Born of Hope

Történetekben gazdag a világunk történelme.

Legtöbbjük elveszett,

az idő szele szétszórta őket

az emberi emlékezeten túlra.

De ez a történet,

a mi történetünk

nem fog feledésbe merülni.

Apa!

Maia!

Fuss! Maia, fuss! Fussál!

A vízből emelkedtünk ki.

Ősi idők óta,

sok éven át egészen mostanig

csorgadozott bennünk,

mint a királyok vérvonala.

Egy sebes folyó

tele emlékkel és szomorúsággal.

Egy cseppnyi víz

vagy vér,

aztán egy újabb.

Hullám lesz belőle,

majd egy folyó,

végül egy gyarapodó áradat,

mely megállíthatatlan.

Idővel

áttör minden akadályon,

hogy újra szabadon folyhasson

a végzete felé.

A maradék hű

dúnadán.

Az északi emberek,

kik szétszóródtak és megfogyatkoztak

és kiket számtalan veszély fenyeget.

Szauron, a sötét úr

nem feledte a múltat.

Középfölde lakói közül

senkit nem gyűlölt jobban

és senkitől nem félt annyira,

mint a dúnadánoktól.

Rákényszerítette akaratát a szolgáira.

Hosszú éveken át

kutatott Isildur örökösei után,

hogy elpusztíthassa őket.

Így a legfőbb ellenségeinek fennmaradottai

örökre

eltűnnének.

Gyerünk, gyorsan.

Dírhael!

Ivorwen, Gilraen! Menjetek, kérlek!

Nem veszíthetlek el titeket ma.

Arathorn!

Köszönettel tartozom, uram.

Bármit kérhetsz, amit én és a családom teljesíteni tud.

Az életünket köszönhetjük nektek.

Ahogy én is az enyémet a hölgynek, köszönöm.

Nagyon szívesen, uram.

Nem maradhatunk itt. Merre tartottatok?

Nem tudom, jó uram.

Az orkok felégették a falunkat és lemészárolták az embereinket.

Akik túlélték azok szétszéledtek, de nem tudom merre.

Ő a fiam, Dorlad.

Megpróbált megvédeni minket, de végeztek vele.

Nem hagyhattuk ott az orkoknak, hogy szórakozzanak rajta.

A fiadnak biztonságos nyugvóhelyet kell találni, hölgyem.

Velünk jöttök.

Arathorn!

Arathorn?

Ismered őt, apám?

Igen.

Legalábbis kiskorában ismertem.

Ha ő ugyanaz az ember,

akkor ő a barátom és rokonom fia.

A vezérünknek, Arador nagyúrnak.

Isildur örököse.

Mi ez?

Úgy látszik fosztogatnak.

De ezek csak csecsebecsék.

Különös.

Orkok aranyat és ékszereket keresnek a vadonban?

Mi lehet a céljuk?

Egyre jobban hasonlítasz őrá.

Vajon ezt akarhatta ő is?

Morgott volna rám, ha megengedem, hogy átvegyed a helyét.

"A vadon nem a lányomnak való!"

De örülök, hogy én képezhettelek ki.

Én is.

Arathorn nagyúr.

Már nem fognak hírt vinni róluk a vezetőjüknek.

Szép munka, Halbaron.

Biztonságos helyre kell vinnünk őket.

A falunkba megyünk, Taurdalba. Hogy szólíthatlak, uram?

Dírhael.

Ő a feleségem, Ivorwen és a lányom...

Gilraen.

Én Arathorn vagyok.

Arador fia.

Valóban.

Ne, ne. Nem kell meghajolni.

Ha apám elé járultok,

ott meghajolhattok.

De most

sietnünk kell.

Egy féltékeny szívben nincs helye igazi vonzalomnak,

még ha nagyon szeretne is.

Miért kellene féltékenynek lennem?

Láttam, hogyan néztek egymásra.

Ahogy te is.

Ne higgy a szemednek.

Különben is, nekem semmi közöm nincs hozzá.

