Expats

KONTINENS

Clarke!

Clarke! Hé!

Oké.

Hé!

Elnézést!

Margaret...

Hé!

- Hahó? - Hé!

Várjon!

Jöjjön vissza! Hé!

Nyissa ki az ajtót! Nyissa...

Margaret.

Nyissa ki!

Istenem, mit...

Hahó?

Hahó?

Hahó!

Kérsz kávét?

Ez undorító.

Puri, eladományoznád azt a zsák ruhát, kérlek?

És elraknád ezeket?

Meg csomagold meg a kasmírt!

Nem akarom, hogy még egy adag pulóver molyok martaléka legyen, mint tavaly.

És ha elmész a boltba, vegyél kérlek friss, érett mangót!

Hogy jó legyen, mire anyám megjön holnap.

Oké, asszonyom, de Sam öt perc múlva érkezik.

De miért jön ilyen korán? Délutánig nincs rá szükségem.

De asszonyom, az anyja úton van. Sam most veszi fel a reptéren.

Nem, Puri. Az holnap van.

Nem, asszonyom. Az autóban van.

Egy napot veszít, mert L.A. mögöttünk van,

így ha a mi időnk szerint tegnap indult el, akkor...

Jaj, basszus!

Hahó?

Mi... Én nem...

Hahó?

- Hé! - Hé!

Üdv!

Azt mondták, jöjjünk ide.

Azt mondták, jöjjünk ide.

Chang nyomozó mondta.

A rendőrség. Hongkongból jöttünk.

Nem.

Szó sem lehet róla.

- Ne, bocsánat! - Ne, várjon!

Chang nyomozó kérte, hogy...

Tudna segíteni?

Hova kell mennünk?

- Kérem! - Szépen kérjük!

Köszönjük.

Látod? Néha muszáj erősködni.

Ó, Istenem.

Margaret!

Köszönöm.

Nagyon köszönjük.

Ő most...

Clarke, bezárt minket.

Bezárta az ajtót. Hé!

Hé!

- Hé! - Margaret!

Jöjjön vissza!

Jöjjön vissza!

- Hé! - Margaret!

Engedjen ki minket!

Jöjjön vissza!

Nem zárhat be ide minket!

Hé!

Általában elég jó cappuccinót csinálok.

Most nincs nálam a gépem, úgyhogy muszáj lesz elhinned nekem.

Ezt úgy hívják, hogy indiai házi kávé.

A bentlakásos suliban így készítettem.

Baszki! Hiányzik az a gép.

A kis dolgok számítanak. Pont eltalálja a hőmérsékletet,

a hab is pont jó.

De nem mehetek oda, hogy elhozzam.

Legalábbis nem ma.

Az anyósom valószínűleg már megérkezett.

Ő és a feleségem valószínűleg már parázs vitát folytatnak.

Olyan öreg vagy.

Anyósod van, és szőrös a füled.

Mióta érdekelnek ennyire a füleim?

Csak észrevettem.

Kizáró ok?

Talán.

Basszus.

Oké.

Komolyan?

Mit csinálsz?

Ha zavar a fülszőr, eltüntetem a kedvedért.

- Vodkával? - Vodkával.

Csak figyelj!

Fel fogod gyújtani magad.

Nem, te fogsz.

Még mindig részeg vagy?

Szerinted ezért vagyok még itt?

Bízol bennem?

Pörkölj meg, bébi!

Soha ne hívj bébinek!

Pörkölj!

Tádám!

- Működött. - Igen?

Istenem, működött!

Milyen más „korosodó úriember” trükköd van még?

Csak azért kérdezem, mert sokkal ráncosabb vagy nappal, mint éjszaka.

Aha.

Mit rejthetnek azok az ősi szemráncok?

Csak pókhálókat.

Mint amik a hülye kis lakásodban vannak.

Talán én is szép helyen élnék,

ha egy felső-középosztálybeli fehér családba születtem volna,

egy házzal Londonban és nyaralóval Cotswoldsban,

szülőkkel, akik beprotezsálnak

bármilyen egyetemre az egész kibaszott világon,

csak hogy utána eladjam a lelkem, és én is gazdag, seggarc ügyvéd legyek.

