Haunted Mansion

Köszöntelek titeket New Orleansban, ostoba halandók!

A világ legkísértetiesebb városában.

Ahol a komor temetések is ünnepléssel végződnek.

Ahol a halál nem az élet vége,

hanem egy új kezdet.

És ahol a gyász megnyithatja az öröm kapuját,

ha az ember hajlandó átlépni rajta.

Két perc és éjfél! Készüljünk!

- Azta! - Hé, elnézést!

Bocsánat, elnézést! Kaphatok egy italt? Oké...

Tessék!

Megihatod az enyémet.

Akkor neked nem jut.

Nem baj, nem vagyok nagy ivó.

Felezzük el!

Jó.

Társasággal jöttél?

Igen.

A kollégáimmal,

akik tuti kínosan viselkednek mögöttem.

Mivel foglalkozol?

Asztrofizikus vagyok.

Az olyan, mint...

az atomfizikus?

Ez inkább fénytan, lencséket készítek.

Egy képleten dolgozom a sötét anyag feltérképezéséhez,

a meglévő tudásunkat kombinálom

a kvantummechanikával,

elég bonyolult, de...

Szóval meglátod a láthatatlant.

Pontosan erről van szó.

Sokkal jobban fogalmaztál.

Oké. Tudod...

Én is ilyesmit csinálok.

Szellemtúrákat tartok.

Vagyis semmi köze a munkámhoz.

Semmi. De azért hasonlít.

Segítek meglátni, ami rejtve van.

Levegőben suhanó szellemeket!

Kísérteteket...

amelyek falakon repülnek át,

- és megszállnak minket! - Gúnyolódsz, de...

Hét!

- Gyere el az egyik túrámra! - Hat! Öt!

- Jó. - Négy!

Persze.

Három! Kettő! Egy!

Boldog új évet!

Ben vagyok.

Alyssa.

Ben?

Ben!

Ben!

Figyelj, nem akarok rátenni egy lapáttal a már eleve rossz napodra,

de nem jó a kártyád.

Miből gondolod, hogy rossz napom van?

Miből gondolom?

Tegnap óta piától bűzlesz.

Tessék!

Hányan vannak odakint?

- Heten. - Jó, heten...

Miért vezeted még a túráját?

Kisurranhatsz hátul.

Nem, követnének.

Mindig követnek.

Igen.

Te vagy Ben, az idegenvezető?

- Igen. - Én Syracuse-ból jöttem.

Jó, olvasok egy névsort. Ez következik.

Egy szót kérek, azt, hogy jelen.

Mást nem kell mondani, oké?

- Jelen van-e John Peluso? - Itt vagyok.

És ragyogok, mint a fekete szurok.

Jaj, de jópofa!

Van a listán egy Carol is...

Jelen!

Carol vagyok. Te is?

Igen! Hát ez nagyon vicces!

A Carol nagyon gyakori név.

Ez nem kísértetjárta épület?

Ez egy helytörténeti séta. Hé!

Helyeket mutatok, és beszélek róluk.

Szellemtörténet nincs.

Szóval...

Úgy tudom, ebben a katedrálisban vannak szellemek.

Szellemek nem léteznek.

Én hiszek bennük.

Barbara nénikém lelkes madarász volt, és imádta a kolibriket!

Erre a temetése napján mit láttunk?

Egy kolibrit!

Na, jó, Carolok.

Elmondom, hogy mi az igazság, őszintén.

Jártam már az összes kísértetlakban

a világ legkísértetiesebb városában.

Még abban is. Hetvenkét óráig.

Tudjátok, mit találtam?

Semmit. A nagy semmit!

Nincsenek szellemek, porból lettünk, porrá leszünk!

Elnézést...

Sajnálom.

Na, jó, menjünk!

KETTES SZÁMÚ FOURNETTE TEMETŐ

BELÉPNI TILOS!

Isten hozott!

Hé!

A költöztetők.

