Isabel Preysler: My Christmas (Isabel Preylser, mi Navidad)

- Üdvözlöm! - Üdv!

Jó reggelt!

Jó reggelt!

Köszönöm.

AZ ÉN KARÁCSONYOM

Isabel, amikor újságot olvas,

és önről vagy a családjáról tesznek említést, mire gondol?

Nos, az mindig érdekes. Nagyon.

A családomról szóló hírek…

biztosíthatom, hogy a többségük… Hamisítvány,

vagy tévedés.

De igen. Ettől függetlenül gyakran látom őket.

Az újságosunk…

minden hírt elküld nekem, ami a családommal kapcsolatos.

A kereskedő.

Automatikusan.

Isabel, mondja, mit reggelizik?

Először forró citromos vizet

és vitaminokat, ez az első.

Azután grapefruit-levet, kivit,

ismét grapefruitot, de ezúttal a gyümölcsöt,

azután lenmagot.

Úgy néz ki, mint a madáreleség, nem?

Ennyit. Evés után gyakran iszom hibiszkuszteát.

Mindig ugyanazt eszi?

És nem szeretem, ha megzavarnak…

mielőtt befejezem a reggelit.

Mármint, nem akarok nekifogni.

Nem akarom azzal kezdeni a napot,

hogy felhívnak mindenfélével, amíg be nem fejeztem a reggelimet.

Még a lányaival sem beszél reggeli közben?

De, mert sokszor bejönnek,

miközben reggelizek. Nincs bennük tisztelet.

Már az unokáim is nagyon gyakran bejönnek.

Ma reggel a kis unokám jött, Mateo.

Általában a legidősebb jön be, Miguel.

Azt mondta: „Lala, én ajtó,

nem Mikey." Mármint nem a bátyja az, hanem ő.

Ő nyitotta ki az ajtót. „Igen, láttalak."

„Nem, Lala…"

„Én!" Annyira büszke volt rá, hogy ki tudta nyitni!

Annyira elfogult vagyok irántuk!

Be kell látnunk…

hogy az unokák nagyon különleges teremtmények, ugye?

Látta, hogy megjelentek a hírek erről a dokumentumfilmről is?

Igen, hiszen elmondják nekem.

A barátaim mondták, hogy olvastak róla.

Volt része valaha hasonló projektben?

Nem, soha.

Nem izgult az elmúlt napokban?

Nagyon izgultam ebben a pár napban.

Arra gondoltam, vajon mibe keveredtem?

A kamerák előtt én nem…

Bennem nincs meg az a könnyedség, mint a gyerekeimben.

És az ő…

az ő spontaneitásuk, ahogy kifejezik magukat és…

Ez érdekes, hiszen egész életében kamerák kereszttüzében állt.

Igen, főleg fotóztak.

Főleg fotóztak, egész életemben.

Vannak, akik képesek rá,

hogy nagyon könnyen kifejezzék az érzéseiket.

Amit abban a pillanatban… Bennem nincs meg ez a könnyedség.

Erősnek próbál látszani?

Igen.

És szerintem erős is vagyok.

Persze vannak időszakok, amikor úgy vélem, nem vagyok az. Nem tudom, hogyan…

Például, mikor Miguel megbetegedett.

Nagyon súlyosan.

Pillanatok alatt teljesen megváltozik az életed.

Emlékszem,

aludtam éjszaka, és reggel arra keltem:

„Nem hiszem el, hogy ez velem történik".

Ilyenkor mit tehet az ember? Légy erősebb! Nincs más lehetőség.

Ha ráérsz, meg kell néznünk

a poharakat. Néhány megrepedt.

- Úgyhogy… - Igen, azokat le kell cserélni.

Szólok Eliasnak, hogy vegye elő őket. Megnézzük, és amik…

- Igen. - És lecseréljük őket.

- Meg kell csinálni. - Igen.

Ne legyen törött pohár, és legyen teljes a készlet!

Beszélek Eliasszal. Megnézzük, és megrendeljük,

- ami kell. - Tökéletes!

Aztán az La Despensa de Palacio. Megrendeljük a…?

Igen, persze.

Nem kéne… Jobb lenne megrendelni az ajándékokat 24-e előtt.

- Helyes. - A szokásos 44-et rendeljük, vagy…?

Igen. Nos, 48-at rendelnék, vagy talán többet is.

Rendben, felhívom őket.

Ott az a… Ez fontos! El kell kezdenünk kitakarítani az alagsort

karácsonyra, a dobozokat… Kitakarítani, mert most őskáosz uralkodik.

Tökéletes. Nagyon jó.

Átnézzük és megcsináljuk…

- Szuper. - …a napokban. Most ennyi.

Lent leszek, ha kellek. Hívjon…

- Tökéletes. - …ha bármi kell!

