Óvatosnak kell lenned...

Készen áll.

Oké, jól van.

Hát szia!

Te hogy kerültél ide?

Te jó ég, olyan kicsi!

Apró, mint egy madárka.

Chloéval ellentétben, aki olyan duci volt születésekor,

hogy a nővérek egymásnak mutogatták.

Hát, senki nem tud ellenállni egy duci babának, igaz?

Azok a dagi kis csuklók.

És amikor hazamentünk, anyám bezárt minket egy hónapra.

Nem igaz?

Nem engedte, hogy hajat mossak,

keserű teát itatott velem, és szörnyű leveseket kaptam.

Te szegény!

Neked senki nem készít levest.

Nem.

Mi történt? Jól vagy?

Gyere!

Hozok egy törölközőt.

Tessék!

Mi történt?

Hosszú történet.

Hol van a ruhád?

Elmegyek érte, ha akarod.

Egyébként Margaretnek hívnak.

- Fehérbor a hölgynek. - Köszönöm!

Szerintem elég bort ittam.

És egy epres valamicsoda a Madame-nak.

Kértek még valamit, srácok?

Nem. Köszönöm.

- Igen? - Köszönöm.

Akkor később. Sziasztok!

Jól ki van képezve.

Nem rossz!

Nem úgy, mint te.

Hongkongba jöttem tiszta lappal újrakezdeni.

Tiszta lappal újrakezdeni?

Huszonnégy évesen?

Most viccelsz velem.

Jogos.

„Jogos.”

Vicces vagy.

Szeretitek Hongkongot?

Igen.

Néha hiányzik az otthonom, de tudod...

A Viktória-csúcson lakunk. Csodás a kilátás.

Igen.

Ott van a legtöbb kabriós, kopasz fehér pali, akit valaha láttam.

Tudom a B betűs szót.

Hé, megígérted, hogy nem mondod ki.

Gus, kértelek, hogy ne mondd ezt anya előtt.

Akkor is kimondom.

- Akkor is kimondom. - Hékás!

Ne mondj ilyet! Főleg ne az anyukád előtt.

A lelkét is kiteszi érted.

- Szóval, soha többé ne mondd ki, oké? - Oké.

Rendben, oké.

Mi... várj!

Várj!

Vannak testvéreid?

Egyke vagyok.

Tényleg?

A nagynénémnek étterme van Queensben.

Anyám neki segített, úgyhogy én vigyáztam az unokatesóimra.

Bírom a kölköket.

Ami szerencse, mert volt vagy hétmillió unokatesóm.

Ne rázogasd!

Nézd, ha...

Szükséged van segítségre, vagy egy plusz emberre, én itt vagyok.

Az emberek mindig ezt mondják, de sosem gondolják komolyan.

Én komolyan gondolom.

Ne rázogasd, Gus!

Néha jobban érzem magam gyerekek között, mint felnőttekkel.

Ó, basszus!

Ne aggódj!

Nem ijedek meg ilyen könnyen.

Essie! Essie-t akarom!

Essie-t akarom!

Viszlek.

- Essie-t akarom! - Nem, ő elfoglalt.

Mama visz téged.

Essie-t akarom!

Vigyél!

Téged akar.

Igen, asszonyom.

Gyere szépen!

Fáradt vagyok.

Hagyd csak! Mac majd hozza őket.

Viszem. Semmi baj.

Hagyd csak benne!