Tampopo (タンポポ)

Szóval a moziban is itt vagy.

Mit eszel?

Tudod, ahogy az emberek zörögnek a mozikban...

csipszet esznek, összegyűrik a zacskókat.

Ez az, amit ki nem állhatok.

Finom?

Hogyne. Currys.

Megöllek, ha a film alatt zörögsz vele.

Megértetted?

És...

Az Casio karórák pittyegését sem szeretem.

Nem szeretem, ha félbeszakítanak.

Azt mondják, amikor meghal valaki, lepereg előtte az élete filmje.

Néhány másodpercbe zsúfolva.

Várom azt a vetítést.

Az utolsó mozit. Nagyon nem szeretném, ha bármi megzavarná.

"Drágám, ne halj meg!" és könnyezel...

Meglennék enélkül.

Hé! Kezdődik a vetítés.

Cutomu Jamazaki

Nobuko Mijamoto

Kodzsi Jakuso

Dzsuzo Itami

Tampopo (Pitypang) c. filmjében

Egy szép napon...

Egy öregemberrel vacsoráztam.

Aki már 40 éve tanulmányozta a rámeneket.

Ő tanított meg arra, hogyan kell enni.

Mester...

a levest vagy a tésztát egyem először?

Először nézd meg az egész tálat.

Igen, uram.

Méltányold a formáját. Élvezd az illatokat.

A zsírkarikák ékszerként csillognak a felszínén.

Ragyognak a szárított bambuszgyökerek.

Az alga lassan süllyed.

Lebeg az újhagyma.

Összpontosíts a három malaccsászárszeletre...

Kulcsszerepet játszanak, de szerényen elrejtőznek.

Először simogasd meg a felszínét...

az evőpálcikák hegyével.

Mire jó ez?

Ezzel fejezed ki a gyengédségedet.

Értem.

Azután bökd meg a malachúst.

A malachúst egyem először?

Nem. Csak érintsd meg.

Simogasd az evőpálcikák hegyével.

Gyengéden emeld föl...

és merítsd a levesbe a tál jobb oldalán.

Most az a fontos, hogy...

elnézést kérj a malachústól...

Mondd neki: "Viszontlátásra."

"Viszontlátásra"? Mekkora szamárság.

Micsoda könyv!

Rámennék egy rámenre.

Kitartás. Már csak két óra.

Végzünk és azután eszünk.

Eszünk?

Olvass tovább.

Végül kezdd el enni, előbb a tésztát.

Ó, ezzel egy időben...

miközben felszürcsölöd a tésztát, nézz a malaccsászárra.

Igen.

Figyeld szeretetteljesen.

Az öregember harapott egy kis szárított bambuszgyökeret és egy ideig azt rágta.

Azután megint tésztát vett.

Miközben a tésztát rágta, vett még egy kis bambuszt.

Azután hörpintett egy kis levest...

Háromszor.

Felnézett...

sóhajtott, és úgy vett föl...

egy szelet malachúst, mintha életre szóló döntést hozna...

majd könnyedén a tál széléhez ütögette.

Mire jó ez?

Hogy lecsorgasd róla a levet. Semmi több.

Álljunk meg!

Miért?

Éhes lettem az ostoba könyvedtől.

"Lai Lai Rámenbár"

Úgy tűnik, hogy halat és algát is adnak.

Igen, szójával ízesítve.

Könnyű fajta.

Hé, mi folyik itt?

Jól vagy?

Itt laksz?

Föl a fejjel.

Isten hozta.

Malaccsászárral kérem.

Nekem a különleges kell.

Rossz előjel.

Mi az?

Nem forr a víz.

Hé, kölyök, megfázol.

Ó, megjöttél, Tabo.

Mi a baj? Megint megvertek?

Most melyikük volt az, Rjuta?

Bőrig áztál. Menj, szárítkozz meg, és vegyél másik ruhát.