Tényleg nincs?

Nincs!

De neked sincs, Dírhaborn.

És így Arathorn és a kószái elvezették a szomorú családot északra,

át a nagy folyókon

és Rhudaur hatalmas erdein keresztül.

Egy föld, amin még a dúnadánok figyelő szeme pihent

és amely elvezette őket az ő édesapjához, Arador nagyúrhoz,

Taurdal rejtett zugába.

Jöjj öreg barátom.

Adományozzuk meg fiatokat a békével és méltósággal, amit kiérdemelt.

A ti veszteségeteket a sajátomnak tekintem

és osztozom a fájdalmatokban.

Sajnos, már nem térhet végső nyugovóra az ősi kőteremben

egy Aranath-házi fiú.

De nem fogom végignézni, ahogyan a csontjaidat meggyalázzák, Dorland,

amikor az ördög szolgái újra megpróbálják

a dúnadánokat még nagyobb száműzetésbe szorítani.

Isten veled!

Bocsánatot szeretnék kérni.

Sokáig úgy gondoltam, hogy, amit érzel Arathorn iránt

az nem több, mint egy múló ábránd

és hogy idővel elfordulsz tőle

és körbenézel magad körül.

Nem értettem...

egészen tegnap estéig.

Éveket töltöttem el mellette,

mégis van egy szakadék közöttünk,

amire csak egy idegen tüze tud rávilágítani.

Nem tudok ekkora gyönyörrel és szomorúsággal versengeni.

El, minden férfi megtiszteltetésnek venné, ha a övé lehetnél.

Csak szomorúságot okoznék.

Ezeket találtuk a tegnapi támadás után.

Különös, hogy hogyan képesek ilyen apró dolgok

ily' mérhetetlen sötétséget

és változást hozni az életünkbe.

Arador nagyúrnak sok dolgon kellett törnie a fejét.

Orktámadások hírei más falukból jutottak a fülébe.

Békés tanyák, távol a segítségtől

hasonlóan fenyegetve voltak.

Taurdal rengeteg dúnadán menekültet fogadott be,

kik biztonság után kutattak.

És így Arador a kószái élére állt,

hogy felszabadítsák a földet a fenyegetés alól,

amely a népére leselkedett.

Ám a legbizalmasabb embere

nem lehet mellette.

Milyen a termés, hölgyem?

Nagyon bőséges, uram.

Egy kicsit többre számítottam ennél az utazásaimért.

Elmégy?

Apám megbízott, hogy derítsem ki, mi az ellenség szándéka

a Hideg Hegységben keleten.

Egyedül?

Igen.

Ez egy veszélyes küldetés, jó uram.

Az valóban.

Volt, amikor ekkora veszély sem tudott volna meginogtatni

és teljes létemmel boldogan elvándoroltam volna a világ végére is,

hogy a népemet szolgáljam.

És most?

Most egy részem ide húz.

Ez a szívem.

Uram.

Sajnálom, hölgyem, nem akartalak felizgatni ezzel.

Majd kelet felé nézek

és várom a biztonságos megérkezésedet.

Hölgyem.

Örömmel teli szívvel

Arathorn bejárta

Arnor elesett városain túl lévő területeket.

Miközben Arathorn magányosan bandukolt a Hideg Hegységhez

Gilraen hazavárja

a halványuló nyár közepette északon.

Néha egy időre elkalandozott az erdő mélyére,

hogy figyelje visszatértét.

Gilraen!

Nem megyek messzire.

Miért csinálja ezt?

Hisz' tudod kit vár.

Még túl fiatal.

De a bölcsessége megvan.

A szívem azt súgja, hogy Arathorn korábban

hozzájut Barahir gyűrűjéhez, mint azt vártuk.

Még így sem

hiszem, hogy sokáig fogja vezetni a dúnadánokat,

ha már a kezén van.

Akkor hát ne állj az útjukba, Dírhael!

Ha ők ketten hamarosan egybekelnek,

akkor megszülethet a remény a népünknek.

De ha nem,