Big George Foreman: The Miraculous Story of the Once and Future Heavyweight Champion of the World

28 éves voltam, amikor meghaltam.

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Az életem Houston ötödik kerületében kezdődött.

Egész Texas legkeményebb utcái voltak.

Gyere le!

Semmi sem volt könnyű.

Minden nap egy harc volt.

Ó, Uram!

Majd lesz áram, amint lehet.

Gloria!

Mary!

Tessék, Roy.

És George.

Adjatok hálát Istennek az ételért!

Hajtsatok fejet!

Mennyei Atyánk, köszönjük az ételt!

Pontosan tudod, mi kell ennek a családnak.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

- Ámen. - Ámen.

Olyan éhes vagyok, hogy az asztalt is meg tudnám enni.

Köszönöm, Mary.

Mary mindig meglátta bennem a jót.

Szerettem ezt benne.

Figyelj!

Holnap egész nap dolgozni fogok,

úgyhogy reggel elmész Gloriával az új iskolába! Megértetted?

Ha még egyszer évet kell ismételned, sosem tudod behozni a lemaradást.

Ígérd meg, hogy nem verekszel!

Megígérem.

- Jó reggelt, osztály! - Jó reggelt!

Mindenki lapozzon a 16. oldalra!

Ki akar hangosan olvasni?

Jason, mutasd, mit tudsz!

„Texas a magányos csillag állama...”

Mit bámulsz, Foreman?

Semmit.

Mi a baj? Egy darab kenyérre sincs pénzed?

Mit szólsz ehhez a ronda bőrdarabhoz?

Kéred?

Menj érte!

George nem is annyira Foreman, mint inkább „Csóróman”.

Foreman.

Hogy mondod, Csóróman?

Mi az?

Most mi a nevem, te hülye? Mondd ki! Mondd ki a nevem!

A harag volt a válaszom mindenre.

És nem tudtam megállni, hogy ne verekedjek.

Ez volt az egyetlen dolog, amiben jó voltam.

LYONS SUGÁRÚT

Elnézést, uram.

Hé!

- Ne! - Le a földre!

Fogd le a kezét!

A tárcáját!

Meglepetés!

Nem unatkoztatok, mi?

Rendőrség! Megállni!

Itt kell lenniük valahol.

Gyerünk, Butch!

Azt mondták, valahol ott látták.

- Mondd, mit látsz! - Gyerünk! Keresd!

Keresd!

Rajta, jó kutya! Gyerünk!

Találtál valamit?

Keresd!

Ügyes! Keresd!

Gyerünk! Keresd!

- Rajta! - Próbáljuk a szomszéd utcában!

Gyerünk!

Menjünk! Nem juthatott messze.

Ha otthagytad az iskolát, és 16-22 éves vagy,

a Job Corps majd megtanít, hogyan szerezz jó munkát.

A Job Corps-nál egy Job Corps-központban lakhatsz,

ingyenes orvosi és fogászati ellátás,

tiszta ruha, saját ágy és napi háromszori étkezés jár majd.

Még pénzt is kapsz miközben tanulsz.

Adj magadnak egy esélyt!

Úgy hívják, Job Corps.

Olyan képzésben részesülnék, amivel állást szerezhetek.

Havonta egy kicsit fizetnek is.

Hova küldenek?

Nem tudom.

Ahová csak akarnak.

Nézz rám!

Többre vagy képes, mint amit mutatsz.

Tudom, anya.

El akarsz menni a Job Corps-hoz?

Igen.

Akkor adj bele mindent, George!

Ne szaladj haza azért, mert hiányzom neked!

Ezúttal fejezd be, amit elkezdtél!

Úgy lesz.

JOB CORPS PLEASANTON, KALIFORNIA

Fejlesztjük a készségeidet. Tréningezünk.

A JÖVŐNK A MUNKA

Megtanítjuk, hogy tiszteld magad és másokat.

Megmutatjuk az előre vezető utat, mindegy, mi van mögötted.

Gyerünk, fiam!

