Love Like the Falling Petals (桜のような僕の恋人)

A NETFLIX BEMUTATJA

Mélyen megbántottalak.

Mit éreztél akkor?

Bánatot… Vagy talán gyűlöletet?

Bármennyire is bánom, nem tudok mit mondani.

De ettől még tovább kutatok utánad.

Utánad, akit tavasszal ismertem meg,

a hulló szirmokat idéző szerelmem után.

Virágzanak a cseresznyefák.

Tényleg.

Jövő héten borulnak teljesen virágba.

Már tart a cseresznyefa virágzás ünnepe.

Annyira elfoglalt voltam, észre sem vettem, hogy tavasz van.

Két hét múlva esni fog, úgyhogy a jövő héten a legjobb.

- Jövő héten? - Igen.

Van terve az ünnepekre?

Egyáltalán nincs.

Elfoglalt, mint mindig?

Nem igazán.

Menő, hogy profi fotósként dolgozik.

Milyen képeket csinál most?

Nos…

Hadd találjam ki! Cseresznyevirág?

Igen.

- Hűha! - Cseresznyevirág…

Nagyszerű.

Igen.

Volna kedve velem…

- Mit csinálsz? Hozz egy törölközőt! - Oké!

Jól van?

- Van jegünk? - Igen.

- Hol? - Hátul.

- Sajnálom! - Jól van?

Sírtál.

A nyamvadt fülcimpám miatt.

Előző nyáron találkoztunk.

Átlagos nap volt.

Ariake Misaki vagyok, én leszek ma a fodrásza.

Kuponnal csalogattak be,

és ott ültem totál elveszetten, mikor megjelentél.

Hogyan szeretné?

Mi?

Önre bízom.

Ahogy óhajtja.

Mit gondol?

Valahogy…

Sokkal jobban néz ki, mint általában.

Megkönnyebbültem.

Őszintén szólva majd kiugrott a szívem.

Tudja, maga pont

a legelső kuncsaftom.

Az egész arcoddal mosolyogtál.

Ezután havonta egyszer elmentem a Penny Lane fodrászatba.

Tudta?

- Van két kis forgó a hajában. - Igen.

Állítólag, akinek két forgója van, zseni.

Aztán apránként elkezdtünk beszélgetni.

Amikor említetted a kedvenc filmedet,

többször is megnéztem a következő találkozó előtt.

Amikor megtudtam, hogy szingli vagy,

olyan boldog voltam, hogy a parkban vadul hintáztam, hosszú idő óta először.

Hadd találjam ki! Cseresznyevirág?

Igen.

Amikor lett bátorságom elhívni téged…

Ó, igen. Volna kedve velem…

Nagyon sajnálom.

Nem, semmi baj. Ne aggódjon miatta!

Én fordultam hátra…

Nem, az én hibám volt!

Kifizetem az orvosi számláit és a kárt.

Bármit megteszek.

Bármit?

Igen.

Ebben az esetben…

Eljönne velem cseresznyevirágzást nézni?

Randizzon velem!

ARIAKE

Áruld el a fülcimpás fickó számát!

Levadászom, levágom a másik fülét,

és ledarálom!

Hagyd abba!

Ne beszélj erről, miközben eszem valamit, ami úgy néz ki, mint egy fül!

Bocsánatot kell kérned tőle.

Ne butáskodj! Ha azt mondja, jól van, akkor jól van.

Sok csontom eltört…

Mert gyenge voltál, és veszítettél a negyedik menetben.

Mondtam már, a nyolcadik menet volt.

Ne kezdd megint!

Már megígértem, hogy bármit megteszek. Ne avatkozz bele!

Nem tud kimaradni belőle, Misaki.

Mióta a szüleitek meghaltak,

az apádnak képzeli magát.

Ugye?

Nem tehet róla, Misaki.

Hálás vagyok neki, de néha kicsit sok tud lenni.