- Ha valami még eszébe jut… - Rendben.

A bankkal mi a helyzet?

Azt már elintéztem.

Tökéletes.

- Nagyon jó. - Jó. Köszönöm!

- Mielőtt elmennek. - Pompás. Köszi.

Mielőtt elmegy, én… Szólok, mielőtt elmegyek.

- Ha bármire szüksége volna... - Szólok.

- Köszönöm! - Köszönöm.

Mindent Aliciával intézek.

A vízvezeték-szerelőtől a bankig. Mindent.

Levelet küldenek, akik látnak a tévében vagy a magazinokban…

Karácsonykor rengeteg levelet kapunk, és mindegyiket meg is válaszoljuk.

Ebben a házban több ezer tárgy van.

Egy esetleg szükséges függönytől a kazánházig.

Állandóan több ezer dolgot kell megjavíttatni.

Jó reggelt, asszonyom!

Jó reggelt, Elías!

Kicserélek egy kiégett villanykörtét.

Pompás, nagyon jó.

Sok segítségem van,

nélkülük nem boldogulnék ezzel a házzal, tudom.

Kellemessé teszik az életemet.

Mindennel ellátnak, teljes mértékben.

Ramona a ház szakácsa.

Mindenkiről mindent tud.

Ha megbetegszel, húslevest főz neked csirkéből és ki tudja, miből,

hogy jobban legyen a gyomrod.

Ő ennek a háznak a lelke.

Számomra a sofőr nagyon fontos.

Rafael tökéletesen hajtja végre a feladatokat.

Teljes bizalmamat élvezi.

Elias később tanult be. Később jött.

Tökéletesen beilleszkedett,

és a házban mindenki nagyon szereti.

Családtagok.

Kellemes hangulatot varázsolnak a házba.

A látogatók gyakran mondogatják, hogy szeretnek ide jönni.

Nagyon jó érzés tölt el minket itt.

Isabel, hogy vagy?

- Szia, Blas! - Puszit!

Lássuk, mit csinálunk ma!

- Rajta! - Lássuk!

Kezdjük ezzel a gyakorlattal!

Nos, reggelente sportolok Blassal.

Ne felejtsd el enyhén behajlítani a térded nézz előre, egyenes a derék,

és gyorsan mozgasd a karod!

Annyira nem vagyok oda érte.

Utolsó ismétlések.

Ha az edző nem jönne, nem csinálnám.

…kettő, egy. Oké, ennyi!

- Hogy érzed magad? - Jól.

Mikor nyaralok, mindig azt mondja:

„Gyere az elliptikus trénerre,

csináld ezt, csináld azt!" Én meg: „Mindenképp!"

De nem csinálom. Csak akkor, ha szólnak.

„Asszonyom, az edző megérkezett." Akkor lejövök.

De ha nem jönne, nem csinálnám. Nem én!

Nagyon lusta testedző vagyok.

Nagyon jó!

Belégzés…

Vonakodva jöttem Spanyolországba,

mert volt egy filippínó barátom,

akit a szüleim egyáltalán nem kedveltek.

És volt egy pap, aki majdnem minden héten eljött hozzánk ebédre,

és anyám rávette, hogy beszéljen velem.

Azt mondta: „Nézd, Isabel,

a szüleid úgy döntöttek, hogy Madridba küldenek.

Menj el, és ha két év múlva

még mindig szereted ezt a fiút,

és hozzá akarsz menni, én összeadlak vele!

De előbb elutazol két évre Spanyolországba."

Így elmentem Spanyolországba.

- Rafael! - Igen?

- Ma nincsenek fotósok? - Ma nincsenek, asszonyom.

Korábban már megnéztem, nincs senki.

Rendben. Az jó. Nem kell száguldoznunk.

Hová megyünk, asszonyom?

Ott egy autó.

- Nos… - Fotósok, Rafael.

Igen.

Nézze, fotósok!

Siessünk!

Jól van, asszonyom.

A döglött macskáikkal.

Igen. Mikrofonjuk is van.

Követnek minket?

Nem, asszonyom.

Kényelmetlen otthon, mert mindenkit követnek.

Mindenki vonzza őket.

- Igen. - Újságírók.

De erről a kocsiról nem tudnak. Azt sem tudják, hogy…

Ezek sötétített üvegek?

- Igen, asszonyom. - Tökéletes.

Hová megyünk, asszonyom?

Massihoz.

- Massihoz. Jó. - Igen.

A La Castellanán át megyünk?

Igen, asszonyom.

- Régen ott laktam. - Tényleg?

A bácsikámmal és a nénikémmel.

A La Castellanában?

Igen, amikor megérkeztem Madridba.

Nem tudtam.

Pont errefelé.