Igen, itt vagyunk. Messze járnak?

Négy órával lemaradtak? Egyszerre indultunk.

Tudom, mi az ebédszünet,

de ebbe belefér egy mozizás is.

Jó, megvárjuk önöket.

Ezek a költöztetők...

Travis?

Itt vagyok, anyu!

Csak megnézem a házat.

Itt az idő. Itt az idő. Valaki van itt.

A helyetekre! Gyorsan!

Lát minket.

Szuper lesz ez a hely, ha felújítjuk!

Hűha!

Választasz szobát?

Biztos fent lesz.

- Tetszik? - Nem.

Ma nem.

Üdv itthon!

Ne, ne, ne...

Mi a baj, tökmag?

Ez a ház kísértetjárta!

Na, jó, várj csak!

Tudom, hogy nem olyan vidám, mint hittem.

De nappal biztos jobb a hangulata.

Hé, meggyújtok egy vaníliás gyertyát, és máris jobb lesz.

Biztos?

Kicsim, kérlek, ne ítélkezz ilyen hamar!

Már ez az otthonunk.

Nem. Futás!

Ne, ne!

Gyerünk, be a kocsiba!

- Az öved! Első a biztonság. - Nem jön...

- Lassan, ügyes vagy! - Oké.

- Anyu itt van. - Oké.

Bírom az antik cuccokat, de nem ennyire.

Még visszatértek!

Még visszatértek!

KÍSÉRTETKASTÉLY

Oké, oké, majd én nyitom, Alyssa.

Elnézést, ismeri a pasast, aki itt lakik?

Hogyne, de nem túl kedves.

Hahó!

- Szóval így él egy zseni. - Mit művelsz?

Nyugi! Nem vagyok tolvaj!

Nézd! A kincs, amit keresek, a mennyekben van.

Miféle pszichopata ront be egy házba?

Sajnálom, tudom, a türelem rózsát terem, de néha túl lassan terem.

- Mint most. - Mi?

Mi van? Miért van nálad macska?

- Nem a tiéd? - Nem.

Azt hittem, a tiéd, annyira be akart jönni.

Menj csak, szőrös barátom, menj csak!

A macska megérezhette a pozitív energiát,

ami csak úgy árad...

ebből a bájos lakásból.

Ne nyissunk ki egy ablakot?

Egyébként Kent atya vagyok.

Csá, Kent!

- Nem gond, ha leülök? - De igen, gond.

Oké, oké.

Figyelj, egy kérdés, aztán eltűnök.

Hős akarsz lenni?

Passzolok.

- Pedig van egy őrült sztorim. - Viszlát!

Két szó.

Spektrális fotográfia.

Igen.

Felkaptad a fejed, mi?

Mert én is az enyémet.

Tényleg készítettél egy olyan fényképezőt,

ami rögzíteni tudja a szellemrészecskéket?

Sosem neveztem így. A sajtó terjesztette el.

Mindegy, szakmai röhej lettem.

Ott van dr. Frankenstein,

ő is a tudomány embere volt, és vasvillával üldözték.

Hogy miért?

Mert alkotni próbált valamit.

Egy szörnyet alkotott, oké?

Ami, ha jól emlékszem, meg is ölt néhány embert, igaz?

Hé, ami valakinek szörny, másnak jó halloweeni jelmez.

- Hűha! Őrület! Na csá! - Hallgass meg!

Felhívott egy nagyon édes nő.

Van egy kisfia, és azt hiszik,

a házuk kísértetjárta.

Megkért, hogy csináljak szelleműzést.

De nekik inkább

paranormális szakértő kell.

- Idegenvezető vagyok. - Te vagy Ben Matthias.

Az űrközpontban építettél teleszkópokat.

Azelőtt meg a CERN asztrofizikusa voltál.

Most meg idegenvezető vagy?

Ez olyan, mint amikor Michael Jordan baseballozik!

Vissza kell térned a saját pályádra.