The Last Duel

Megtörtént események alapján.

Forduljon jobbra, milady!

Köszönöm.

Így ni.

PÁRIZS 1386. december 29.

Figyelem! Figyelem!

Lordok! Lovagok! Főurak!

Valamint minden egyéb rendű és rangú ember!

A mi urunk, Franciahon királyának parancsára...

szigorúan tilos...

halálbüntetés és teljes vagyonelkobzás terhe mellett...

bárki jelenlévő számára fegyvert,

kardot vagy tőrt viselni,

hacsak az illető a mi urunk, királyunk kifejezett engedélyével...

nem rendelkezik.

Mindkét fél küzdhet

lóháton és gyalogosan,

a neki tetsző módon, bármely támadásra és védekezésre alkalmas fegyverrel.

Kivéve az olyan bűbájjal vagy gonosz csalárdsággal tervezett...

és előállított fegyvereket és eszközöket,

melynek használatát minden keresztény számára tilt

a Jóisten és a szent egyház.

Ha a két küzdő fél bármelyike olyan fegyvert

viselne a harctéren, melyet átokkal, bűbájjal,

varázslással vagy más gonosz mesterkedéssel kovácsoltak,

úgy e gonosztevő Isten ellenségeként...

vagy árulóként...

vagy gyilkosként büntettessék meg!

Szorosabbra! Szorosabbra!

Lovagok, készüljenek!

Engedjék őket!

Engedjék őket! Engedjék őket!

AZ UTOLSÓ PÁRBAJ

ELSŐ FEJEZET Az igazság JEAN DE CARROUGES szerint

Gyertek, csapjunk össze!

Mind meghaltok!

A LIMOGES-I CSATA 1370. szeptember 19.

Meghaltok, mint a disznók!

Na, rajta!

Gyerünk, ti semmirekellők!

- Nem nézhetjük tétlenül. - Küzdjetek!

Pierre parancsa, hogy védjük a hidat.

Pokolba a paranccsal! A királyért!

A királyért!

A királyért!

Köszönöm.

Nem fogok bocsánatot kérni azért, ahogy ma küzdöttetek.

Megtiszteltetés volt veletek lenni.

Limoges elesett.

És a bresti kikötőt sem sikerült bevenni.

Az új urunk, Pierre,

ezennel lemond a hadjáratról és hazaparancsol minket.

Hajnalban indulunk.

Igyunk!

A királyra!

Nyilvánvaló, hogy Pierre elégedetlen.

Életeket mentettünk.

De nem Limoges-ban.

Ideje hazatérnünk, barátom.

Meg megmentetted az életem.

Köszönöm!

BELLÊME ERŐD

Ki van a kapunál?

Jean de Carrouges hűbéres.

Az erőd kapitányának a fia.

Kapukat kinyitni!

Megtisztelő, hogy Pierre apád várát választotta a ceremóniához.

Készülnöm kell rá, hogy átvegyem a parancsnokságot apám halála után.

Imádkozom, hogy ez sokára legyen. Apám! Anyám!

Kapitány úr! Milady!

Urak!

Ne várassátok meg urunkat!

Holtomig szolgállak.

Vazallusod leszek és holtomig szolgállak.

Vazallusod leszek, uram, és holtomig szolgállak.

Milord, a vazallusod leszek, holtomig szolgállak.

Uram, a vazallusod leszek, és holtomig szolgállak.

- Ur... - Közelebb!

Uram, a vazallusod leszek.

Fogadom, holtomig szolgállak.

Halljam, kik vagytok?

Én vagyok! Trójai Heléna.

Le Gris.

Jó újra látni, barátom!

Habár most nem csak barátként jöttem.

Jövetelem másik okát eddig elhallgattam.

Beszélj!

Pierre megbízott adósságai begyűjtésével.

Értem.

Már az összes többi bérlőnél jártam a birtokán.

És most...

Hozzám jöttél el.

Hozzád jöttem el.

Ezek az adók katonai védelemre kellenek.

Jól tudod, hogy az ellenség közel van.

Készen kell állnunk.

- Mikor nem harcoltam volna a királyomért? - Kész voltál.

Jobban, mint bárki.

De Pierre többet akar.

Pierre csak...

