Emma.

Emma Woodhouse csinos, eszes és gazdag,

már csaknem 21 éve él a világban, és eleddig

igen csekély gyötrelemben vagy bánatban volt része.

Nehogy azt.

Mellette.

Hogy bírjam ki nélküled?

Csak félmérföldnyire költözöm.

Más egy Mrs. Weston fél mérföldre, mint egy Miss Taylor a házban.

Drága Emma.

Ilyen barátnője, mint te,

és ilyen társa nem mindenkinek akad.

Tisztedre nézve nevelőnőm,

de szívedre nézve anyám voltál.

Sok boldogságot az esküvőd napján.

Szegény Miss Taylor!

Kár, hogy Mr. Weston őt választotta.

Papa. Mr. Weston igen derűs, kellemes, kiváló férfi.

Megérdemel egy jó feleséget.

Miss Taylor sem lehet örökre velünk, mikor saját házban is élhet.

"Saját ház"? Minek neki saját ház? Ez itt...

háromszor akkora.

Fölösleges. Szegény Miss Taylor. Szegény Isabella!

A nővérem hét éve házasodott, papa. Azóta csak megbékélt ezzel.

Rettenetes nap volt.

Állandó öröm, hogy én boronáltam össze őket.

Mondták, hogy Mr. Weston nem nősül többet, de nem hittem nekik.

Hagyd a házasságszerzést és a jóslást.

Bármit mondasz, beteljesül. Ne játszd a kerítőt.

Ígérem, magamnak nem kerítek senkit.

De hogy másoknak sem, azt nem. Ez a legjobb móka a világon.

Pláne ilyen siker után.

Miss Bates. Mrs. Bates.

Miss Gilbert. Mrs. Cox.

Mr. Woodhouse, uram. Miss Woodhouse.

Mr. Cole, Mrs. Cole.

Miss Woodhou...

Miss Woodhouse!

Jó reggelt.

Ó, minő boldogság ez! Csodás! Mesés szerencse!

Reggel úgy remegtem, leesett a főkötőm.

Áldott egy öröm ez.

Minden megadatik.

Még most is remegek.

Túl nagy öröm!

Mi a baj, Emma?

Úgy hiszem, Mr. Weston fia meglephet minket.

-Frank Weston? -Ő már Frank Churchill, papa.

Ő lesz az örökös. Felvette a bácsikája nevét.

Ó, bárha láthatnám.

Miből gondolod, hogy felbukkan?

Az apjának esküvője van. Mr. Weston folyvást áradozik róla.

Nem kétlem, hogy eljön.

Szegény Miss Taylor.

Szeretett barátaim!

Egybegyűltünk Isten színe előtt...

...hogy egyesítsük ezt a férfit

és ezt a nőt...

...a szent frigy kötelékében.

Eme Istentől való nemes állapotban,

eme korban,

mikor az ember még ma... kulátlan.

"Ma kulátlan"?

Makulátlan.

Nem?

Akár...

Anyám, enned kell. Udvariatlanság nem enni.

Tudja, mit mondanék, uram.

"Minek a hintó, ha soha nem használja?"

Lehangoló, hogy ott áll parlagon.

-Egy úriember gyalog szokatlan. -Szokatlan.

Szép estét, Mrs. Reynolds.

Valahára!

Mr. Knightley.

-Szörnyű sétája lehetett. -Dehogy, uram. Csodás este van.

Nyirkos és sáros lehetett az út.

Sáros, uram?

Nézze a cipőmet. Makulátlan.

Hogy van? Gratulálok.

Hogyan?

Ó, az esküvő. Minő borzalmas nap.

Hogy viselkedtek? Ki sírt legjobban?

Mind elragadóan viselkedtünk, a legszebb gúnyánkban.

Könny sem volt, gyászos kép is alig.

Közelebb a paravánt, Mr. Knightleyra jön a hideg.

És Mr. Frank Churchill? Oly jóképű, amilyennek az apja ígérte?

Nem is jött el?

Szerfelett el akart jönni, de a nénikéje nem nélkülözhette.

Állítom, eljöhetett volna, ha akar.

Miért mond ilyesmit?

Ha Frank el akar jönni az apja esküvőjére, megteszi.

Szándékosan nem jött.

Nem ismerjük Mr. Frank Churchillt. Nem tudjuk, mire képes, mire nem.

Van, amit egy férfi mindig meg tud tenni, ha akar, és ez a kötelessége.

Frank Churchillnek kötelessége törődnie az apjával.

Kötelessége ellátni beteg nagynénjét is.

Mrs. Churchill gyengélkedik, mióta az eszét tudja.

Az unokaöccse nem orvos. Ha annyit mond eltökélten és egyszerűen, hogy

el kell mennie az esküvőre, senki sem mondja, hogy ne jöjjön.

Maga a világ legrosszabb bírája,

ha az alárendeltségről van szó. Mindig a maga ura volt.

Nem tudja, milyen másokkal boldogulni.

Majd felidézem legközelebb, ha veszekszik velem.

