The Politician

A POLITIKUS MERÉSZ ÉS ELTÖKÉLT, TÖRTETŐ FIATALOKRÓL SZÓL.

MENTÁLIS ZAVARRAL KÜZDŐ NÉZŐINK SZÁMÁRA BIZONYOS RÉSZEK FELKAVARÓAK LEHETNEK.

A NETFLIX SAJÁT GYÁRTÁSÚ SOROZATA

Igazi éber álom volt, ami ébredés előtt lepi meg az embert.

Felültem, és hangosan kimondtam:

"Az Egyesült Államok elnöke leszek."

Manapság mindenki erről a pozícióról álmodozik.

Már nem tűnik elérhetetlen célnak.

Hétévesen álmodtam ezt, dékán úr.

Azóta mindent elolvastam a volt elnökökről,

hogy kiszűrhessem a választási győzelemhez vezető tapasztalatokat és jellemzőket.

Mint például?

Ronald Reagannél kezdtem.

Tudtommal ő volt az első modern elnök.

Nagy hangsúlyt fektetett a televízióra és a hírnévre.

A nép tévészereplőként gondol az elnökre.

Legtöbben sosem látják élőben.

Reagan és az idősebb Bush a diákönkormányzat elnöke volt.

Gondolom, önnek is ez a célja.

Szerintem jó eséllyel indulok a választáson.

Reagan, Clinton és Obama szegénységbe, Bushék jómódú családba születtek.

Ez hogyan illeszkedik a nagy tervéhez?

Jómagam egyszerre születtem szegénynek és gazdagnak.

A családja régóta vagyonos.

Így van, én viszont

egy laconiai sztriptízbárban dolgozó felszolgáló egyetlen fia vagyok.

- Örökbe fogadták. - Igen.

Miért pont a Harvard?

Itt végzett a legtöbb elnök. Heten.

Ezt nagyra értékelem.

Maga egy tájékozott és tehetséges fiatalember. Kifinomult.

Köszönöm, dékán úr!

De engem most nem ez érdekel.

Aggasztja az átlagom.

Nem izgatnak a jegyei.

Meg akarom ismerni.

A valódi arcát.

Sose akart találkozni a vérszerinti anyjával?

Nem.

Mindig az igazi anyám volt a pártfogóm és fő bizalmasom.

Mikor sírt utoljára?

Karácsonykor, Az élet csodaszépen.

Azon a filmen mindenki sír.

Tudom.

A meghatottságtól sírt,

vagy mert kötelességének érezte?

Számít ez?

SANTA BARBARA, KALIFORNIA. ŐSZ.

Remek voltál.

Feltűnt, hogy amikor szexelünk,

mindegy, mit csinálok, te nagyon élvezed.

Néha olyan, mintha csak színlelnél.

Jól látod.

Nem akarom, hogy színlelj!

Nem a valódi intimitás lenne a lényeg?

De. És hogy elég önbizalmad legyen ahhoz, hogy azzá a férfivá válj, aki lehetnél.

Te is nézel pornót.

Az agyad hozzászokott a látványos szexhez.

De én nem látványos szexet akarok.

Hanem igazit.

Ezentúl majd igyekszem igazibbnak tűnni.

Nem akarom, hogy annak tűnj! Azt akarom, hogy az legyél!

Nem értem. Mi a különbség?

Mostantól őszintébb leszek, ígérem.

- Hova mész? - Szörfórám lesz.

Megyünk Hawaiira, és nem akarom,

hogy apa kezdőnek hívjon, és száműzzön a kis hullámokra.

Hátha legalább ebben nem okozok neki csalódást.

Csodásnak tart.

Szépnek tart. És szereti a szép dolgokat.

River!

- River? - Itt vagyok.

Te utolsó, aljas áruló! Tudod, mennyire fontos ez nekem!

- Hogy mersz ellenem indulni? - Figyelj! Nyugodj meg, én...

Te nyugodj meg! Most én beszélek.

Mióta akarsz te elnök lenni?

Nem is a te ötleted volt, ugye?

Astrid ötlete volt.

Szerinte így több esélyem van bejutni a Stanfordra, és...

- A szüleim se hagytak békén. - Cseszd meg! Le fogsz győzni, felfogtad?

Helyesebb vagy. Népszerűbb vagy. A lacrosse-csapat kapitánya...

Nagyon túlreagálod ezt.

Ha nyersz, elmondom, hogy szexeltünk, és hazugságban élsz.

Szóval... ennyi.

- Payton! - Figyelmeztetlek. Ne tegyél keresztbe!

Egyenes az utam a győzelemig, oké?

Esküszöm, megkeserülöd, ha az utamba állsz. Világos?

Ne szórakozz velem, River!

Megértetted?

Sosem láttalak ilyennek.

Rád sem ismerek.

Nem érdekel, oké? Nem egy doboz vagyok.

Nem kell ismerned és jóváhagynod minden oldalamat.

Vannak érzéseim, River.

Ezek nem érzések, ez hisztéria.

Ilyen vagyok valójában.

Ez vagyok én. Győztes vagyok.

Mindenáron győzni fogok. Tudom, milyen jövő vár.

Tudom, hogyan érjem el.

Nem állíthatsz meg.

