Like Flowers in Sand (Flowers Bloom in the Sand / Moraeedo Kkochi Pinda / 모래에도 꽃이 핀다)

VIRÁGOK A HOMOKBAN

- Baek-du vagyok. - Jin-su.

Én vagyok a föld, Du-sik kezd!

- Baek-du háromra! - Baek-du…

Én vagyok a föld, Baek-du kezd.

- Jin-su háromra! - Jin-su…

Apa, játszhatok velük egy kicsit?

Én vagyok a föld, Jin-su kezd!

- Baek-du négyre! - Apa!

Mi tart ilyen sokáig?

Igen. Miért eszik Seok-hui ennyi ideig?

Meséljek egy félelmetes történetet, amíg várunk rá?

Elmondom. Valakit felvesznek dolgozni egy múzeumba.

Az első munkanapján éjszakára osztják be.

Éjszakázik az első napján?

Mondjon is fel!

Leszáll az éj,

és felmegy az emeletre, ahol minden sötét és üres.

Aztán bekapcsolja a zseblámpáját, és körülnéz.

Semmi szokatlant nem lát.

Mint minden múzeumban,

itt is cserépedények vannak, ékszerdobozok

meg egy portré.

Aztán másnap reggel

mesél az éjszakai műszakról egy másik dolgozónak,

és elájul.

Tudjátok, miért?

Miért?

A másik ember azt mondja:

„Hogyhogy?

Nincs semmilyen portré a múzeumban.

Csak egy ablak van ott!”

Tehát nem egy portrét látott,

hanem egy kísértetet az ablak előtt.

Na és?

Most meg kéne ijednem?

Azt hihetitek, hogy a kísértet a legfélelmetesebb valami.

Tévedtek.

Az emberek ijesztőbbek a kísérteteknél.

Apukám mondta.

Az emberek ijesztőbbek?

Mi tartott eddig?

Az meg mi?

- Fényképezőgép? - Igen.

Üljetek közelebb!

Du-sik, biztos nyitva volt a szemed?

Ne nevess! Megöllek!

Mi van? Figyeljetek!

Már csak egy kép maradt.

El is lövöm.

Egy, két…

11. RÉSZ A TETTES KÖZTÜNK ÉL

Tisztázzunk valamit!

Te vagy Du-sik, Cheol-yong bácsi lánya, és…

Maga meg nem Du-sik munkanélküli férje,

hanem a munkatársa,

és fedett nyomozók, házaspárnak álcázva.

Azta!

Érdemes volt sokat tanulnia a rendőrségi vizsgára,

gyors a felfogása.

Te mit szólsz ehhez? Szerinted lehetséges?

Igen.

És milyen ügyben nyomoznak? Mi ér meg ennyi strapát?

Azt nem mondhatjuk el.

Fogadási csalásról és illegális szerencsejátékról van szó.

Emlékszel az emberre, aki a víztározóba fulladt?

Choi Chil-seongnak hívták.

Elég régóta a nyomában voltunk.

De…

Mindegy, azt az ügyet megoldottunk.

És most azért vagyunk itt…

mert Choi gyilkosát keressük.

A víztározónál! Na ugye!

Nem öngyilkosság volt. Mit mondtam?

Bűzlött róla, hogy gyilkosság!

De azt mondták, elszaladt velem a ló,

valami kísértet műve, és…

Bocsánat!

Folytasd!

Choi Chil-seong gyilkosát keressük,

és az eddigiek alapján

a tettes ebben a városban van.

Méghozzá szerintünk ugyanaz a személy az,

aki Cheol-yong bácsit is megölte 20 évvel ezelőtt.

De hogy akarjátok elfogni?

Végül is 20 éve történt.

Lehetetlen nyomokat vagy bűnjeleket találni.

Ma délután egy időre bekapcsolták Choi eldobható telefonját.

2023. július 16-án 14:36:19-kor.

A jel a Jungang-róról érkezett, Geosanból.

Nem csoda, hogy nem találtuk sehol.

A tettes magával vitte.

De vajon miért kapcsolta be?

Hogy néz ki?

Nagyon régi készülék.

Apámnak volt ilyenje gyerekkoromban.

Érintőceruza volt hozzáerősítve.

Azt hiszem, meg is van.

