Moving On (남매의 여름밤)

Hiányozni fogsz.

Bár ne kéne mennem!

Nagyon szeretlek!

Nem felejted el szedni a gyógyszered, ugye?

Ne csak megrágcsáld, aztán kiköpd, oké?

Őrület, hogy elutazol, anya! Tudom, hogy utálsz repülni.

Igen, de néha muszáj.

Kösz, hogy rád bízhatom.

Hogyne! Nagyon cuki.

- Srácok, köszönjetek a nagyinak! - Telefonálok!

A sárgát napi kétszer, a kéket meg egyszer.

Tudom. Írtál listát, emlékszel?

Igen, tudom, de...

Ezek meg a játékai.

És Szarvas úrral alszik.

Hé! Ha nem jöttök most azonnal,

lehúzom a vécén a telefonotok!

Nem fontos látnom őket. Mármint, nem akarok zavarni.

Tudom, elfoglaltak.

Hé, ne üvöltözz annyit! Nem akarom, hogy felidegesítsd.

- Anya! - Már így is... kivan.

- Szerintem semmi baja. - Szia, nagyi!

Szia, Tommy!

Ki halt meg?

Egy régi barát.

Játszhatnál néha Dashellel.

Lehet.

Oké.

Bármi történjék, tudd, hogy szeretlek, Dashel.

Anya imád és vigyázni fognak rád.

Jól van, anya, nem kell túldramatizálni. Biztonságos a repülő.

Mielőtt észbe kapnál, már itt leszel.

Nem lesz semmi baj.

- Claire! - Allie!

De jó, hogy eljöttél!

- Kösz, hogy szóltál. - Hogyne!

Hiányoztál anyának. Nagyon szeretett.

Én is őt.

Elég! Látom ám!

- Három! - Három. Elhiszed?

Elég!

Apa örülni fog, hogy itt vagy. Sokat jelent neki.

Ötvenegy évig voltunk együtt. Ötvenegy!

Csodás nő volt.

Csodás!

Magas sarkút húztam Joyce tiszteletére.

Irtó jó lába volt, és imádta mutogatni.

Igen. Neki volt a legjobb lába.

Claire! Hát, eljöttél!

Jaj, iszonyúan örülne!

Ő Claire, Joyce egyik legrégebbi barátja.

Együtt jártak főiskolára.

Claire most Ohióban él.

- Őszinte részvétünk. - Köszönöm, drága.

Hívj, és gyere át vacsorázni!

Köszönöm, így lesz.

Szeretünk.

Claire!

Howard. Megöllek.

Most, hogy már nincs itt, és nem fájhat neki,

meg foglak ölni.

Most, hétvégén.

Meg fogom tenni.

Howard! Édes Howard!

Helló!

- Jaj, te drága! - Ja.

Úgy sajnálom!

Az ember azt hinné, hozzászokik.

A veszteség gondolatához.

Mikor ilyen távolról látszik a horizonton.

Olyan, mint az a felvétel az Arábiai Lawrence-ből.

Tudjátok, a kis pont, ami egyre közeledik.

Sokat tanultam.

Sokat változtam.

Türelmet tanultam, alázatot.

Megkedveltem a tejes kávét.

Páran tudjátok,

hogy Joyce imádott délután kávézni,

és engem is megfertőzött.

Néha mintha még hallanám:

„Howie, hoznál a kávézóból tejes kávét?”

New Yorkban találkoztunk.

És összeházasodtunk...

hét hónap ismeretség után.

Kicsit se bánom.

Kicsit se.

Édesem, remélem, tudod, hogy szívből...

Nem ez a bejárat?

„Templom” volt kiírva.

Howard!

Belezavartam a beszédedbe?

- Bocs. - Semmi baj, Evelyn.

Minden oké. Kérlek. Emberek, bemutatom Evelynt.

Joyce szobatársa volt a főiskolán, ha hiszitek, ha nem.

Miért ne hinnék?

Csak egy mondás.

