Fear and Loathing in Las Vegas

KI SAIGONBÓL! HATOLJUNK BE SELMÁBA!

FELTÉTEL NÉLKÜLI KIVONULÁST VIETNAMBÓL!

BÉKÉT - NE MEGBÉKÉLÉST KÖRÖZIK GYILKOSSÁGÉRT

"Aki elállatiasul, megszabadul az emberlét kínjától."

DR. JOHNSON

Valahol Barstow környékén voltunk, a sivatag szélén,

amikor a drog hatni kezdett.

Emlékszem, valami olyat mondtam...

Szédülök egy kicsit. Inkább vezess te.

Hirtelen szörnyű robaj támadt körülöttünk.

És az eget óriási denevérek lepték el.

Ott csapkodtak és rikácsoltak a kocsi körül.

És egy hang azt üvöltötte...

Jesszusisten! Mik ezek a rohadt dögök?

Mondtál valamit?

Nem érdekes. Mostantól te vezetsz.

Nem érdemes a denevérekkel ijesztegetni, gondoltam.

A szerencsétlen úgyis mindjárt meglátja őket.

Kibaszott disznók! Repülnek!

Na jó, nézzük.

Volt nálunk két zacskó fű, 75 pirula meszkalin,

öt levél acid,

egy fél sótartó kokain,

millió színes bogyó: pörgetők, nyugtatók, sikítós és röhögős pirulák.

Meg négy liter tequila, négy literrum,

egy rekesz sör, fél liter éter...

Baszki!

...és két tucat amil.

Nem mintha ez mind kellett volna az útra,

de komoly droggyűjtő

általában annyit spájzol be, amennyit csak tud.

Igazából csak az éter aggasztott.

Nincs szerencsétlenebb, felelőtlenebb és züllöttebb ember

annál, aki étertől van betépve,

és tudtam, hogy hamarosan ráfanyalodunk.

Egy kongresszusi jelentés szerint

tavaly 160 amerikai közkatona halt meg illegális kábítószertől,

közülük 40 Vietnámban.

Drogok...

Csak még egyet, édes Jézus

Egy slukkot, apám!

Csak még egyet, úgy ám!

A vasútállomáson ülve

Csak még egyet, úgy ám!

Egy slukkot, te szerencsétlen hülye?

Édes Szűzanya!

Várj, amíg meglátod azokat a rohadt denevéreket, apám!

Enyém!

Csak még egyet, úgy ám!

- Vegyük fel! - Mi? Ne!

Várj! Itt nem állhatunk meg. Ez a denevérek földje.

Basszus! Még sose ültem kabrióban!

Tényleg? Hát, akkor épp itt az ideje, nem?

A barátaid vagyunk. Nem olyanok, mint mások. Ez komoly.

Kussolj, vagy rád szabadítom a kibaszott vérszopókat! Érted?

Szállj be!

Nem tudtam, meddig bírjuk tartani magunkat.

Mikor kezd el egyikünk őrjöngeni és összevissza pofázni a srác előtt?

Mit gondol majd?

Ebben a kihalt sivatagban lakott a Manson család is.

Eszébe jut majd, amikor az ügyvédem ordibálni kezd

a kocsira lecsapó denevérekről és óriás rájákról?

Ha igen, akkor kénytelenek leszünk levágni a fejét és eltemetni valahol.

Mert nyilván nem hagyhatjuk futni.

Rögtön feljelentene minket

valami bugris náci rendfenntartónál,

és kezdődne a vadászat.

Jesszus, ezt kimondtam, vagy csak gondoltam?

Beszéltem? Hallották?

Semmi baj.

Csak a fejformádat csodálja.

Kösz, ne!

Jobb lesz, ha beszélgetek vele.

Asztmás vagyok!

Ha elmagyarázom, talán nyugton marad.

Na jó, figyelj!

Egy dolgot talán tudnod kéne.

Hallasz?

Jó.

Elmondok minden infót.

Egy rendkívül vészterhes, veszedelmes feladatot végzünk.

Én újságírásból doktoráltam, apám.

Egy fontos cikken dolgozunk! Ez egy igaz történet!

Baszki! Hé, mit művelsz? Ülj le! Mi a fasz...

Vegye le a kezét a fejemről, bassza meg!

Most, most, most!

Kezdett csúnyán vibrálni a levegő, de miért?

Nincs kommunikáció ebben a kocsiban?

Talán oktalan barmokká aljasultunk?

Tudnod kell, hogy aki vezet, az ügyvédem.

Nem valami hülye, akit az utcán szedtem fel.

Külföldi. Azt hiszem, szamoai.

De nem számít, igaz?

- Vannak előítéleteid? - Dehogyis.

Gondoltam.

Mert a fajtája ellenére ez az ember kincset ér.