Még egy-egy kérdésre van időnk a záróbeszédek előtt.

Payton! Mark Twain klasszikus regénye,

a Huckleberry Finn része az elsőévesek tantervének.

Szerinted törölni kellene belőle a rasszista jelzőket, mielőtt elolvassák?

Először is, köszönjük, Vicki, az évkönyvért végzett áldozatos munkádat,

és köszönöm az átgondolt és provokatív kérdést.

Erre nincs egyszerű válasz.

Csak őszinte választ tudok adni.

Nem szabad átírnunk olyan irodalmi óriásokat, mint Mark Twain.

Ő gyűlölte a faji egyenlőtlenséget, és Huckleberry Finn szemén keresztül

megpróbált rávilágítani...

a rabszolgaság gyalázatos bűnére, és a rendszerszerű rasszizmusra,

ami áthatotta a környezetet, amelyben felnőtt.

Legyünk őszinték.

A rasszizmus, amiről Twain írt, nem tűnt el a történelem süllyesztőjében.

A mai napig velünk van.

Más lett, kétségkívül sokkal diszkrétebb.

De messze van még a valódi faji egyenlőség.

Elnökként biztosítani fogom,

hogy minden diák egyenlő esélyekkel induljon,

függetlenül a bőrszíntől, vallástól, származástól, nemtől

szexuális irányultságtól, genetikai és testi adottságoktól.

Ha megtiszteltek, és megválasztotok,

mindegyikőtökért harcolni fogok, amíg csak van bennem erő.

Szavazzatok rám, hogy egy jobb jövő felé vezethessem az iskolát!

Köszönöm!

River, utolsó kérdés. Korlátoznia kellene az iskolának

a falai között árusított cukros italok méretét?

Igazából...

Igen? Nem?

Kit érdekel?

Elnézést! Értékelem a kérdést, jó kérdés.

Fontos, hogy tudatosan döntsünk arról, amit elfogyasztunk.

Csak úgy érzem,

jelenleg egyikünk számára sem ez a legsürgetőbb kérdés.

- A világ sötét hely, ugye? - Te jó ég!

A mai tizenévesek pontosan tudják ezt.

Olyan... mintha a világ a végéhez közeledne.

Ha egy Mountain Dew-tól jobban érzitek magatokat, hajrá!

Folyton az jár a fejemben, hogy egyedül csak az közös bennünk...

hogy egyedül vagyunk.

Folyton fotózunk, posztolunk...

facebookozunk, instázunk, twitterezünk, snapchatelünk, és ettől...

csak még rosszabb.

Anyám!

Tavaly meg akartam ölni magam.

Senkinek sem mondtam el.

Fura itt fent, srácok...

Nem baj, ha lejövök hozzátok? Barátok vagyunk, ismerjük egymást.

Semmi szükség erre.

- Elbeszélgethetünk őszintén is. - Elindult.

Nagyjából egy éve történt...

Valahogy nagyon magam alatt voltam.

Nem depressziós, inkább reménytelen...

Mert egyedül éreztem magam, és...

Attól féltem, már mindig így lesz.

- Sír. Nagy gáz van. - Szóval...

Egyik nap lacrosse után hazamentem, és folytattam az edzést.

Valami arra késztetett, hogy megfogjam a 20 kilós súlyt...

Rákötöttem a bokámra,

kimentem a medencéhez, és beugrottam.

Egy pillanatra tényleg...

készen álltam a halálra.

Aztán leesett, hogy mit is tettem.

Bepánikoltam, és le akartam szedni, de nem ment.

Felnéztem a víz felszínére, és azt gondoltam,

"Senki sincs itt, haver.

Egyedül fogsz meghalni."

Aztán...

egyszer csak a felszínen lebegtem.

Nincs filmbeillő fordulat, a kötél magától kioldódott.

Sosem voltam cserkész.

Senki sem volt ott.

Anyám! Izzad, mint Nixon.

Nem akarom, hogy közületek bárki valaha is így érezze magát.

Azt akarom, hogy tudjátok...

hogy az életetek értékes.

És fontos.

Fontosak vagytok.

Csak ennyit akartam.

Imádom ez a srácot.

Most pedig meghallgatjuk a záróbeszédeket.

Felveszem.

A számok nem hazudnak. River tíz ponttal beelőzött.

És ha közelebbről megnézzük, kinézetben, karizmában,

és hitelességben is ő vezet.

Abban messze leköröz, főleg a vitán nyújtott alakítása óta.

A csajok imádják, ha valaki így sír. Csendesen és szexin, semmi bömbölés.

Remek, akkor miért nem szavaztok rá?

Veled vagyunk. Egy gépben ülünk, ugyanoda tartunk.

- Te vagy a pilóta, mi navigálunk. - Te jól értesz a repüléshez.

Csak veled juthatunk be a Fehér Házba, de az őszinteség a munkánk része.

Enélkül mind lezuhanunk.

Mi a következő lépés?

Kell egy megfelelő alelnökjelölt.

Aki hitelességet sugároz.

Mondjuk a speciális osztályból.

Úgy tudom, eltérő képességű az elfogadott megnevezésük.

Szóval az együttérzésre játszol?

Ezt hogy érted?