When in Rome

RÓMA RÓMA, OLASZORSZÁG

CIAO RÓMÁBÓL

MINDEN KÚT RÓMÁBA VEZET

A SZERELEM SZÖKŐKÚTJA

HINNI AKAROK

Szép munka, srácok.

Látta valaki Stacyt?

- Stacy, hol vagytok? - A negyedik asztalnál, főnök.

Láttad azt a helyes fiút a Monet mellett?

Aha. Amelyik rálehelt a Monet-ra? Ráhívtam a biztonságiakat.

Ismerve az eredményeimet, talán jobb elkerülni.

- Ez az enyém? Köszi! Éhen halok! - Jó a buli. Igyunk Beth-re!

- A rettenthetetlen vezetőnkre. - Szép munka.

Köszi szépen.

- Istenem. Az nem Brady Sacks? - Beth ex-e? Hol?

Ez nem jó poén. Meg is mondom, miért.

Mert ha Bradynek lenne képe megjelenni itt, az estémen,

- azok után, hogy... - Szégyentelenül kidobott?

Kitépte a szíved, és megetette vele a galambokat?

Még én sem tettem túl magam a szakításodon.

Én igen. Abszolút. Brady Sacks? Kit érdekel ez a szerencsétlen?

Itt áll mögöttem, mi?

- Brady... - Igen...

- Ez nem semmi! - Ez nem semmi, srácok.

Mit keresel te itt?

Tudom, hogy őrülten elfoglalt vagy, de el kell mondanom valamit.

Valamit, amivel talán kárpótolni tudlak.

Oké.

Csak egy dolgot akarok mondani neked, Beth Martin.

- Tévedtem. - Azt mondta, hogy tévedett?

Egy éve, amikor szakítottunk,

úgy éreztem, jobban érdekel a munkád nálam.

Igen, Brady, tisztán emlékszem az estére,

amikor szakítottál velem az Applebee's-ben.

Tudom, sajnálom, de most azért jöttem, mert el akartam mondani,

hogy értem.

- Hallod? - Alig. Talán azt mondta, hogy érti.

Ja, hogy érti!

Készen állok rá, hogy belevágjak valami igazán nagyba.

Újra bele akarsz ugrani?

Igen.

Hű.

Tulajdonképpen oké, csak... Lassan kellene haladni.

Hála neked rájöttem, hogy nem számít, ha valaki sokat dolgozik,

mert csak az a lényeg, hogy eléggé szeressük.

El se hiszem, hogy ezt mondod, kicsit zavarba is jöttem.

Találkoztam valakivel, aki hozzád hasonlóan keményen dolgozik,

de már el tudom ezt fogadni.

- Eljegyezzük egymást! - Beth-et eljegyezték!

Jól hallottam?

Házigazdánkat és kurátorunkat, Beth Martint eljegyezték?

Nem. Nem jegyeztek el!

Ennek nem ma van a napja. És nem vele fog megtörténni.

Apám!

Talán valamikor a jövőben. Talán mással.

Majd meglátjuk.

Legalább most nem az Applebee's-ben történt.

Ez életem legrosszabb napja.

- Joan? - Hugi! Képzeld, férjhez megyek!

Szuper.

Umbertónak hívják. Umbertónak! Ugye mennyire szexi!

Egy Olaszországba tartó repülőúton találkoztunk két hete,

most pedig egybekelünk Rómában.

Hű, hát ez... Joan. Hű.

Ő a nagy Ő. Biztos vagyok benne. Alig várom, hogy találkozzatok.

És akkor már én is majdnem annyi ideje fogom ismerni, mint te!

Figyelj, azért kapcsolatok terén nem vagy igazán jó példakép.

Jó lehet, de talán azért, mert a munkámmal élek kapcsolatban.

Szeretem a munkám. És ha majd egy pasit jobban szeretek a munkámnál,

tudni fogom, hogy megvan a nagy Ő.

Neked igazából saját magad férfiváltozata kellene.

Nem kell szőkének lennie.

Tudod, hogy szeretettel kérdezem, de: Joan, két hét?

Ez nagyon kevés. Ez alatt még a bankszámláját se ellenőrizheted le.

Ha tudod, nem kell bizonyíték. És néha egyszerűen csak tudod.

- B, örülj nekem. - De hát én örülök!

Örülök.

Neki annyi. Egy repülőutas olasz pasival maximum pár randi fér bele.

- Házasság nem. - Annyira szerencsés.

Milyen hely már az, ahol osztályokra bontják a férfiakat?

Jó, csak úgy mondtam.

A kishúgom éppen az élete legnagyobb hibáját követi el,

én pedig nem tehetek ellene semmit.

- Elkapta a hév. Van ilyen. - Ez nem így működik.

Tündérmese helyett ott van a munka. Mint nekem.

És én életemben nem voltam még ilyen boldog.

Gondolom, alig bír magával.

És, ha jól tudom, még egyedülálló.

Úgy látom, kezdhetjük. Kilenc nap múlva elérkezik...

...az év számunkra legfontosabb napja.

A Kurátorok Bizottságának Éves Aranygálája.

Az esemény idei különleges eleme...

...a legfiatalabb, tehát legkevésbé tapasztalt kurátorunk agyszüleménye.

Egy kiállítás, amely a fájdalom témáját dolgozza fel. Jelentést.

Tizennégy mű már a helyszínen van,

a maradék négyből három pedig már úton.

