French Exit

Mrs. Price, nem jöhet ide a félév közepén bejelentés nélkül,

hogy elvigye a fiát!

Ezeket nem fogom kitölteni.

Ezzel hát végeztünk is.

Jó reggelt!

- Mit akarsz csinálni? - Nem tudom.

El akarsz jönni velem?

A szabályokat nem véletlenül találták ki!

- És a ruháim? - Majd veszek újat.

Az eszméletvesztés határáig ittad magad?

A múzsád erőszakosan fenntartott egész éjjel?

Nem.

Menstruálsz?

Hogy alakulnak a dolgok Susannel?

Várakozunk, de ezt te is tudod.

Jaj, ezek a fiatal szerelmek!

Ma is találkoztok?

Ma úgysem tudok veled tartani. Mr. Baker látni akar.

Megint takarékosságra int?

Hamarosan kiderül.

Teljesen üres.

Micsoda?

Gondolom nem a bankszámlám.

- Már nem sokáig a bankszámlád. - A nevemen van.

A nevedet megtarthatod, de a számlán lévő összeget,

a befektetéseket és az ingatlanokat

lefoglalta a bank.

Az ingatlanokat?

Január elsejéig ki kell költöznöd.

A saját vagyonom csak megvan még?

Azt már réges-rég felemésztette a birtok fenntartása.

És megbocsáss, de nem volt túl jelentős összeg.

És Malcolm öröksége?

Nem.

Hét éve szóltam, hogy ez bekövetkezhet.

Az elmúlt három évben még nyomatékosabb voltam. Mégis mire számítottál?

Mi volt a terved, Frances?

Az, hogy előbb halok meg, mint hogy elfogyna a pénzem,

de úgy tűnik, ez nem jött be.

Így jártam.

Jól van.

Akkor hát ezt megbeszéltük.

Most mondd meg, mit csináljak!

- Mit csinálj? - Igen, mondd, kérlek!

Mit mondhatnék? Kérj kölcsön egy baráttól!

Az lehetetlen, mondj mást!

Csak egy lehetőség maradt, Frances. Adj el mindent!

Az ékszereket, a műtárgyakat, a könyveket.

Add el őket diszkréten és olcsón!

Ha ideadod a csekkeket, beváltom neked készpénzre.

És utána?

Utána...

bármit!

Vigyázz!

- Susan! - És ha együtt mondanánk el

az eljegyzést Francesnek?

Ketten.

- Mármint te meg én? - Együtt, igen.

- Mikor? - Most.

Most beszéljünk együtt anyámmal?

Nem.

- Miért? - Rossz ötlet.

Csak úgy lehet, ha én mondom el neki.

- Mégis mitől félsz? - Attól, amitől te.

Elmondom neki most.

Figyelj, beszélnünk kell valamiről!

Főzöl?

Nem.

Csak tetszik a hangja.

Mi az?

Mit motyogsz?

Az én hírem úgyis fontosabb.

Felkészültél?

Tönkrementünk.

Nem maradt semmink.

Semmink!

...nemesfémekbe, mivel azok hosszú távú befektetések.

Az arany pénz.

Ha meg akarja őrizni a vagyonát, képezzen aranytartalékokat!

Ezek nem gyors befektetések.

Ami a díjamat illeti,

fixen 30 százalékot kérek.

- Nem alkudható? - Nem.

Ha kéri a megbízást, kénytelen lesz alkudni.

Legyen 27 százalék.

Kap 15-öt, vagy most búcsúzzunk el.

- 25. - Mr. Rudy,

ha bármi mást mond, mint 15, én lemegyek 14-re.

Utána 13-ra, míg a végén

az ön fizetése

és az életemben betöltött funkciója

teljes egészében megszűnik.

Így nem lehet alkudni. Ez egy komoly feladat.

Árthat a hírnevemnek.

Az ön hírnevének?

- Ez vicces. - Valóban?