- Jól megmondta neki. - Túl sokat ittál.

Ne nyissák ki engedély nélkül az oltárunkat!

Meg kell kérdeznem:

miért jársz Takashival?

Szép vagy,

egy kozmetikai cégnél dolgozol, ahol új termékeket fejlesztesz.

Mit látsz benne?

Tessék?

Szerintem jó lehet.

Mi?

- Jaj, ne! - Tényleg?

Komolyan?

Mármint összejönni egy fényképésszel.

Mi?

Nem randiként gondolok rá.

Csupán jóváteszem a kárt.

- Jóváteszed? - A kárt?

Mi?

Minél tovább maradsz ki, annál nehezebb visszatérni.

Törődj a magad dolgával!

És te?

Nincs miért aggódnom!

- Tényleg? - Én fizetek, kérem!

Őszintén sajnálom, hogy bajt okoztam.

Ha az ember hibázik a munkában, le kell dolgoznia.

Érted?

Igen.

Hát lássunk munkához!

- Adjunk bele mindent! - Oké.

Jól van, felkészülni!

- Igen. - Igen.

Jaj, ne, még egy!

Mi? Egy ősz hajszál?

Mostanában megszaporodtak.

Levágom neked.

Lehet, hogy be kell festeni.

Biztos a stressz miatt.

Igen, ez a munka egy rémálom.

Ez az!

A randit illetően… Elnézést, hogy ilyen későn keresem.

Én vagyok az, Asakura Haruto.

Fizetni szeretnék!

Sajnálom.

Ami múltkori randiajánlatot illeti,

jövő keddre gondoltam, ha megfelel önnek is.

Találkozzunk délelőtt 11 órakor

a Sindzsuku állomás déli kijáratánál.

Tehát nem a Southern Terrace- nál, hanem…

„Alig várom a találkozót.”

Hűha!

Túl hivatalos.

ARIAKE MISAKI

Értettem. Én is

- nagyon várom már. - Ez az!

Örömömre szolgálna segíteni a fotózásban.

Bocsánatot kellett kérnem tőle,

mert hazudtam neki.

Az volt az álmom, hogy fotós legyek.

A középiskola elvégzése után

apám adott egy Nikon F3-at, amit nagy becsben tartottam,

mikor Tokióba mentem.

A Tokiói torony nagyzolónak tűnt számomra.

- Bocsi! - És a tömeg majdnem elijesztett.

De örültem, hogy álmaim városában fotózhattam.

Az volt az első fotóm.

Azonban…

Elrontod a képet, idióta!

Gondolkozz!

Figyelj már, a fenébe is! Hagyjuk. Makoto, csináld te!

Oké.

- Állítsd be a monitort! - Sajnálom.

Gyakornok lettem egy fotóstúdióban.

- Próba! - A munka nehezebb volt, mint képzeltem.

Asakura!

- Nem éreztem magam elég tehetségesnek. - Rossz a kábel.

Oké.

Szia!

Viszlát!

Egy éven belül kiléptem.

- Igen! - Király!

- Remek volt! - Igen!

Aztán részmunkaidős állásokat vállaltam.

Azt mondtam magamnak,

hogy csak feltöltődöm.

Hogy ez csak átmeneti szünet.

Míg a szívem újra meg nem akarja nyomni az exponáló gombját.

Ariake Misaki vagyok, én leszek ma a fodrásza.

Hogyan szeretné?

Pont ekkor

találkoztam veled.

Látni, hogy olyan ideges voltál, mikor a hajamat vágtad,

a régi önmagamra emlékeztetett.

Amúgy mivel foglalkozik?

Nos…

Én… fényképész vagyok.

- Fényképész? - Igen.

Tehát fotós?

Nos, igen.

- Hűha! - Még kezdő vagyok.

Nagyon menő.

Nem készít képeket?

Nos…

És ön?

Miért akart fodrász lenni?

Nos…