Baszki, elfeledkeztem a sörről.

- Kérsz? - Nem.

- És étert? - Mi?

Nem érdekes. Na jó, térjünk a lényegre!

Huszonnégy órával ezelőtt

a Pogo Lounge-ban ültünk, a Beverly Heights Hotelben.

Persze kint a verandán.

Singapore Sling-koktélokat ittunk, kísérőnek meszkalinnal.

Elbújva a mi Urunk dögletes 1971-es évének

brutális valósága elől.

A zsaruk be voltak gőzölve...

Talán erre a hívásra várt egész eddig, uram.

Talán. Igen?

Tényleg? Jól van. Igen?

Á, igen, igen. Ó, igen. Oké. Viszhall!

A főnökség volt. Azt akarják...

Köszönöm.

Azt akarják, rögtön induljak Las Vegasba.

Találkoznom kell egy Lacerda nevű portugál fotóssal.

Ő tudja a részleteket.

Nekem csak be kell jelentkeznem a hangszigetelt lakosztályomba.

Ő fog keresni. Mit szólsz hozzá?

Rázósnak hangzik.

Egy rakás jogi tanácsra lesz szükséged közben.

Á, igen.

Ügyvédedként azt tanácsolom, bérelj egy nyitott sportkocsit.

És szükséged lesz majd kokainra is. Kazettás magnóra.

Hawaii ingekre. Húzz el minimum 48 órára a városból!

- Lőttek a hétvégémnek. - Miért?

Mert természetesen veled kell mennem.

És állig fel kell fegyverkeznünk.

Hát, miért is ne?

Ha lúd, legyen kövér.

Ez a megvalósult amerikai álom.

Várj!

Baszki, hülyék lennénk, ha nem utaznánk végig ezen a torpedón.

Valóban. Csináljuk végig!

Mi a sztori?

A Mint 400.

A legpénzesebb off-road motorverseny

a sport történetében.

Fantasztikus látványosság valami pénzes bunkó tiszteletére,

aki a Mint luxushotel tulajdonosa Las Vegas belvárosában.

Legalábbis a sajtóanyag szerint.

Ügyvédedként azt tanácsolom, vegyél egy motort.

Különben hogy lenne hiteles a tudósításod?

Majd kiszopjuk a saját ujjunkból.

Igazi gonzó-újságírás.

Baszki!

Drogot és ingeket szerezni nem volt gond.

De kocsit és magnót keríteni Hollywoodban

péntek este fél 7-kornem volt könnyű.

Jól hangzik.

Jó. Ebben maradunk.

Ez az, az úrnak menő hitelkártyája van!

Úgy ám, apám. Ne hagyd, hogy beszóljanak a rohadt disznók!

Behallatszott.

Tudod te, kihez beszélsz, baszki?

- Igen. - Tudod?

Fél óra, és ott vagyok.

Kell egy hifibolt.

Nem rúgunk labdába, ha nincs korlátlan hitelünk.

Jesszusom! Lesz.

Ti szamoaiak mind egyformák vagytok.

Nem hisztek a fehér emberkultúrájának alapvető tisztességében.

A bolt zárva volt.

De az eladó azt mondta, megvár, ha sietünk.

De útközben feltartottak minket,

mert halálra gázoltak előttünk egy gyalogost.

Az autókölcsönzőnél megint gond volt.

Mr. Duke, rendben is vagyunk.

Még egy aláírás, és már mehet is.

Igen.

Ugye, nagyon vigyáz a kocsira?

Naná, öregem. Persze.

Jó. Jesszus...

Ne, ne, ne!

Te jószagú!

Nekihajtottál egy félméteres betonpillérnek,

még csak nem is lassítottál.

Hánnyal mentél, hetvennel, farolva?

- Hé! - Semmi baj.

Mindig így tesztelem a sebváltót, hátha hibás rükvercben.

Klassz ez a toll, apám.

Hé, idehallgassanak...

Nem ittak, ugye?

Nem. Én ugyan nem.

Felelősségteljes emberek vagyunk.

Hé, hé, hé!

A francba, elvitték a tollam!

Rohadt hippik!

Az estét anyaggyűjtéssel és csomagolással töltöttük.

Aztán haraptunk egy kis meszkalint és elmentünk úszni.

Ez az út másnak ígérkezett.

Meg akartuk mutatni mindazt,

ami helyes és igaz a nemzeti karakterben.

Fizikális tisztelgés lesz a fantasztikus lehetőségek előtt,

amelyeket ez az ország nyújt.

De csak a bátraknak.

És mi azok vagyunk.

De még mennyire!

Az ügyvédem érti ezt, annak ellenére, hogy faji hátránnyal indul.

Te érted?

Azt mondta, igen, de láttam a szemén, hogy nem.