- És az az egy? - Az a Slater Bradley.

Igen, a kiállítás legfontosabb alkotása. Hol van?

Az utolsó pillanatban felmerült pár probléma a biztosítással.

Az utolsó pillanatban? Ez nem hangzik túl jól.

Itt lesz. Garantálom.

- Haladjunk... - Lenne viszont még egy apróság.

Holnapután a húgom férjhez megy. Rómában. Olaszországban.

Ki van zárva.

- A kishúgomról van szó. - Beth, mindannyiunknak van húga.

Rómából is tudom kezelni a helyzetet.

48 óra alatt megjárom, és Celeste, a szavamat adom,

hogy az Aranygála gond nélkül lezajlik majd.

Ezt ajánlom is. Maga talán tehetséges, de nem pótolhatatlan.

Jó utat.

Akkor...

OLASZORSZÁG RÓMA

Mennyi idő marad Róma?

Mostantól számítva negyvennyolc órát.

Az nem idő. Szerencse magának, hogy egyből látni igaz szépség.

Az Örökkévalóság Városa a világ legromantikusabb helye.

Csak akkor élt, ha már szeretett Rómában.

Itt nincs térerő, mi?

Tegye le telefon, és nézze, signora. Üdvözlet Rómában!

Említettem, hogy lekésem a húgom esküvőjét?

Sokszor. Mennyi szép!

Végül, itt a csodálatos Fontana d'Amore.

Itt a világ minden tájáról jönnek emberek szerelmet kívánni.

Öreg ember, fiatal ember, csúnya ember.

Elvesznek szerelemben. Nagyon szép!

Ez is szép, köszönöm.

És sok sikert!

- Az Amsale ruha isteni. - Helló!

- Beth, drágám! - Szia.

Nézzenek oda, milyen... kimerült vagy!

- Kösz, anyu. - Tök csinos.

- Te vagy a csinos! - Köszi.

Mi lett azzal, hogy nem lehet megnézni idő előtt az arát?

- Az nem hoz balszerencsét? - Most nem érünk rá erre.

Apád aktuális ribanca vár a ruháddal.

Hallottam.

És nem ribanc.

Profi strandröplabdás. Szia, kicsim.

Szia, apu.

- Hogy vagy? - Kimerülten.

Beth, ő Umberto, a vőlegényem.

Akkor most már az én nővérem is vagy!

Gyere, ismerd meg a családját. Oltári bagázs.

Hátha van egy bátyja.

- Apu! - Vagy unokatesója.

- Kicsit csúszós... - Neki miért van térereje?

- Elkéstél, Nick. - Bocs.

Hol a nyakkendőd?

Így ni.

Tudom, de nincs internetem.

Csak tudni szeretném, hogy rendben lesz-e a Slater Bradley.

Megszakad a kapcsolat. Fütyülj, ha hallasz.

- Stacy? - Hát igen, az én kislányom.

Dolgozik, mint mindig.

- Mindig. - Jól érzed magad?

Persze, hisz ismersz. Imádom a szerény esküvőket.

Ha lehetsz medve, legyél grizzly, nem?

Bár érteném, mit mondasz.

- Hogy tetszett Tina? - Nagyon csini, apu.

Ez minden?

Nagy eséllyel ő kapja el a csokrot. Szerencsés ember vagy.

Bár érezhetnéd, amit én, amikor vele vagyok.

Gyerünk, Beth. Láss neki! Akarok még egy esküvőt!

Nyugi, nem kell sokat várnod, és meglesz az új nejed.

- Bocs, ez övön alul volt. - Szép kis pár, mi?

Te nem akarsz szerelmes lenni, én meg nem tudok nem az lenni.

Ígérj meg valamit. Ha eljön, nyitott leszel rá.

- Igyekezni fogok, apu. - Na végre, megvagy!

- Most jön a vázatörés. - A mi?

Ez egy hagyomány. A nyoszolyólány összetör egy vázát,

és a cserépdarabok jelzik, hány boldog évet kíván...

...az ifjú házasoknak. - Hű! Ez elég stresszes.

Az. Úgyhogy csak keményen.

- Oké. - Oké.

Bocsánat, nem arra céloztam, de elég jó voltam!

Holtukig tartó tragédiát kíván nekik!

Nem, ez nem igaz.

Igyekszem, tényleg igyekszem. Már megrepedt!

Oké, egy pillanat, és meglesz.

Dögölj már meg!

Kérem, majd én.

Maga aztán eltökélt, mi?

Igen, és én már előre megrepesztettem magának.

Aha, tudom.

- Amúgy Nick vagyok. - Én meg Beth.

Örvendek. Bemutatkoztam volna korábban, de siettem.

- Igen, láttam. - Épp interjút adtam,

visszafelé meg elütött egy kecske.

- Jézusom! Elütött egy kecskét? - Nem, a kecske ütött el engem.

Nem az én hibám volt, és a kecske jól van.

- Mit mondanak? - Beszédet akarnak hallani.

Megint maga jön. Tessék.

Helló ismét!

Beth vagyok, a menyasszony nővére.

Umberto, bár nem ismerlek túl régóta...

Bocsánat. Nem beszélek olaszul.

Umberto...

...bár nem ismerlek túl régóta...

Azért megköszönném, ha nem használna ritka szavakat.

Oké, egyszerű leszek. Köszönöm.