Akkor te vagy a gyilkos?

Miről beszélsz? Nyilván nem.

Nem. Most találtam meg.

Igazat beszélek.

Hol találtad meg?

A lyukban, amit Hógolyó ásott a tározónál.

Jóságos ég!

Nem hisztek nekem, mi?

Igazat beszélek. Akkor találtam meg,

amikor reggel Hógolyót kergettem.

Seok-hui, gyerekkorunkban olyan őszintének tűntél,

de most már nem.

Ez olyan igazságtalan!

Hallgassatok meg!

Hógolyó túl sokszor kóborolt el, kezdtem furcsállni kicsit.

Hogy szabadulhat el egy kutya ennyiszer a pórázáról?

Igaz?

Tehát?

Valaki elengedte, de ez is furcsa.

Miért elégedett meg ennyivel?

Hogyhogy nem vitte magával vagy adta el?

Szóval miért?

Tettem hát egy próbát.

Én engedtem el Hógolyót.

Egyenesen odaszaladt, mintha erre várt volna.

- A tározóhoz? - Igen.

Bevetette magát a bozótba a víz közelében,

és ásni kezdett.

Nagyon megijedtem, hogy egy hulla lehet ott.

De csak elásott oda pár dolgot.

A telefon volt az egyik.

Amikor legutóbb a víztározónál ugatott…

Szerintem látott ott valamit.

A paplanbolt tulaja látta

hazafelé menet a gyilkosság éjszakáján.

Kutyaugatást hallott, és kiszállt a kocsijából a tározónál.

De Hógolyó gazdája szerint a kutya pacifista, és soha nem ugat.

Biztosan látott valamit.

Choi Chil-seongot láthatta,

- amint küzdött valakivel. - És…

Hol van a telefon?

RENDŐRSÉG

Ez az.

Igen, ez lehet az. Ugyanilyen telefont láttam.

Korábban bekapcsoltam, de azonnal kikapcsolt.

És nem kapcsol be újra.

Értem. Gondolom, elromlott.

De nem biztos,

úgyhogy elküldöm a technikusoknak, és meglátjuk.

Jaj, ne! Azt hittem, segítek.

De igazából nem, ugye?

Ne mondjon ilyet! Segít.

- Tényleg? - Persze.

Amint hazaérek Szöulba,

tájékoztatom a főnökeimet, hogy segített.

Nem elég, hogy jóképű!

Hogy mi?

Jó fej is. Nem igazság!

Hát csak…

Mi lenne, ha mostantól barátok lennénk?

Jól hangzik. Tegeződjünk!

- Rendben, Seok-hui. - Jó, Hyeon-uk.

- Jó egy szöuli barát. - Igaz.

- Legyen! - Igen!

Hógolyó! Itt a vacsora!

Mi volt az?

Ki az?

Mintha láttam volna valakit. Talán csak a sötét miatt.

Hógolyó!

Ma nehogy elcsámborogj nekem!

Maradj itthon, jó?

Vagy az a rendőr megint hepciáskodni fog.

Tudod, mi Seok-hui beceneve?

Tökfej.

Folyton hülyeségeket beszél, ezért kapta Geum-gangtól ezt a nevet.

Mit szólsz? Passzol hozzá, mi?

Az előbb is ezt csinálta.

Tényleg azt hiszi,

hogy Hógolyó tanúja volt a gyilkosságnak? Hülyeség!

- Nem hiszek neki. - Miért nem?

Szerintem logikus így.

Micsoda?

Van valami abban, amit mond.

Nem kéne lesöpörnünk.

Valaki tényleg a telefon miatt engedhette el Hógolyót.

Most, hogy mondod, nem lehetetlen.

Mi szállhatta meg Seok-huit?

Kivételesen segített.

Azt mondják, naponta kétszer az álló óra is pontos.

Mi az?

Baj van?

Nem érdekes.

Mi az? Áruld el!

Különös érzés.

Ismerem azt az embert, aki ezt a szörnyűséget művelte.

Valaki, akinek köszöntem,

akit láttam, és akivel 30 éven át beszélgettem…

El sem hiszem.

Hogy képes ilyenre?

Nem megmondtam régen?

Az emberek ijesztőbbek, mint a kísértetek.

Ne bízz az emberekben!