Inglourious Basterds

Első fejezet

Volt egyszer...

egy nácilepte Franciaország

Menjetek be, csukjátok be az ajtót!

Julie, hozz vizet, hogy megmosdjak...

...és menj be a húgaiddal!

Tessék, papa!

Köszönöm, drágám.

Menj be a húgaidhoz!

Ne fuss!

Ez Perrier LaPadite birtoka?

Perrier LaPadite vagyok.

Örülök, hogy megismerhetem, Monsieur LaPadite.

Hans Landa ezredes az SS-től.

Mit tehetek Önért?

Reméltem, hogy beinvitál a hajlékába,

és módunkban lesz beszélgetni.

Természetesen. Parancsoljon.

Landa ezredes, a családom.

Hans Landa ezredes az SS-től,

Mademoiselle...

...szolgálatukra.

A faluban hallott pletykák a családjáról mind igazak.

Egyik lánya szebb, mint a másik.

Merci.

Kérem...

...foglaljon helyet.

Suzanne, hoznál bort az ezredesnek?

Ugyan.

Merci beaucoup, Monsieur, de ne bort.

Lévén ez egy tehenészet, joggal feltételeznők, hogy akad itt tej?

Oui.

Akkor inkább azt.

Rendben.

Julie, becsuknád az ablakot?

Merci.

Monsieur, mind a családja, mind a tehenei megérdemelnek...

...egy "Bravó" -t.

Köszönöm.

Kérem, csatlakozzék hozzám!

Rendben.

Monsieur LaPadite...

a megbeszélni valót négyszemközt volna jobb megbeszélni.

Amint látja, kint hagytam az embereimet.

Ha meg nem sértem őket, megkérné a hölgyeket, hogy fáradjanak ki?

Igaza van.

Charlotte, kivinnéd a lányokat?

Váltunk pár szót az ezredessel.

Monsieur LaPadite...

sajnálattal tudatom, hogy kimerítettem francia tudásomat.

Ha ily szegényesen beszélnék tovább, az csak zavarba hozna.

Mindazonáltal ön jól beszél angolul, ha jól értesültem.

Igen.

Nos, történetesen magam is. Mivel ez az ön háza, kérem,

engedje meg, hogy angolra váltsak

a továbbiakban.

Ahogy óhajtja.

Jóllehet, én nagyon jól ismerem önt és a családját,

nem tudok róla, hogy ön tudja-e, ki vagyok én.

Tud az én létezésemről?

- Igen. - Az jó.

Tud a munkáról, amelyre felkértek Franciaországban?

Igen.

Mondja el, mit hallott!

Hallottam...

hogy a Führer önre bízta a zsidók összegyűjtését,

akik bujkálnak, vagy gojnak adják ki magukat.

A Führer sem mondhatta volna szebben.

De látogatásának mibenléte,

ha mégoly élvezetes is, számomra rejtély.

A németek 9 hónapja átnézték a házat,

és nem találtak semmit.

Tudok róla.

Olvastam a jelentéseket.

De mint minden vállalkozásnál, ha új a vezetőség,

mindig rátesznek egy lapáttal arra, ami már megvan.

Ez javarészt időpocsékolás, de akkor is meg kell lennie.

Pár kérdés az egész, Monsieur LaPadite.

Ha segít a válaszokkal,

a részlegünk lezárhatja a családja aktáját.

Nos...

a megszállás előtt négy zsidó család élt a környéken.

Mind tehenészek, mint ön.

Doleracék, Rollinék, Loveitték...

...és Dreyfusék.

Jól mondom?

Tudtommal

ők voltak zsidók a tehenészcsaládok közül.

Ezredes úr, zavarná, ha pipára gyújtanék?

Kérem, Monsieur LaPadite, ez az ön háza,

érezze otthon magát!

Ezen papírok szerint...

az összes környékbeli zsidó családdal el tudunk számolni,

Dreyfusékat kivéve.

Úgy tűnik, valamikor tavaly nyomuk veszett.

Amiből arra következtetek, hogy vagy megszöktek,

vagy valaki sikeresen rejtegeti őket.

Mit hallott Dreyfusékról, Monsieur LaPadite?

- Csak szóbeszédet. - Imádom a szóbeszédet!

A tények néha félrevezetőek.

De a szóbeszéd - ha igaz, ha nem - gyakran árulkodó.

Nos, Monsieur LaPadite,

milyen szóbeszédet hallott Dreyfusékról?