Hátul voltam, a mosdóban. Tiszta labirintus.

- Értem. - Labirintus!

Ja.

Szép fotó! Kissé visszafogott.

Tessék?

Jól néz ki,

de Joyce nem csak jól nézett ki.

Hanem ragyogott.

„Ragyogott”?

Evelyn, helyet foglalnál? Légy szíves!

Épp a feleségem halotti beszédét mondom.

Most halt meg a feleségem, akivel 51 évet éltem!

Értem.

Nekem meg a barátnőm, akit 60 éve ismertem.

Na, mit szólsz?

Őrület, mi?

Folytasd csak!

Ott tartottál, hogy: „Semmit se bánok,

édes Joyce, tiszta szívből.”

Igen.

Azt akartam mondani...

hogy felnéztem rá, amiért ilyen bátran küzdött ezzel a rémes betegséggel.

Evelyn!

Evie!

- Én vagyok az. Claire. - Szia, Claire! Tudom.

Még nem bolondultam meg. Látok is.

Szállj be! Eldoblak.

Van jogsid?

Van. Két hónapja vizsgáztam újra.

És átmentél? Vagy lefizetted az oktatót?

Nem kellett. Tökéletesen vezetek.

A buszban jobban bízom.

Szállj be! Beszélni akarok veled.

Miről?

Miről kéne beszélnünk?

- Gyerünk, menj már! - Bakker, nyugi már!

Ki dudál egy temetőben?

Menj! Van hely! Menj!

- Paraszt! - Idióta!

Szállj be, Evie! Beszélni akarok veled.

Mondtam neki.

Mit?

Hogy megölöm, most hétvégén.

Kinyírom a férget.

Dumálhatunk kicsit.

Nem ölsz meg te senkit.

- De. - Mindig nagy ötleteid voltak,

de ritkán valósítottad meg őket.

Nem is igaz.

Mi lett azzal, hogy éjjel kiszöksz,

és pinát festesz a fiúkoleszra?

Erre nem emlékszem.

Hetekig beszéltél róla.

A bálra akartad.

Ne viccelj! És mi lett?

Semmi. Nem lett semmi. Nem csináltad meg.

És mikor bárénekesnő akartál lenni?

Vagy levezetni Peruba?

Van még idő.

Zenélsz még?

Még jó, hogy zenélek!

A csellóm nélkül elvesznék. Teljesen.

Jó neked.

A szimfonikusokkal már nem játszom.

De van pár együttesünk.

Az egyikkel kizárólag modern darabokat játszunk.

A másikkal meg csak Bachot.

Megvan még a cuki kis házad?

Jaj, szuper!

Gondoltam, segíthetnél.

Miben? Megölni?

Van egy kis dolog, amit úgy hívnak, börtön.

Látogatni oké, de nem akarnál beköltözni.

És gondoljunk már egy kicsit a gyönyörű, édes, boldog barátnőnkre,

akit ma temettünk el!

Gondoltam rá.

Fontosabbnak tartottam az ő boldogságát, mint a sajátomat.

Meg az ép elmémet.

Sose kért rá.

És mondtam, hogy menj a rendőrségre!

Igen. De nem hittek volna nekem.

Akkoriban?

„Miért volt egyedül a házban?

Tudta, hogy a barátnője elutazott.

Mit keresett a legjobb barátnőjénél

a férjével?”

Legjobb? Azt hittem, én voltam a legjobb barátnőd.

Mindketten azok voltatok.

Csak szívatlak.

Tönkre tettem volna az életét, ha beszélek a rendőrséggel.

Már sose tudjuk meg.

Talán jobb lett volna neki.

Szóval...

mi a terv?

Lelövöm.

Veszek egy fegyvert, amit magammal viszek a torra.

Velem tartasz?

Persze, Sebhelyesarcú. Biztos vicces lesz.

Oké.

AMERIKAI FEGYVERKERESKEDÉS

- Helló! - Jó napot!

Vennék egy kézifegyvert.

Valami könnyűt.

Meg hangtompítót.