Még egyszer mondom. Hagyd itt ezt a szeméttelepet.

Költözz hozzám. Ezt a gyereket se fogják többé kínozni.

Gyere velem Párizsba.

Veszek neked bundát, ékszert, amit csak kívánsz.

Makacs vagy.

Önnek malachússal.

Önnek a különleges.

Különleges - a fenét!

Miért büdös a hal?

Ósdi vagy. Azért nem megy az üzlet.

Miért nem hagyod abba?

Segítek neked.

Fogd be a szádat.

Az én dolgom, hogy mit csinálok.

Semmi közöd az üzletemhez.

Csak segíteni akarok.

Kiváltalak ebből a vacak üzletből.

Hé, te, csöndesebben. Enni szeretnénk.

Maradj ki ebből.

Hé, Ken. Sajnálom.

Hagyd abba, Piszken. Hagyd békén a vevőimet.

Vevők!

Nincs szükséged büdös sofőrökre.

- Hagyd abba! - Fogd be a szád!

Hé, ember.

Ha verekedni akarsz, velem próbálkozz.

Rendben, akkor veled.

Fogd a kocsit, Gán.

De...

Velem minden rendben lesz. Menj. Várnak.

Jó. Sok szerencsét.

Menjünk ki.

Jó reggelt.

Reggelt.

Jaj.

- Jól van? - Azt hiszem.

Hogy kerültem ide?

Nem emlékszik?

Megpróbáltam ágyba fektetni.

De maga nem mozdult.

Jól küzdött.

Nem. Megvertek.

Az nem baj.

Öten voltak. Úgy nem tiszteséges.

- Győztél? - Nem, nem én győztem.

Veszteni szoktál?

Mindig. Hárman vannak.

Rjuta, Johei és Ucsida.

Hárman? Az nem tisztességes.

De nem futok el.

Egy férfi soha nem fut el, mindig ezt mondta az apám.

Az apád kemény ember volt.

Igen, és anya is csodálatos.

Jó szakács.

Igen. Évek óta nem ettem ilyen jó savanyúságot.

A legjobb savanyúság Japánban.

A rámenje is jó.

A rámenje? Nos, a rámenje...

Mennem kell.

- Megvan a füzeted? - Igen.

- A tollad? - Igen.

A nevező fölül van vagy alul?

Hát persze, hogy fölül. Jobb vagyok matekból, mint te.

Vagy mégse?

Nem. Alul van. Szia.

Itt hagyja a sapkáját!

Annyira rossz volt a rámenem?

Nem, nem úgy értettem.

Kérem, legyen őszinte.

Mióta a férjem meghalt, nagyon keményen dolgozom.

De nem vagyok biztos magamban. Soha nem vagyok az.

Kérem, legyen őszinte.

Ó, még a nevemet sem mondtam meg.

Tampopo vagyok.

- Goro. - Gán.

Milyen a rámenem?

Nos...

A rámenje korrekt ízű, de hiányzik belőle az ínyencség.

Őszintén szólva, rossz.

Igen, Tampopo kisasszony.

- Nem. Csak Tampopo. - Rendben, Tampopo.

Rajta, főzzön ráment.

- Gán, te vagy a vevő. - Rendben.

Nem. Gyere be az ajtón.

Rendben? Megpróbáljuk.

Kész? Rajt!

- Jó napot! - Állj!

Ha azt mondja "Jó napot!", nézzen rá.

- Ha nem szólal meg, akkor csak folytassa a munkáját. - Igen, uram.

Tovább.

Lesz egy sima rámen.

Most nézzen a vevőre, amikor nem figyel.

Várjon egy percet.

Mit látott?

- Fiatal és jóképű. - Nem, nem erről van szó.

Siet? Éhes?

Új vevő?

Ittas?

- Szeretné, ha a törzsvevője lenne? - Értem.

Most készítsd el a ráment.

Jó, ha ott vágja föl a malachúst.

Így csinálta a férjem.