Üdv a Job Corps-nál! Itt egy jobb jövő kezdődik.

Tessék az ágyneműd.

Van neved, nagyfiú?

Igen, van.

George Foreman.

A laktanya a délnyugati sarokban lesz.

Tízkor lámpaoltás.

Nincs ivás, dohányzás, káromkodás, nők, verekedés.

- Enni is kapunk? - Naponta háromszor az étkezdében.

Az egyetlen és megismételhetetlen Mrs. Moontól.

Ez csak egy ágy.

SZERETLEK, GEORGE. TARTS KI! - ANYA

Kapcsold ki!

- Valami bajod van a zenével? - Lehet.

Mindig így fel vagy húzva?

Amikor tanulni próbálok.

Már tudom, miért vagy itt.

Azért, mert kiaknázatlan lehetőségek lakoznak bennem.

Mármint apám szerint.

Azt mondta: „Addig haza ne gyere, amíg ki nem aknázod őket!”

Hívjuk ki a C-hálót egy meccsre! Mit szólsz?

Én átmegyek a menzára.

Egyedül.

Ez már beszéd!

Biztos az öltözőben hagytad.

Nem. Valaki ellopta.

Nyugodj meg, haver!

Nézd, evés után jelenthetjük az irodában, jó?

A csokisütit nekem köszönheted.

Miért? Nem látok rajtad kötényt.

Rájöttek, hogy mesterien bánok a számokkal.

Ellenőriztették velem az egész étkezde rendelését.

És észrevettem valamit.

Egy adag süti kevesebbe kerül, mint egy adag bab.

Na és?

„Na és?” Kicseréltem pár számot a heti rendelésen.

És a költségcsökkentés miatt sokkal több csokisütit kapunk.

És sokkal kevesebb bélgázt.

Mi?

Mit csinálsz?

Nyisd ki!

Nyisd ki!

- Elvetted a cipőmet? - Nem! Kérlek, ne!

Add ide! El akarod lopni a cipőmet?

- Anyámtól kaptam. - Ne!

Mégis mit művelsz?

- Ne, engedj el! - Ereszd el! Hagyd abba!

Menj innen! Kifelé!

Hova mész?

Az a te műved?

Sétáljunk és dumáljunk!

Mr. Broadus!

Szövetségi tulajdon volt, amit tönkretettél.

Csak két választásom van.

Vagy börtönbe küldelek, vagy haza.

A srác ellopta a cipőmet.

Anyám keményen dogozott, hogy megvehesse.

- Honnan ez a düh? - Nincs bennem düh.

Szállj be!

Mióta itt vagy,

kiütötted három társadat...

és egy ártatlan ajtót.

Tiszteletlenek voltak.

Az ajtó is?

Van pénzed buszjegyre?

Nincs.

Tessék.

Nem mehetek haza, Mr. Broadus.

Nem lehet.

Ez a hely...

Ez mindenem.

Kérem.

Bokszoltál már?

Csak utcai bunyók.

Bokszról beszélek, nem bunyóról.

Az egy sport.

Szabályokkal.

Hallgattam a rádióban.

Megtanítalak rá.

Elég nagy és ronda vagy hozzá.

Meg akarod tanulni?

Igen, uram.

Ne kelljen megbánnom!

George, ő Royce.

Ő lesz ma az ellenfeled.

Ne aggódj, nagyfiú! Finom leszek.

Ez a sportszerűség jele a harc előtt.

Jelzi, hogy nem akarjátok kinyírni egymást.

Csak két sportoló vagytok,

akik ki akarják deríteni, ki a jobb.

Ezért...

a bokszolók összeérintik a kesztyűjüket. Így.

Rendben? Gyerünk!

Menj fel! Lássuk, mit tudsz!

- Oké, Royce, mutasd meg neki! - Ha azt mondom, „boksz”, akkor kezdtek.

Akartok fogadni? Fogadás?

Leroy Jackson, mi?

Boksz!

Adj neki, Royce! Adj neki!

Maradj nyugton!

Üsd meg, George!

Mozogjon a lábad!