Rango

Összegyűltünk dalban halhatatlanná tenni...

egy legenda életét és korai halálát.

Dőljenek hátra,

élvezzék a diétás popcornt és más finomságokat,

míg elmondunk egy furcsa és elképesztő mesét egy hősről,

aki még keresi saját történetét.

Krapek, krémes, kuli, kender, kapkod.

Jól van, vegyük az elejétől!

A színhely adott, az éj rettegéstől nyirkos.

Hálószobájában a hercegnő készül kioltani saját életét.

"Legyek kukacoknak étek, szerelem nélkül nem élek!"

A méregpohárért nyúl. Ezalatt...

a gaz Malvolio a trónért fondorkodik, miközben atyja halálos beteg.

"Halálos beteg vagyok."

"De hallga, ki jár ott?"

Én, a várva várt hős, megmentem érzelmileg labilis hölgyem!

Eresszétek, erénycsőszök, vagy ízleljétek bosszúm fullánkját!

Ízleljétek a...

Dr. Marx?

Dr. Marx, nem hozod a figurát.

Százszor mondtam. A színészet reakció.

Viktor, mint egy fa! Tessék. Mr. Timms? Jó voltál.

Talán kicsit túl jó.

Mi van, Viktor? A karakterem lapos? Abszurdum.

Tudom, ki vagyok. Én vagyok, a pasas, a főszereplő, a hős.

Minden mesébe kell hős. Ki más is feredőzhetne jobban...

számos társának feltétlen imádatában?

Vár a színpad.

A közönség kalandra szomjúhozik.

Ki vagyok én?

Bárki lehetek.

Lehetek tengeri medve, aki megtért a nagy útról,

és követeli a művégtagját!

Vagy lehetek pitonokkal küzdő lator antropológus Kongóban!

Eressz, Congo!

És ha románcot akartok,

hát én leszek a legjobb szerető a világon!

Holá!

Feltűnt nekem, hogy feltűnt neked, hogy feltűntél nekem.

Tudod, a hölgyek aggasztóan jóképűnek tartanak.

De te feltűnően könnyed vagy.

Ne csináld! Tényleg.

Hát, ha muszáj. Mit csinálsz?

Ó, ez csikiz. Igaziak?

Ez az! Konfliktus.

Viktor, igazad volt. Lapos volt.

Emberek, megvilágosodtam. Hős nem létezhet légüres térben!

Kell a történetbe valami ironikus, váratlan,

amely konfliktusba taszítja hősünket!

Mr. Timms?

Ojjé!

Igen! Te!

Ne félj! Gyere!

Semmi baj.

Ez az, közelebb!

Jó.

Nem harapok.

- Kéne egy kis segítség. - Jól vagy?

Át kell jutnom a túloldalra.

Te akartál átmenni az úton?

Ezért volt a...

- Miért csináltad? - Ez a küldetésem. Már vár rám.

Mi? Ki?

A Nyugat Szelleme, amigo. Ő az.

Azt mesélik, alabástrom kocsin jár, és arany őrzők védelmezik.

Miket hordasz össze?!

Ő hozza a fényt. Nélküle semmik vagyunk.

Semmik? A küldetésed tönkretette az életem!

Gazdag társasági életem volt! Finom barátaim! Népszerű voltam!

Barátok? Nem látok barátokat.

Magányos kis gyík vagy.

Segíts fel, és segítek megtalálni, amit keresel!

- Tényleg? - Siessünk, még vár a küldetésem!

- Csináltad már? - Naná, számtalanszor.

Na, gyere. Ez az, húzd meg az ujjam!

- A Nyugat Szelleme vár rám. - Jól van, jól van.

Ez nem fog menni.

Át kell jutnom a túloldalra.

Miért nem vársz, míg nem jön több autó?

Nehezebb, mint látszik.

Hogyan?

Ez egy metafora.

Még egy!

Úgy tudtam!

- Kell segítség, amigo? - Kitépte a lépem a metafora.

Rögös a tudáshoz vezető út.

Én csak a vízhez vezető utat keresem.

Ha vizet akarsz találni, előbb találd meg... Port.

Port.

A sors kegyes volt hozzád.

Holnap szerda van. És jön a víz.

Délben a városlakók rejtélyes szertartásra gyűlnek.

Egy város? Úgy érted, emberekkel, meg minden? Hol?

Egy nap járóföld. Kövesd az árnyékod!

Úgy érted, hogy menjek ki a sivatagba?

- Arra van. - Na, jó. Tehát azt mondod,

van egy város, igazi, nem metafora város.

Menj! Ott van az.

Jól van.

Hát akkor megyek is.

Én elhagyom az utat, most!

Besétálok a sivatagba!

- Egyedül! - Mindenkinek megvan a maga útja!

