A Nearly Normal Family (En helt vanlig familj)

Szóval mindkét szülőjével elég problémás a kapcsolata.

Stella!

Ez mindig így volt?

Maga szerint másképp alakult volna, ha nem így állnak hozzá?

Helló!

Hagyd csak, majd én!

Így, ni!

Érezd nagyon jól magad, kincsem!

Igyál sok vizet! Nagyon meleg lesz.

- Igyál rendesen! - Oké, meglesz.

- Szia! - Szia!

- Sziasztok! - Menj! Dobj egy csomó gólt!

- Jó. - Passzolj Aminának!

- Oké. - Szia!

Szia!

Szia!

- Csáó! - Szia!

Mizu?

Hali!

Puszi!

- Amina! - Helló!

- Szia! - Izgulsz?

- Aha. - Add a párnát!

Még szép! Olyan izgi!

Hoztam iPadet. Majd betolunk pár horrort.

És pakoltam egy tonna édességet.

Kit bámulsz annyira?

Tök helyes, nem?

Robin Kjellandernek hívják.

Most jött az első csapathoz. Ő lesz a segédedző.

- Alszol felül? - Aha.

Klassz!

Amina, ide!

- Itt… - Ez az!

- Szép! - Passz!

Gyerünk, Melissa!

Itt vagyok!

Bravó, Stella!

Szép volt, Amina!

Úgy volt, hogy elmegyünk fürödni.

- Fürödni? - Aha.

Bőven elég volt tegnap.

- Miért? - Tök szarul voltam.

Nem láttad, milyen a tengerfenék?

Hányinger!

Akkor ne tedd le a lábad!

És csak úszkáljak fel-alá, mint egy kiskacsa? Na ne!

Nem chillezünk inkább? Fejezzük be a filmet!

Helló!

Helló!

Szuper voltál ma.

- Jól lőttél, jól mozogtál. - Köszi!

Csak így tovább!

Kérdezhetek valamit?

Igen?

- Épp fürödni készültem. - Jól van.

Nem jössz?

Csak mi ketten?

Aha.

- Hé, Stella! - Igen?

- Hová mész? - Fürödni.

Robinnal.

De hideg!

- Jó ötlet volt. - Ja.

Ugye?

De hideg!

Na!

Gyere!

Robin, mi…

Várj!

Várj!

Robin, várj!

Várj!

Robin! Nem akarom.

Semmi keresnivalójuk itt!

Nem is tudom, mit mondjak.

Tizenöt éves vagy.

- Nem így akartam. - Nem?

Nem hagyta abba.

Pedig én nem akartam.

De ő csak folytatta.

Nem akartad?

Mondtad neki, hogy nem akarod?

Mégis folytatta?

Igen.

Stella!

Ez rendkívül komoly dolog.

Tényleg így volt?

Igen.

Most egy picit beljebb nyúlok, de nem fog fájni.

Mély levegő!

Ez az. Nagyon jó, Stella.

Remekül csinálod, drágám.

Mindjárt megvagyunk.

Egyértelműen látszanak a piros foltok a combján,

mégis azt írta, hogy nem lát eltérést.

Nem láttam nyomát…

- De ez akkor is… - Nem állítom, hogy nem történt meg…

Stella!

El kell mondanod! Nagyon fontos.

Mi történt?

Nem akartam,

de ő csak folytatta.

És ezt neki is jelezted? Mit mondtál?

Hogy hagyja abba.

Jól van.

Na és…

És hogy mondtad?

„Kérlek, nem akarom…” Próbáltad ellökni magadtól?

- Nem. - Nem.

Nem csináltál semmit?

Nem.

Hát…

Egyértelmű voltál?

Lehet, hogy félreértette?

Nem hihette, hogy valami mást mondtál?

Nem. Vagyis nem tudom.

Ulrika!

- Igen? - Nem tudom.

Megvárnál a konyhában? Máris jövök.

Tessék!

Most aludj egy nagyot, és…

Így, ni!

Hallod, amit mondok?

Szólnunk kell a rendőrségnek.

Igen, hallom, csak az orvosi vizsgálat nem támasztja alá az erőszakot.

Megmondom őszintén,

hogy ha…

én lennék az ügyész, nem is vállalnám az ügyet.

Nem azért, mert nem hinnék Stellának, hanem mert esélyem sem lenne nyerni.

Hagyjuk az egészet? Nem azt kéne tennünk, ami a helyes?

- Kinek a számára? - Mindenkinek. Így a helyes!

Szívem! Hidd el, egy oldalon állunk!

Csakhogy ez nem morális kérdés. Ilyen a joggyakorlat.

Ha feljelentést teszünk,

megkérdőjelezik Stella szavahihetőségét.

Először a rendőrség.

„Megcsókoltad? Te vetkőztetted le?”

Az emberek ítélkezni fognak.

És ne legyenek kétségeid, Stellát fogják szétszedni a végén.

És az még hagyján.

Talán a vádemelésig sem jutunk el, mert nincsenek tanúk.

Akkor szerinted mit tegyünk?

Mi a fontosabb?

Hogy megóvjuk Stellát a további szenvedéstől,

vagy hogy feljelentsük a fickót, amivel úgysem megyünk semmire.

Szóval lépjünk túl az egészen, mintha mi sem történt volna?

Hiszel neki, ugye?

Persze hogy hiszek!

De lényegtelen, mi mit hiszünk.

A bíróságon semmi sem számít, csak a bizonyíték.

Ez van.

Adam, szívem!

Ügyvéd vagyok.

Rengeteg ilyen ügyet láttam már.

Muszáj, hogy ebben egyetértsünk.

Jól van.

Majd mi megoldjuk valahogy.

Nem teszünk feljelentést.

Stella!

Stella!

NÉGY ÉVVEL KÉSŐBB

LÁTSZÓLAG NORMÁLIS

A LÁNY

Egész nap magoltam, úgyhogy csendes estét terveztem.

Ne, Amina!

Figyelj! Ma este az enyém vagy.

Nem kell full beállva megujjaztatnod magad a vécében, csak…

Szülinapom van, basszus.

Oké.

Jól van, értem.

Mikor érsz ide?

Amint tudok. Max egy óra.

Na!

Máris érkezik a desszert.

Szóval,

mi szólsz?

- Jöhet az ajándék? - Aha.

Igen, jöhet.

- Boldog szülinapot, drágám! - Boldog szülinapot!

- Tizenkilenc éves. Őrület, mi? - Tényleg az.

Olvasd el!

Oké, köszi!

„Nézz ki az ablakon!”

Szép, ugye?

- A moped? - Nem kell biciklivel járnod a munkába.

- Szép, de… - Elsőre kislányosnak tűnt a színe.

De megnyugtattak, hogy erre buknak a korodbeli lányok.

Nem is figyeltek rám?

- Mondtam, hogy az utazásra gyűjtök. - Tudom, de…

- Olyan nehéz ezt felfogni? - Stella…

- Hát, akkor esetleg… - Később megbeszéljük. Itt a desszert.

Jól néz ki.

- Tiramisu! - Igen.

Istenien néz ki!

- Köszönjük! - Köszönjük!

Köszönöm!

- Jó étvágyat! - Köszönjük szépen!

Köszönöm!

Mintha átépítették volna azt a részt, nem?