ŐSZ.

Új bentlakó jött, papa.

A leánytanodába. Miss Smith.

Ott. Határozottan.

Nem érzi? Húz a hideg. Jön a hideg, ártó huzat.

Törvénytelen gyermek.

Senki sem tudja, kik a szülei, még Miss Smith sem. Hát nem rejtélyes?

Miss Taylor érezte volna.

Mivel származása ily szerencsétlen,

jól gondolja meg, kivel érintkezik.

A maga apja kétségkívül úriember.

Minden eszközzel formáljon jogot a rangjára.

Ismeri Martinékat, Miss Woodhouse? Az Abbey Mill tanyáról?

Tudom, hogy gazdálkodók. A tanyát Mr. Knightleytől bérlik.

Nyáron igen kedvesek voltak velem. Köszönöm.

Távozásomkor Mrs. Martin kedvesen szép libát küldött Mrs. Goddardnak.

Mrs. Goddard nem látott ily szép libát.

Martinék pont az a népréteg, akikhez úgy érzem, nincs közöm.

Ha kissé rosszabb sorban élnének,

volna rá remény, hogy segítsek rajtuk.

De egy gazda nem szorul rám.

Vele törődnöm rangján felüli és aluli is.

Mr. Martin 3 mérföldről hozott diót,

mert tudta, hogy odavagyok érte.

Roppant okos. Mindenhez ért.

Tudom már.

Tea után irány a drága Mrs. Weston. Megfogadtuk: naponta találkozunk.

Gyönyörű mise volt, Mr. Elton.

-Nem én vagyok az első vendég ma. -Másodikként is szívesen látunk.

Mr. Elton, Miss Harriet Smith.

Tartom szerencsémnek.

Harriet, ott foglaljon helyet, hogy csodálhassa Enscombe látképét.

Mr. Churchill festette.

Yorkshire legpompásabb birtokaként emlegetik.

Én is így hallottam.

És Mr. Churchill örökli az egész uradalmat.

-Ugyancsak szerencsés. -Bámulatos szimmetria van köztünk.

Fiatalon vesztettük el anyáinkat.

Ő a nénikéjére vigyáz, ahogy én papára.

Hogy csodálhatnók a festett szépséget,

mikor ily gyönyörűség van előttünk élőben?

Mr. Elton igen jó kedélyű ember.

Oly vidám és előzékeny. És nemes.

Felettébb nagyra tartom Mr. Eltont.

Nem értem, Miss Woodhouse.

Hogyhogy még nincs férjnél?

Amilyen elragadó...

Bennem nincs meg, mi a nőket házasságra hajtja.

Vagyont nem akarok, elfoglaltságot sem.

A tekintély sem hiányzik.

Kevés feleség úrnő annyira a férje házában, mint én Hartfieldben.

Feltétlen jöjjön holnap is.

Köszönöm, Miss Woodhouse. Köszönöm.

RŐFÖSÁRU

-Miss Woodhouse, melyik jobb? -Szinte egyformák.

Ha a sötét bepiszkolódik, az nem látszik.

-De a világos... -A sötét.

A világos csinosabb.

Miss Woodhouse. Mi baj?

Miss Woodhouse.

Miss Woodhouse. Szép jó napot.

Önnek is, Miss Smith.

Láttam az ablakon át.

Láttam az ablakon át.

Miss Woodhouse, jó hír. Levél jött ma unokahúgomtól, Jane Fairfaxtől.

Remélem, jól van.

Rendesen kedden ír, ám ma...

Ó! Hogy jól van-e?

Mily lekötelező kegyed! Érdeklődik.

Szegény Jane. Weymouthban volt Campbell ezredessel...

Hol a levél?

Nem lehet messze. De váratlan...

A kesztyűtartón volt!

A kesztyűk közt volt.

Szóval Weymouthban, az ezredessel, a nejével,

és barátnőjével, Miss Campbell-lel, aki férjhez ment. Már Mrs. Dixon.

Egek! Mr. Dixon,

ez az elragadó fiatalember Jane-nek nagy szolgálatot tett.

Mikor... Ó!

De bájos! Hát ez...

Igen, kint voltak egy partin, a vízen.

És Jane, mikor megpördült valami,

nem is tudom, mi, a vitorlák közt,

és majdnem betaszította a vízbe...

...és kis híján odaveszett.

De Mr. Dixon roppant lélekjelenléttel...

...megragadta a ruháját...

és megmentette!

Elképzelni, hogy a vízbe vész!

Ha rágondolok, reszketek.

Szegény árva!

Öröm, hogy Miss Fairfax sértetlen.

Jól fog esni Jane-nek, hogy ilyen odaadó barátai vannak.

Isten őrizz, hogy csak feleannyira untassak akárkit

az összes Knightleykkal, mint Miss Bates teszi Jane Fairfaxszel.

Az ember a nevétől is rosszul van. Jane Fairfax.

Minden levelét negyvenszer hallom.

Ha köt egy harisnyakötőt, egy hónapig mást sem hallani.