Hallott pletykákat a mentális egészségemről?

Nem.

Mármint azt mondták, hogy ön fura.

- Fura? - Igen, hogy nehéz önnel.

Nehéz velem.

És persze van a történet a férjéről.

Melyik történet?

Amikor megtalálta.

Igen?

Tudja.

Hogy megtaláltam, de egy ideig még otthagytam a holttestét?

- Még mindig erről pletykálnak? - Igen, persze.

Elárulok önnek egy titkot.

Nem csak fura vagyok.

Egy részem legszívesebben felgyújtaná ezt a házat,

miközben benne vagyunk a fiammal.

Ehhez mit szól?

Ahhoz semmi közöm.

Téved.

Ha nem enged az árából,

el fog hatalmasodni az az oldalam.

Egyre több a pletyka, Frances.

- Arról, hogy csődbementem? - Igen. Igaz ez?

Támadt egy ötletem.

Lehet, hogy hülyeség, de azért bedobom.

Mit szólnál a párizsi lakásomhoz?

Egy éve nem jártam ott, üresen áll.

El kell most hagynod New Yorkot.

Így észszerű.

Észszerű.

- Észszerű. - Észszerű.

- Majd én. - Nem.

Frances!

Köszönöm.

Nem tudtam beváltani a csekkjét.

Mrs. Price?

Kaphatnék készpénzt?

Van készpénzed Sylviának?

- Mennyi? - Hatszáz.

Köszönöm, Malcolm.

Megváltozott a terv, öcskös.

Nem is tudtam, hogy van terv.

Eldőlt, hogy Párizsba megyünk.

Igen?

Mennyi időre?

Nem tudom még. Lehet, életünk végéig.

Miről akartál beszélni, Malcolm?

Elmondtad anyádnak, hogy eljegyeztük egymást?

El akarom mondani.

Arra nem bírok rájönni,

hogy vajon azt szeretnéd-e, hogy várjak rád.

Persze!

De nem lenne túl lovagias ezt kérni tőled, ugye?

A lovagiasság valami hobbid?

Sok hobbim van.

Gyávának tartod magad?

Nem.

Akkor minek?

Nem hinném, hogy különösebben érdekel.

Jobb ha tudod, hogy próbálok kiszeretni belőled.

- Susan! - Mi az?

Párizsba megyek.

Párizsba?

Mikor?

Hamarosan.

- Mennyire? - Azt hiszem, holnap.

Azt hiszed?

Mikor jössz vissza?

Épp ez az. Nem igazán tudom.

Ez igen!

Biztosan nagyon megható.

Micsoda?

Ez az odaadás egy nő iránt,

aki 12 éves korodban mutatkozott be neked.

Nem vagy hajlandó megszegni a szabályokat, amiket a saját kényelmére írt.

Az ember nem visz virágot annak, akitől elbúcsúzik, Malcolm!

Kérlek, menj el!

Minden jó dolog véget ér.

- Biztosan menned kell? - Igen, nagyon sajnálom.

Olyan kár, remekül éreztük magunkat.

- Tényleg? - Igen, csodás ez az este.

Sajnálom, hogy el kell mennem, de vészhelyzet van otthon.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Semmit.

Ez hiányozni fog.

Micsoda?

Ez.

Van egy kis aprójuk?

Elképzelhető.

De elárulná, hogy mire használná a pénzt?

Bort vennék belőle.

Hogy hívják?

Dan.

Daniel, mit tenne, ha adnék 20 dollárt?

Abból kijön négy liter bor, egy csomag cigi és egy virsli.

És hová vinné mindezt? A szobájába?

A parkba.

Általában ott szoktam aludni.

Szóval feküdne a bokor alatt,

cigarettázna és borozna.

A csillagokat nézné.

Miért is ne?

Remélem, nem zavarta önöket!

- Úgy tűnt, zaklatja magukat. - Ki, Daniel?