Találkozunk a másik oldalon.

Szervusz, amigo!

Itt nincs más, csak halál.

A sivatagban rád senki se talál.

Hogy hősünk mily bátor,

zengi ez a kis dal.

Ha élve maradna,

az nagy diadal.

Vagy rászárad a bőre, és összeaszik,

vagy keselyűk tépik szét...

a kis aszott faszit!

Itt a Mojave sivatagban...

az állatok a zord környezethez alkalmazkodtak évmilliók alatt.

De a gyík?

Meg fog halni.

"Miatyánk, ki vagy a mennyekben..."

Ne mozdulj!

- Ne mozdulj! - Nem én! Nem mozdulok.

- Olvadj be! - Mi? Ezt hogy érted?

- Olvadj be! - De mit akarsz ezzel?

- Késő. - Nem az. Beolvadok! Olvadékony vagyok.

Hé, nyugi! Mit művelsz? Csigavérosz!

Ne mozogj! Ne legyél feltűnő!

- Mi van? - Beolvadok.

- Menj el! Telt ház. - Ne zavarj! Ez művészet.

- Kopj le! - Jó itt.

Itt van! Fuss, Mojito!

- Azt mondtad, ne mozogjak. - Az akkor volt. Most fuss!

Adios, amigo!

Szia, Csőrmester!

Morcos.

Ne, kérlek! Tériszonyom van! Duzzad a mandulám!

Kérlek, ne...

Te, én kinyírlak! Te ostoba gyík!

- Megfojtom a tojásaidat. - Nagy madár! Nagy madár!

Várj! Gyere vissza! Vicc volt!

- Cimbik vagyunk? Gyík, béka. - Nem ismerlek! Menj el!

- Rokon vagy. - Telt ház.

- Helyet! - Megcsókolhatod a húgom!

Menj a...!

Most hol vannak a barátaid, amigo?

Vidd a nyálkás patádat a csizmámró'!

- Bocsi! - Célba vettelek, idegen. Tápászkoggyá,

ha nem akarod a képed darabjait keresgéni!

- Nem, hölgyem. - Ki vagy te?

- Hogy én ki? - Itt én kérdezek!

A város kiszárad. Aszály. Valaki meg vizet locsó' a sivatagba.

A rejtély nagy lehet, de rájövök a szerepre, amit jáccó' benne.

- Szerep? - Mibe keveretté'?

Jó, hogy megkérdezted!

Két dráma, egy krimi, és alakul egy musical.

A szöveg megvan. Épp' most dolgozom a zenéken.

Western-szerű.

A majom kekszet kapott,

az anyja meg egy kokott, úgy fogja lasszóval a fényt.

Nem idevalósi vagy, igaz-e?

Még dolgozom rajta.

- És, mi a neved? - Babszem.

- Hát elég fura név. - Apám odavót a babér'.

- Jó, hogy nem a spárgáé'. - Mér mondod?

Jó a csevapcsicsa, de nem örülne egy gyerek ennek a névnek.

Apám remek ember vót, még ha vonzódott is a hüvelyesek iránt.

- Pikáns. - Te megeszed a hamuját?

- A maradványai? - A hamuja. Dohányos vót.

- A hulla nem kerűt meg. - Biztos megvolt rá az oka.

- Mire célzó'? - Semmire.

Sose ment az akna közelébe. Egy hónapja nem ivott!

Célozni rá, hogy hanyagolta apai kötelességét

személyiségfejlődésem fontos szakaszában, nyílt sértés...

Babszem?

Babszem? Hahó?

Hahó?

És míg az Androméda lakói vissza nem hozzák, nem eladó a farm!

- Mit csinálsz? - Te mit csinálsz?

- Én? - Te ölelgetsz.

- Lefagytál. - Dehogy.

- Önvédelem. Sok gyík csinálja. - Most találtad ki.

Meghósz vagy jössz a városba?

Nem. Igen. Nem. Igen, köszönöm. Bocsi.

Ma szerda van. Szerdán nekiveselkedünk.

És igazából ki vagy?

Számos jelzővel illetnek. Van művésznevem, írónevem, avatárom.

Volt álnevem is, de átírattam.

Így hát az idegen társaságot keresvén...

egy nőre lelt, aki, mint a régi idők szirénjei,

elcsábította a biztos pusztulásba.

Van CB-s nevem, sőt még lánynevem is.

Hó! Na, itt is vagyunk.

Értem. Hálás vagyok, kisasszony, és ha bármit...

Gyiá! Indulás!

Minden jót!

Viszlát, Babszem!

KÖSZÖNTÜNK POR VÁROSÁBAN!

- Elmentek, Jim? - Mi mindent megtettünk. El kellett adni.

Víz né'kül termés se nincsen.

Minden jót!

Ez meg mi?