It Chapter Two

Te is lebegni fogsz!

1989. SZEPTEMBER

Láttam magunkat.

Mind ott voltunk.

A ciszternában.

De olyan idősek voltunk,

mint most a szüleink.

Felnőttként is jóképű leszek?

Belenősz a külsődbe.

Ez meg mi a francot jelent?

Na, és én hogy néztem ki?

Mint most...

csak magasabban.

Esküdjünk meg!

Esküdjünk, ha Az életben maradt,

és még visszatér,

mi is visszajövünk.

A memória...

különös dolog.

El akarjuk hinni, hogy azok vagyunk, amire emlékezni akarunk.

A jó dolgokra.

Bizonyos pillanatokra.

Bizonyos helyekre.

Az emberekre, akikhez ragaszkodunk.

De néha...

ELTŰNT

...néha...

azok vagyunk, amit legszívesebben elfelejtenénk.

27 ÉVVEL KÉSŐBB

ELVARÁZSOLT KASTÉLY

Oké, gyerekek.

Felkészülni!

Mehet!

Vajon ki lesz az? Akinek először kipukkan a lufija, az a nyertes!

Bárki lehet az! Igazán érdekfeszítő a verseny!

Gyerünk!

Szoros a verseny!

Ki éri utol az első helyezettet?

Ki lesz a mai este nagy győztese?

Ez az!

Szép győzelem volt!

- Köszönöm! - Nahát!

Jól megmutattad nekik, mi?

Meg ám!

Aha.

Hé, kislány, kéred ezt?

Köszi, hogy hagytál nyerni!

Igen.

- Mit kaptál, Vicky? - Micsoda úriember!

Nahát!

Itt a vigaszdíjad.

IMÁDLAK, DERRY!

Nézzenek oda!

Hát, ez a lompos farok,

ez azért eléggé ott van! Úgyhogy...

Köszönöm.

Meg kell beszélnünk a logisztikát.

Milyen romantikus!

Romantikus?

Mi olyan kibaszott romantikus?

Hé!

Anyuci nem tanított meg titeket, hogy válaszoljatok,

ha valaki kérdez, basszátok meg?

Gyere, Adrian!

Valami bajod van, buzeráns?

Nekem nincs, de Meg Ryan hívott.

Kéri vissza a parókáját.

Rendben.

Gyerünk! Gyere, Adrian!

Az ilyen dolgok miatt akarom itt hagyni ezt a koszfészket.

A sok szűkagyú miatt.

Inkább a farkuk kicsi.

Komolyan beszélek.

Nem itt van a helyünk.

De ha nem jön be neked New York,

még mindig visszaköltözhetünk ide.

Csak veled akarok lenni.

Nem érdekel, hogy New Yorkban, Derryben vagy akárhol.

Kénytelen vagy ezt mondani.

Semmire nem vagyok kénytelen.

Vedd le azt a kibaszott sapkát!

- Istenem! - Gyere, menjünk!

Az emberek nem hihetik azt,

hogy beengedünk ide mindenféle buzi nyuszit.

Ő itt született, seggfej!

- Oké, menjünk! - Nem. Tudod, mit?

Leveszem a sapkát a kedvedért.

De miért hagyjuk abba ennyivel?

Mit akarsz, mit vegyek még le neked?

Valami különleges kérés, hölgyeim?

Te geci!

Engedd el!

Az meg mi?

- Hagyjátok abba! - Szerintem erre nem lesz szüksége.

- Hagyjátok békén! - Üsd meg!

Asztmás, te barom!

Ez az!

Verjétek szét!

Gyerünk, rúgd meg!

- Rúgd ki belőle a szart is! - Adrian!

A hajad még mindig állati ronda.

Adrian!

Szálljatok le róla, baszd meg!

Baszki, mit műveltél az arcával!

Hé! Segítsetek felemelni!

Adrian!

Most azonnal segítsetek felemelni ezt a köcsögöt!

Add ide a sapkát, Chris!

Az enyém ez a szar!

Azt mondtam, add ide!

Adrian!

Tetszik?

Isten hozott Derryben, köcsög!

Ne! Adrian!

Ne!

Húzzunk el innen!

- Menjünk! - Ne!

Adrian!

Segítség!

Segítsenek!

Valaki!

Valaki segítsen már!

Adrian!

Ne!

Adrian!

Idelenn mind lebegünk!

A helyzet az...

hogy néha az, amit legszívesebben elfelednénk...

amit a múltban akartunk hagyni...

egyszerűen nem marad ott.

Minden egység, jelentkezz!

Egy megcsonkított holttestről kaptunk jelentést.

Ismételje! Azt mondta, "megcsonkított"?

Igen.

A tetthely a fesztivál déli bejáratának környékén van.

Vettem. Úton vagyunk.

- Forgalomirányítás is kell? - Igen.

A rendőrfőnök le akarja záratni a Derry Street hidat.

Néha az emlék visszajön érted.

IMÁDLAK, DERRY!

GYERE HAZA

MÁSODIK FEJEZET

A PADLÁSSZOBA

PADLÁS, ENTERIŐR

Mr. Denbrough? Várják a forgatáson.

Minden oké?

Erre megyünk.

- Átbújok! - Ne!

Hé! El az ajtótól!

Nem látta az Indiana Jones t?

Vigyázat!

Hé! Maga stábtag?

Az író vagyok.

Itt a férjed.

Szia! Megvan a szöveg?

Vigyázat, daru!

Barátom, minden filmhez kell befejezés.

- Tudod, igaz? - Persze.

Azt mondtad, még egy nap kell, hogy befejezd a szöveget,

mi meg már forgatnánk. Ma este.

Ez csak úgy 17 óra volt...

Mindenki nyugodjon meg, oké?

Nyugodt vagyok.

Azt akarom, hogy elégedett légy a filmmel.

Érted? Én melletted állok.

Nagyszerű. Mert a könyvben a vége...

Borzalmas.

Mondok én valamit. Az emberek szerették a könyved. Imádták!

De gyűlölték a befejezést.

Azt mondtad, neked tetszett.

Hazudtam.

- Javítanunk kell rajta, oké? - Igen.

Audra, nálad vannak a jegyzeteim. Megtennéd...?

Rendben, köszönöm szépen. Emeljenek vissza!

Szia!

Nálad vannak a jegyzetei?

Nem látja rosszul.

Te is utálod a befejezéseimet?

Nem mindegyiket.

De ez...

- Oké. - Csak...

Mi van? Folyton hazudjak neked,

- csak mert a feleséged vagyok? - A feleségem vagy?

Nem. De tudod, mit?

Ezek szerint nyolc évig csak port hintettél?

Azt hittem, te más vagy.

Nem hintettem port.

Mindenki happy endet akar. Elvarrt szálakat.

De az élet nem így működik.

Szerintem amit Peter és a stúdió akarnak...

A stúdió? Mióta tolod az ő szekerüket?

Jézusom, hiszen művész vagy!

Ne már! Mi a baj azzal, ha olyan lesz, ahogy írtam?

Amilyennek akartam.

Hogy olyan nő légy, amilyet akarok?

Baszódj meg, Bill!

A szövegre gondoltam. A szerepre. Nem rád.

Halló?

Bill Denbrough? Itt Mike.

Milyen Mike?