De a pénz egy részét személyi edzőre költeném.

Szegény, szomorú kis Mercy. Egyedül van. Senki nem akarja meglátogatni.

Még a saját anyja sem.

Egy disznó vagy.

Akkor te meg olyan csibe, aki szereti a szalonnát.

Amikor kinyalsz, olyan érzés, mintha egy pocsolyában ülnék, így...

És amikor túl magabiztosnak érzed magad,

néha átmész Hannibal Lecterbe és szívsz, mint egy porszívó.

Attól még elélvezel, nem igaz?

Olyan sok fogat használsz! Miért használod a fogad?

Amikor elélvezel, mekegő kecske hangot adsz ki.

A feneked úgy meg van ereszkedve, mint a 85 éves nagyapámé.

Két sztrók és egy szívroham után.

A leheleted mint egy döglött állaté.

Piás vagy és csalod a feleséged.

Igen? Elvesztettél egy gyereket. Tönkretettél egy családot.

Sajnálom! Ezt nem kellett volna.

Igazat mondasz. Ezt csináljuk, nem igaz?

Nem, ez nem volt fair. Átléptem a határt.

Ez csak egy játék, és nyertél.

- Becsületesen. - Hé. Mercy...

Istenem, az Harpreet?

Nyolc évnyi balett, és nézz rá.

Úgy jár-kel, mint Hulk.

- Szia, Harpreet! - Szia, anya!

Most ébredtél fel?

Nem, anya. Sam, kivenné a csomagokat?

- Igen, asszonyom. - Kösz.

Megmostad a fogad?

Igen, anya.

Nem érezni.

Természetes fogkrémet használok. A mérgező kémiai szagot hiányolod.

- Nos, nem tetszik. - Oké.

Hol van a cipőd?

Papucsban üdvözölsz?

Nincs benne cipőbetét, és már így is lúdtalpas vagy.

Szeretnél majom módjára járni?

Téged is jó látni, anya.

A nagymamádat is kinevettem, amiért flipflopot hordott,

de igaza volt.

Olyan csúnyák, de nagyon kényelmesek.

Hoztam neked egy párat.

Kösz, anya.

Ezen a férfin csodálatos a piros rúzs.

Anya! Tudja, hogy róla beszélsz.

Azt hiszi, hogy ha férfiként öltözik, úgy is fogják kezelni.

Ez ugye csak egy vicc?

Az isten szerelmére!

Gyerünk már!

Oké, tudja mit? Megpróbálhatom...

Hiányzik a pizza.

Hogy gondolhatsz ételre ilyenkor?

Ha hazaköltözünk, ahogy terveztünk,

most mindannyian finom pizzát ennénk New Yorkban.

Közös döntés volt. Maradni akartál, ahogy én is.

Nem, én elfogadtam. Akarni nem akartam...

Ugyan már, Margaret!

Ha már a hibáztatásnál tartunk, mondd, hol találtad a lányt!

Hol találtam a... Ott voltál.

Nem vettem részt a döntésben, hogy felvegyük.

- Nem vettem fel. - Rábíztad a gyerekeinket.

- Mert leléptél. - Dolgoztam!

Vihetted volna Essie-t.

Csak vigyáznod kellett volna rájuk!

Basszus!

Ne haragudj!

Annyira sajnálom! Nem kéne itt ilyesmiről beszélnünk.

De én akarok.

Folyton az jár a fejemben, emlékszel arra a nyaralásra?

Amikor Gus kiesett az ágyunkból, én felébredtem egy mély álomból,

és elkaptam Gust a levegőben, mielőtt földet ért volna.

És...

És nevettünk, emlékszel?

Azon nevettünk, hogy ez bizonyíték, hogy nem alszom.

Csak minden kikapcsol, és...

minden pillanatban figyeled őket, még csukott szemmel is.

De aznap éjjel nem kaptam el Gust.

Én voltam az, aki hagyta leesni.

És nem tudom, hogy történt. Soha nem fogom megérteni, hogyan történt.

Úgy értem, mégis milyen anya az,

aki elveszíti a gyerekét?

Nem veszítetted el.

Nem.

Elrabolták.

Elrabolták, mert úgy nézett ki, mint én.