Azt a pénzt akarja, ami jár neki.

Nincs pénzem.

A dögvész elvitte az embereim felét. Nincs kitől adót beszedni.

- A földjeim alig jövedelmeznek. - A munkák költségei megemelkedtek.

Igen.

A többi vazallus hogy fizetett?

Fizettek, mert megköveteltem.

Értem.

És most nálam követeled ugyanezt.

Beszélek Pierre-rel.

Talán jobb belátásra bírom.

Elmagyarázom a helyzetedet.

Igaz barát vagy.

De nem térhetek vissza üres kézzel.

Persze, hogy nem!

Köszönöm.

Lássuk, mi van kéznél!

- Gondold végig! - Megtettem.

- Ugyan! - De Vienne admirálissal fogok harcolni.

Angolok fosztogatnak a Cotentin-félszigeten.

- A családod elvitte a pestis. - Elesik Alsó-Normandia.

Elragad a makacsság!

Nincs örökösöd.

Ha meghalsz, mindened visszaszáll Pierre-re!

Ez biztos nem kerüli el a figyelmét. Téged jobban kedvel.

- Annyi mindenért érdemes élned! - Miért érdemes élnem?

A nevedért.

Túl becses és híres ahhoz, hogy nemtörődöm módon bánj vele!

Az apád Bellême kapitánya.

Ha meghal, te öröklöd a helyőrséget.

Én meg a barátod vagyok.

Sokan vannak, akik hozzám hasonlóan nem akarják, hogy meghalj!

Nem vakmerőségből megyek e hadjáratra.

Nem csak harcolni megyek.

Hát miért?

Jacques!

Nincs egy...

vasam sem.

Kell a pénz.

NORMANDIA

Éljen a király!

Éljen soká a király!

- Visszatértek! - Siess! Jönnek!

- Hadd segítsek! - Adja csak, uram!

- Forduljon meg! - Kérem, milord!

Emelje fel a karját!

Vigyetek nekik kenyeret!

Oda! Éhesek, hadd egyenek!

Robert de Thibouville.

Kosztot és kvártélyt biztosít nekünk.

De Thibouville?

Nem ő állt az angolok oldalára Poitiers-nél?

De, csak kegyelmet kapott a többiekkel együtt. Immár velünk van.

És velünk is marad, ha jót akar magának. Nyugalom, Jean!

Fedél van a fejünk felett.

Ráadásul...

a borospincéje se megvetendő.

Micsoda szépség!

Ő is a család tagja?

Igen. A neve régebbi, mint a tiéd.

Ő az apja egyetlen leánya.

Jelentős hozomány várományosa.

Urának viselnie kell az após szégyenének foltját.

Ugyanakkor nem hinném, hogy túl nagy szenvedésbe kerülne örököst nemzeni neki.

Isten hozta önöket!

Bátran harcoltak.

- Köszönet a vendéglátásért! Bemutatom... - Jean de Carrouges.

A híre megelőzi önt.

Ahogy az öné is.

Örömömre szolgál, hogy itt vannak.

El is várjuk, hogy támogassa a királyért harcolókat.

Van lecke, amit később tanul meg az ember.

Bemutatom a lányom.

Marguerite.

Maguerite! Az úr Jean de Carrouges főúr.

Milady! Örvendek a szerencsének!

Számomra az öröm.

A hozomány része ez a földdarab is.

A vadászterülettel határos.

Mi van ezzel itt? Fent északon?

Aunou-le-Faucon.

Mint mondtam, a vadászterülettel határos.

Ez a birtokrészt is megkapom.

Feltétlen.

Ámen.

Nagyon irigy ember vagyok, milady.

Ön ma este az enyém. Nem táncolhat mással.

Miként a későbbi estéken sem.

Nincs mitől félnie.

Az az, ott!

A birtok ott kezdődik,

A folyótorkolatnál, és elnyúlik egész a hegyig.

Szóval ez Aunou-le-Faucon.

Úgy volt, hogy a hozomány részét képezi.

Kedves a nőm szívének.

És Pierre egyszerűen neked adta.

Szolgálataim elismeréseképpen.

Teljes káoszban volt a számadása.

Amint rendbe tettem és beszedtem az árendákat,

minden működött, és megfordult a szerencséje.