A Year Ago in Winter (Im Winter ein Jahr)

Télen lesz egy éve

Add ide! - Nem!

Na, várj csak! - Hé!

Lilli? Kérsz narancslevet?

Richterné? Csak neki kell dőlni, néha beragad.

Á, szép, igazán.

Elnézést. Rettenetes tudok lenni. Belsőépítész vagyok.

A szobák és a képek egyszerűen lenyűgöznek. - Kér egy kávét?

Hogyne. Tejjel és egy kevés cukorral, legyen szíves.

Ez régebb egy pálinkafőzde volt, és aztán én átépíttettem.

Igazán gyönyörű.

És ilyen közel a tóhoz.

Hogy talált rám tulajdonképpen? - A férjem, Thomas bionikus.

Sokat dolgozik az Egyesült Államokban, a keleti parton. És egy ottani kollégájának,

David Gershnek, két műve van öntől. Ott, az alapítványnál.

És amikor megtudtuk, hogy ön itt lakik, gyakorlatilag a sarkon, szóval...

Nem jött, hogy elhiggyem. Emlékszik ön Davidra?

Neki két dolgot csináltam. A portrén, azt hiszem, az apja volt.

Műgyűjtő volt vagy ilyesmi.

Az ön képei valahogy erőt sugároznak! Olyan spontánok, közvetlenek.

Köszönöm.

És ön szeretné magát lefestetni? - Én? Nem.

A gyerekeimről szeretnék egy portrét.

A lányomról és a fiamról. - Vagy úgy. Mennyi idősök?

A lányom, Lilli 21 éves, táncot és éneket tanul a színi akadémián.

És most haramdéves.

És a srác? Ő hány éves? - Alexander épp most töltötte be a 19-et.

És ő is Münchenben él?

Nem. Alexander... Igen, ez a probléma.

Alexander halálosan megsebesült. Múlt ősszel.

Igen, nagyon sajnálom. - Balesetet szenvedett.

Vadászat közben.

Hallottam, hogy önnek van tapasztalata a halottakkal.

Na igen,

Foglalkoztam már egypárszor halottakkal.

Szóval, úgy gondolom, hogy egy ilyen kép megkönnyítené a gyászt.

Ez például Ferdl.

A szomszédék fia volt.

Emlékezetből festettem meg.

Kievezett a csónakkal.

Voltaképpen jól tudott úszni, de nyilván nem elég jól.

Mit gondol, mennyibe kerülne egy ilyen portré?

Az a mérettől függ.

És még hozzá kell számítani, hogy kettős portréról van szó.

Mit gondol, mikor tudna a lánya időt szakítani?

Ha nincs szüksége túl gyakran rá... - Hogyhogy? Van valami kifogása a kép ellen?

Hát tulajdonképpen minden ellen van kifogása, ami az én ötletem.

És Alexanderről vannak fotók? - Egy csomó. És videók.

Egy csodálatos fiú volt. Fotogén. Állandóan fotóztuk.

Kiváló síző volt. Benne volt a nemzeti válogatottban.

Beírattuk ebbe az élsportolóknak való elit internátusba, Berchtesgaden-ban.

Nagyon kedvelték. - Gondolkodott a méretről?

Nagy!

Körülbelül 1,50 m x 2 m. Működne? - Nem gond. Minél nagyobb, annál jobb.

A zongoránál képzeltem el őket. Sokat játszottak kettesben.

Mindig szerettem ezt a képet. Kettesben, a zongoránál.

Na igen. A méret, két személy.

20.000-et mondanék. - Mennyi időre lenne szüksége?

Három hónap. - És mikor tudna hozzáfogni?

Ahogy a lányának ideje van. - Kész lehetne karácsonyra?

Igen.

50% előleg?

Igen, jó volna, ha lehetséges. És a többi majd a kézbesítéskor.

És majd persze szükségem lenne mindenre Alexanderről... anyagra, képekre, videókra...

és a többi. Ferdl mindig nálam mászkált.

És összekeverte a színeimet.

Szólok Lillinek, hogy jelentkezzen. - Rendben, itt leszek.

Köszönöm. Ez nagyon izgalmas. Örülök neki.

Nem magányos itt? Ezekkel az emberekkel állandóan ön körül?

Ők az én embereim.

Szokott hozzájuk beszélni? - Igen.

És? Válaszolnak is? - Néha.

Jól vigyázzon majd a gyermekemre!

Üdvözöljük együtt a bionika németországi szakértőjét:

Doktor Thomas Richter professzort!

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szitakötő repülését,

a delfinbőr szinte súrlódásmentes felületét...

és egy nádszál statikáját megfejteni

nem jelent számunkra elvont célokat...

Kérem, a tévé-interjúkat ott fent készítjük!

Thomas, feljössz majd? - Kérlek ne hagyj el.

Ne aggódj, melletted vagyok.

Igen? - Szia, én vagyok. Jól vagy?

Á, szervusz. Igen, minden rendben. Nálatok?

Tobi mégis Spanyolországba akar menni októberben. Meséltem már erről neked, egy nyelvkurzus.

Salamancában. Szóval, én jó ötletnek tartom, te nem?

De, hogyne, ha ő akarja! Felőlem.

És mennyibe kerül? - 900. Hozzá tudsz járulni 600-zal ?

Igen, jól van. - Átutalod nekem?

Nemsokára? - Ő is elveheti, ha akarja.

Csak át kell jönnie. Aztán elmehetnénk enni vagy ilyesmi.

Csak utald át egyszerűen. - 600-ért már csak eljöhet.

Te helyesnek találod ezt? - Mit? Zsarolni őt.

Pénzzel. - Á, felejtsd el.

Holnap átutalom neked. - Úgy gondolom, ez egy jó dolog.

