Inception

Félájult, uram. De az ön nevét motyogta.

Mutassa meg!

Nem volt nála semmi, csak ez.

Meg ez.

Azért jött, hogy megöljön?

Tudom, hogy mi ez.

Láttam már egy ilyet. Sok-sok évvel ezelőtt.

Egy férfié volt, akit egy félig elfeledett álomban láttam.

Az az ember veszélyes gondolatok megszállottja volt.

Melyik a legmakacsabb parazita?

A baktérium? A vírus?

A bélféreg?

Mr. Cobb arra céloz...

A gondolat.

Kiirthatatlan és ragályos.

Ha egyszer beférkőzött az agyba, szinte lehetetlen kiűzni onnan.

Minden tudatosult, gondolattá vált ötlet elraktározódik.

Idebent.

Hogy maguk ellophassák?

Igen. Az álomban a tudat nem védekezik,

és a gondolatokat el lehet lopni.

Ez az extrakció.

De ha kiképezzük a tudatalattiját, az megvédi önt

a legügyesebb tolvajtól is.

Mi garantálja ez?

Hogy a legügyesebb tolvaj én vagyok.

Bármit megtalálok az elméjében. Ismerem a trükköket.

Ha megtanítom önt rájuk, még álmában is

működni fog az önvédelme.

Segíthetek önnek, de csak ha teljesen őszinte velem.

Jobban kell ismernem önt a feleségénél,

a pszichológusánál, mindenkinél.

Ha van egy titkokkal teli álombeli széfje,

tudnom kell, mi van benne.

Ahhoz, hogy ez működjön, önnek meg kell nyílnia előttem.

További jó szórakozást. Megfontolom az ajánlatukat.

Rájött.

Mi lehet odafent?

Saito tudja. Csak játszik velünk.

Nem számít. Meg tudom szerezni.

Az infó a széfben van.

Ránézett, mikor a titokról beszéltem.

Hát ő?

Nyugodtan menj vissza. Elintézem.

De gyorsan. Dolgozni jöttünk.

Ha leugranék,

túlélném?

Talán, ha jól ugrasz.

Mit keresel itt, Mal?

Gondoltam, biztos hiányzom neked.

Tudod, hogy igen.

De már nem bízhatom benned.

Pech.

Ez Arthur ízlésére vall.

Az alany a háború utáni brit festészet nagy rajongója.

Ülj le, kérlek.

Mondd,

hiányzom a gyerekeknek?

Nagyon.

Mit csinálsz?

Levegőzöm kicsit.

Ne mozdulj innen.

Gyerünk!

Forduljon meg!

Tedd le, Dom.

Kérlek.

Kérem a borítékot, Mr. Cobb.

Ő mondta meg önnek? Vagy kezdettől tudta?

Azt, hogy meg akar lopni, vagy azt, hogy most mindketten alszunk?

Tudni akarom, ki bízta meg magukat.

Hiába fenyegeti, hisz ez csak álom, igaz, Mal?

Attól függ, mivel fenyegetjük.

Ha megöljük, csupán felébred.

De a kín...

A kínt az agy szüli.

És a díszletből ítélve most a te agyadban vagyunk, Arthur.

- Még korai! - Tudom. De borul az álom.

Saitót lent kell tartani. Jól haladunk.

Közel járt. Nagyon közel.

Utána!

Nem megy. Ébreszd fel!

Nem tudom!

- Lökd be! - Mi?

A vízbe.

Elájult.

Jól felkészült.

Erről a lakásról még a testőrségem se tud. Hogy találta meg?

Nehéz titokban tartani egy szerelmi fészket,

ha egy férjes asszonnyal használja.

- Ő biztos nem... - Vagy mégis?

- De van egy gond. - Jönnek.

- Megkapta, amit akart. - Nem mondanám.

Ön eltitkol egy fontos információt.

Valamit elrejtett, mert tudta, mire készülünk.

- De akkor miért engedett be minket? - Teszteltem.

- Miért tesztelt? - Nem számít. Megbuktak.

Kiszedtünk minden információt az agyából.

De a módszereik átlátszóak.

- Elmehetnek. - Még mindig nem érti.

A cég, amelyik megbízott, csak a sikert díjazza.

Két nap alatt levadásznak.

Cobb!

Még egyértelműbben kell fogalmaznom.

Mondja el, amit tud! Mindent mondjon el, gyerünk!