Mondom, ez csak szóbeszéd,

de úgy hallottuk, Dreyfusék Spanyolországba mentek.

Tehát a szóbeszéd szökésről mesél?

Oui...

Igen.

Mivel még nem találkoztam Dreyfusékkal, elmondaná nekem

pontosan a családtagokat és a nevüket?

Öten voltak.

Az apa... Jacob.

A feleség... Miram.

A feleség bátyja... Bob.

Bob hány éves?

30, 31.

Folytassa!

És a gyerekek...

Amos...

...és Shosanna.

A gyerekek kora?

Amos úgy... kilenc vagy tíz.

- És Shosanna? - Shosanna pedig...

18 vagy 19. Nem tudom pontosan.

Nos, azt hiszem, végeztünk.

De mielőtt elmennék, kaphatnék még egy pohárral a pompás tejből?

Természetesen.

Monsieur LaPadite,

tudja, milyen gúnynevet adott nekem a francia nép?

Nem érdekel az ilyesmi.

De tudja, minek hívnak engem.

Tudom.

Mit tud?

- Hogy Zsidóvadásznak hívják. - Pontosan.

Értem, hogy felzaklatja, ha ki kell mondania.

Tudvalevő, Heydrich gyűlöli a titulust,

amit a jó prágaiak aggattak rá.

Bár nekem érthetetlen, miért utálja a Hóhér nevet.

Hisz mindent megtett, hogy rászolgáljon.

Ellenben én szeretem e nem hivatalos titulust,

pontosan mert kiérdemeltem.

A vonás, mely engem oly hatékonnyá tesz a zsidóvadászatban,

szemben a legtöbb német katonával,

hogy tudok zsidóként gondolkozni,

míg ők csak németként tudnak.

Pontosabban német katonaként.

Ha megvizsgálnánk, a német nép mely állati tulajdonságra hajaz,

hát a héja ravaszságára és vadászösztönére.

De ha azt vizsgálnánk, hogy a zsidók mely állatra hajaznak,

az bizony a patkány volna.

A Führer és Göbbels propagandája is nagyjából ezt mondja.

De véleményünk annyiban tér el,

hogy ezt én nem tekintem sértésnek.

Gondoljunk csak bele kicsit, milyen világban él a patkány.

Igen ellenséges világban.

Ha most egy patkány surranna be az ajtón,

ellenségesen fogadná?

Gondolom, igen.

Tett ez a patkány bármit, amivel előidézte ezt az ellenszenvet?

A patkány kórt terjeszt. Megharapja az embert.

A patkány okozta a bubópestist, de annak már jó ideje.

Felteszem, bármely ilyesféle kórt

terjeszthetne a mókus is.

Egyetért?

Gondolom, mégsem viszolyog úgy a mókustól,

- mint a patkánytól, ugye? - Nem.

Pedig mindketten rágcsálók, nem?

És a farkat leszámítva hasonlítanak, nem?

Érdekes gondolat, ezredes úr.

Bármily érdekes is e gondolat,

jottányit sem változtat az érzésein.

Ha bejönne ide egy patkány, most, miközben beszélek,

elé tenne egy csészealjat az ön pompás tejével?

Nem valószínű.

Gondoltam.

Nem kedveli őket.

Nem tudja, miért nem.

Csak azt tudja, hogy undorítóak.

Következésképpen... ha egy német katona átkutat

egy házat, ahol zsidók bújhatnak...

Hol keres egy héja?

Keres a csűrben, a padláson, a pincében...

mindenhol, ahová ő rejtőzne.

De számos hely van, ahová egy héjának nem jut eszébe elbújni.

Azonban a Führer azért hozott el az osztrák Alpokból,

és helyezett a francia tejvidékre, mert nekem eszembe jut.

Mert tudom, mekkora bravúrokra képes az ember,

ha egyszer feladja a méltóságát.

Én is rápipálhatok?

Kérem, ezredes úr, érezze otthon magát.

Namost... a munkám... megköveteli...

hogy az embereim bejöjjenek,

és alaposan átkutassák a házát,

csak ezután húzhatom ki a családját a listámról.

Ha bármi rendellenességet találunk, márpedig találunk...

Kivéve ha mond nekem olyat,

ami a kutatást feleslegessé teszi.

Hozzátenném, hogy bármely információ,

mely munkám elvégzését könnyíti, nem von maga után büntetést.

Éppen ellenkezőleg. Jutalom jár érte.