Salamanca. - Igen, igen, persze. Na, szia, Max.

Csaó! - Á, Max?

Mi az? - Stöckelné meghalt.

Emlékszel rá? A nő alattunk. Egy hétig feküdt holtan a lakásában.

Hátborzongatóan hangzik. - Mondhatod hangosan!

Azt kell mondanom neked: ez velem is megtörténhet.

Hát akkor, viszlát. Minden jót. - Jó, viszlát.

Ember, miféle szar kapu ez? - Igen, régi és beragad.

Sajnálom, erősen neki kell dőlni.

Igen, jó. - Szuper. Vagány kapu.

Mi az? Bemehetek? - Igen, igen, mindenképp.

Wow!

Van kávéja? - Igen. Tej? Cukor? Mindkettő.

Á, mint az anyuka!

Ő mindenesetre ki tudta nyitni a kaput. S ráadásul egy határozott csipőlökéssel.

Csakis.

Igazán örülnék neki, ha itt bent nem dohányozna!

Szuper. Akkor kvittek vagyunk. Én annak örülnék nagyon, ha itt se volnék.

Á, azért örülök, hogy mégis itt van.

Tessék. - Köszönöm.

Szóval, mit akar tőlem? - Hogyhogy "akar"?

Talán megismerkedhetnénk. - Négyre a városban kell lennem.

Reméltem, hogy több ideje lesz. - Tja, igazán sajnálom.

Nem nagyon van oda ezért a projektért? - Bingo. Főnyeremény.

Miért? - Mert jól válaszolt a kérdésre.

Nem, úgy értem, miért zavarja ennyire, ez a kép?

Mert az öcsém halott. És az anyám a falra akarja tenni dekorációnak.

Igen, azért remélem, hogy több lesz, mint puszta dekoráció. - Persze.

Tényleg sajnálom, hogy az öccse meghalt.

Úgy hallottam, gyakran fest halottakat.

Igen. - Mindegyik halott?

Néhány, nem az összes.

És az? Halott? - Igen.

Ki az? - Egy barátom.

Itt is lakik maga? - Igen.

Szóval, ő nem halott. Az az egyik kedvenc képem.

Ki az?

Egy fiú.

Szép. - Igen.

Egyedül él? - Igen.

Maga meleg?

Ezt meg honnan veszi? - Csak úgy. Egy megérzés.

Fogalmam sincs. - Mit jelentsen ez?

Fogalmam sincs. Már olyan régóta élek egyedül.

Fogalmam sincs.

Is-is.

És mit gondol az öcsémről?

Hát kedves fickónak néz ki.

Az is volt. - De kissé túl sokat vigyorog.

Mindig így viseli a haját? Copfban?

Nem, csak amikor edzésem van. - Á, milyen edzés van ma?

Táncedzés. Egy koreográfián dolgozunk.

Szórakoztató az? - Elmegy.

Szóval, mit akar tőlem? - Szívesen készítenék egypár fotót.

Egypár vázlatot. És aztán szükségünk lesz egy olyan zongorára, mint amilyen otthon maguknál van.

Talán akad valami hasonló maguknál az iskolában?

Én is körülnézhetek a környéken. - Igen, van mindenféle zongora.

Biztos fogok ott találni egyet. - Jó, és szívesen beszélnék magával...

az öccséről.

Biztos találok egy zongorát.

Nem szabadulsz tőlünk! - Magammal viszem őt!

Ellátom a bajodat!

Tartsátok fel a lányt, ne hagyjátok elmenni, kötözzétek meg szorosan,

ne hagyjátok megszökni. Mert nem ismerjük az arcodat,

nem ismerjük. Nem látunk szívesen körünkben,

te tényleg nem tartozol hozzánk...

Állj, állj, állj!

Tudod te, mit akarok mondani. A többiek irányítanak téged. Mit jelentsen ez?

Te adod a ritmust, nem a többiek!

Még semmi sincs eldöntve, Lilli.

Ha nincs hozzá kedved, akkor meg pláne! Még egyszer előlről!

Heló. - Jó napot. Mit tehetek önért?

Kérek egy espressót és egy vizet. Elvehetem kicsit...?

Igen, tessék. - Köszönöm.

Félelmetesek a hotelbárok ebben az órában, nem igaz? Annyira sivár.

Igen? - Igen.

Olyan üres és sötét. - Az az igazság, hogy nekem eléggé tetszik.

Nyilván nem utazik olyan sokat, mint én. Én gyakorlatilag hotelekben élek.

És az ilyen bárok a nappali szobáim. - Mivel foglalkozik?

Ügynök vagyok. Megengedi?

Van itt egy sor szobám az első emeleten. Eladásra. Még csak hétfőig.

Hm.

Richard Peters. Á, Ritschy.

Beatrice. Beatrice Marlow.

Szép név.

És mi van ebédre, Beatrice?

Földimogyoró. - Ó, ne!

Gondoskodom valami jobbról kettőnknek. - Ó tényleg?

Tudja, Ritschy,

nagyon szívesen tenném, de én és a főnököm,

már elkezdtünk valamit.

És épp most jön, és mindig olyan kevés időnk van.

Az amerikaiaknál még hónapokig eltarthat.

További jó "otthon" tartózkodást, Ritschy.

Igen, otthon majd felhívlak. - Viszlát.

Találtál egy új barátot?

Csak egy órája vagyok itt.

Nem, semmi gond, bekapcsolva hagyom a mobilom.

Én is. Viszlát!

Ne haragudj, ma jelent meg a könyvem.

Jó kép. - Ötévi munka.

Megtarthatod, ha akarod. - Köszönöm.

Az iskolából jössz? - Igen.

És az "Alice"-t próbáljátok? - Igen. Szép.

Mit rendelsz?