Mindig is utáltam ezt a szőnyeget.

Nem szeretem a foltokat rajta, nem szeretem, ahogy kopik.

Viszont azt tudom, hogy gyapjúból van.

És én most

poliészteren fekszem.

Ez tehát nem az én szőnyegem, és nem is az én lakásom.

Ön valóban méltó a hírnevéhez, Mr. Cobb.

Még mindig álmodom.

- Hogy ment? - Rosszul.

Álom az álomban. Igazán lenyűgöző.

De az én álmomban az én szabályaim szerint játszunk.

Ez így van, de ezt...

Nem ön álmodja.

Hanem én.

Elcseszted a szőnyeget!

- Bocs. - Te vagy az építész.

Ki tudta, hogy ráfekszik?!

Elég.

És beléd mi ütött?

- Tudtam, mit csinálok. - Milyen, amikor nem tudod?

Siessünk. Leszállok Kiotóban.

Nem néz be minden fülkébe.

Nem szeretem a vonatokat.

Egyéniben folytatjuk.

Halló?

- Szia, apa! - Szia, apa!

Sziasztok! Jól vagytok? Nincs semmi baj?

- Nincs. - Nagy nincs.

Nagy nincs? Ezt ki mondta? Te mondtad, James?

Igen. Mikor jössz már haza, apa?

Most még nem tudok, kicsim. Még egy ideig nem mehetek haza.

Miért?

Mert... Mondtam neked, hogy nagyon sokat kell dolgoznom.

Nagyi azt mondja, nem jössz többet.

Te vagy az, Phillipa?

Adnád nekem a nagyit?

Rázza a fejét.

Reméljük, hogy a nagyi téved.

Apa.

Igen, James?

Anya ott van veled?

Ezt már megbeszéltük, kicsim.

Anya nagyon-nagyon messze van.

De hol?

Jól van, most már köszönjetek el szépen.

Küldök nektek valami szépet a nagypapával.

Fogadjatok szót...

- Megjött a gép. - Megyek.

Minden rendben?

Semmi gond. Miért?

Csak mert Mal megint ott volt.

Bocs a lábad miatt. Többet nem fordul elő.

- Ez egyre rosszabb. - Bocsánatot kértem, érd be ennyivel.

- Nash? - Még nem jött meg. Várjunk?

Máris két órát késtünk. A Cobol most már tudja, hogy elszúrtuk.

Ideje felszívódni.

- Hova utazol? - Buenos Airesbe.

Egy időre eltűnök, és ha lecsengett a dolog, keresek melót. Te?

Irány az USA.

Üdv a hazának.

Hozzám fordult. El akarta adni önöket, hogy mentse a bőrét.

Az öné a jog, hogy elégtételt vegyen.

Nem élek ilyen módszerekkel.

- Mit csinál vele? - Semmit.

De a Cobol nevében nem tudok nyilatkozni.

- Mit akar tőlünk? - Incepció...

- Szóba jöhet? - Semmiképp.

Ha ki tudnak lopni gondolatokat,

miért ne tudnának berakni egyet?

Kap tőlem egy gondolatot:

,,Ne gondoljon elefántokra." Mire gondol?

Elefántokra.

De tudja, hogy ezt a gondolatot tőlem kapta.

Az elme visszakeresi a gondolatok eredetét.

- Az ötlet születése nem hamisítható. - Nem igaz.

- Képes rá? - Választást kínál nekem?

A Cobollal elbírok magam is.

Akkor van választása.

És szeretnék elmenni.

Adja meg az úti célt!

Mr. Cobb!

Nem szeretne hazamenni?

Amerikába? A gyerekeihez?

Azt nem tudja elintézni! Az lehetetlen!

- Akárcsak az incepció. - Menjünk!

- Összetett az a gondolat? - Egyszerű.

Egy gondolat se egyszerű, ha egy ember fejébe kell ültetni.

A legfőbb versenytársam öreg és beteg ember.

A fiának, aki hamarosan átveszi a helyét,

úgy kell döntenie, hogy feldarabolja a céget.

- Hagyjuk ki ezt a munkát. - Várj még.

Ha elvállalnám, ha, tegyük fel, meg tudnám csinálni,

garanciát kérnék.

- Honnan tudjam, hogy hazajuttat? - Nem tudja.

De én igen.

Nos? Vagy vállalja a kockázatot,