Constantine

"KI A VÉGZET LÁNDZSÁJÁT BIRTOKOLJA,"

"A VILÁG SORSÁT TARTJA A KEZÉBEN."

A VÉGZET LÁNDZSÁJA A 2. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉN ELTŰNT.

MEXIKÓ

CONSTANTINE, A DÉMONVADÁSZ

Azt hiszem...

Találtam egy jót.

Figyelj, szóltam neked, nem?

Amint kiderült, hogy nem tudom kiűzni,

rögtön hívtalak.

Semmi baj. Muszáj volt lekötözni.

Constantine vagyok.

John Constantine,

te rohadék.

Naná.

Mi van?

Hozzanak egy tükröt! Gyorsan! Legalább egymétereset.

Gyerünk! Hozzanak egyet!

SÁTÁNIZMUS ÉS BOSZORKÁNYSÁG

Kramer vagyok.

Chas Kramer, te rohadék.

Te rohadék. Mi van?

Kramer vagyok. Chas Kramer, te rohadék.

- Chas! - Mi van?

Állj odébb!

- Minek? - Állj már odébb!

Állj odébb, Chas!

Megvan!

Tartsák az ágy fölé!

Ezt kösse hozzá! Hennessy, húzd át fölötte!

Csukják be a szemüket, és bármi történik,

ne nyissák ki.

Mutasd magad!

Vigyorogj, hiú seggfej!

A főnöknek!

Húzd!

Mondtam, hogy jót találtam neked, nem?

Mi volt ez?

- Látom, leküzdted az elvonót. - Csak így hagynak aludni a hangok.

Muszáj aludnom.

Segítséget kérek, atyám.

Te?

Tőlem?

Miféle...?

- Én nem... - Ez a kiűzés nem volt teljes.

Hallgasd az étert!

És szólj, ha bármi szokatlant észlelsz.

Ugyan már, nem kell neked amulett.

Csak úgy, mint régen.

- Pár nap az egész. - Rendben.

Megteszem. A kedvedért.

Miért csináltad? Tudod, hogy ez kölcsönkocsi.

- Mondtam, hogy állj odébb. - Ha szólsz,

hogy 150 kilós tükör jön bepipult démonnal,

messzebb álltam volna.

- Az Alvaradón menj. - Kösz, tudom az utat.

Nem gondolod, hogy ha többet mondanál, esetleg segíthetnék?

Nem.

Nem? Naná, hogy nem.

Vétkeztem, atyám.

Utoljára

két hete gyóntam.

Megöltem egy embert.

Ma is.

Még

az arcát se láttam,

csak meghúztam a ravaszt, és meghalt.

Sok rendőr húsz évig szolgál úgy,

hogy el sem süti a fegyverét.

Én miért tudom mindig, hogy hol vannak?

Hogy hova célozzak, és mikor lőjek?

Lehet, hogy ez valami ártás, atyám?

A Gonosz műve?

Istennek terve van veled. Valamennyiünkkel terve van.

Ne engedd, hogy meggyengítse a hitedet.

Igyekszem.

Minden erőmmel.

Isabel!

Isabel!

Legyőztem dolgokat,

amiket mások hírből se ismernek.

És ez fog kicsinálni.

Nem te vagy az első.

Ugyan már,

mindig összeraksz, most miért ne tudnál?

Mert ez felfalt téged.

Húsz éve nem akartál maradni.

Most nem akarsz elmenni.

Egészségedre!

Ez most komoly, John.

Fel kell készülnöd.

Nincs mire. Ismerem a helyet, ahova megyek.

Jó reggelt.

- Jó reggelt. - Detektív.

Nem, nem, nem.

Ne nézd meg, Angela.

Hagyjanak magunkra!

Isabel.

Leesett a tetőről.

Leugrott.

Nem.

Tudom, nehéz elfogadni, de elmebeteg volt.

Nem ölhette meg magát.

- Nem lehetett öngyilkos. - Detektív...

- Pont! - Detektív...

Pont!

Felvétel van róla.

- Várjanak! Lefelé mennek? - Én nem szeretnék.

Újabb ügy? A nagy dobás?

A főnyeremény? A rég várt alkalom?

- Ámíts el! - Ahogy szoktam.

Lekötelezel. Köszönöm.

- Hogy vagy, John? - Pakolj ki!

Golyódarabkák a pápa elleni merényletből,

eredeti megszentelt Jordán-víz,

és egy igazi csemege: visítóbogár Amityville-ből.

Neked vicc, de a lentieknek akár a krétacsikorgás.

Mit eszel te a bogarakon?

Csak szeretem őket.

Persze, mint mindenki.

Csak óvatosan, nagymenő. Az egy sárkányszáj.

- Azt hittem, beszerezhetetlen. - De nekem...

vannak még forrásaim.

Szóval, mi a helyzet?

Szolgadémont szedtem ki egy kislányból.

Úgy tűnt, mintha át akarna jönni.

Tudom, hülyén hangzik.

Nem, mi bábok vagyunk nekik, nem átjárók.

Manipulálhatnak minket, de nem jöhetnek át erre a síkra.

Azért nézd meg a tekercsekben, van-e precedens.

Jó, persze.

Még valami?

A nyavalyámra nincs valamid?

KÖHÖGÉSCSILLAPÍTÓ

Grátisz.

Oké, egy kérdés. Meddig leszek még a rabszolgád?

Nem a rabszolgám vagy.

Hanem a megbecsült tanítványom.

Mint Tonto vagy Robin.

Vagy mint az a sovány, a hájas haverja mellett.

És a tanítvány miért csak sofőrködhet?

John?

Élmény beszélgetni veled!

- Szabad a kabátját? - Köszönöm, de nem maradok sokáig.

- Hölgyem? - Nem, én se maradok sokáig.

Beszélnem kell vele, sürgős ügyben.

Tartsuk az érkezési sorrendet.

Látom, maga mindenütt modortalan.

Atyám.

- Van valami hír? - Igen, beszéltem a püspök úrral.

Tudom, mit akarsz, fiam.

Rajtam tartod mindent látó szemed?

Ez hízelgő.

Mondhatnám erre, hogy a jó pásztor az engedetlen bárányt is terelgeti,

de képmutatóan hangzana.

Jár neki a keresztény temetés, atyám.

Halálos bűnt követett el, Angela.

Nem lett öngyilkos.

A püspök úr szerint igen. És a szabály...

Szabály!

Atyám!

David!

Ismered Isabelt.

Egyedül Isten szeretetében volt biztos.

Kérlek.

Sajnálom.

Szokatlan lélekforgalmat tapasztalok mostanában.

Megérné haladékot adnotok nekem.

Most jó szolgálatot tehetnék nektek.

Még mindig alkudozni próbálsz?

Rengeteg csatlóst küldtem haza.

Az is elég lehetne az üdvösséghez.

Hányszor mondjam még el neked? Ez nem így működik.

Miért? Nem szolgáltam Őt eleget?

- Mit akar még tőlem? - A szokásos dolgokat.

Önfeláldozást, hitet.

- Hiszek, az ég szerelmére! - Nem, te tudsz. Az egészen más.

Te látsz.

Nem én akartam látni. Ezzel az átokkal születtem.

Ez tehetség, John. Adomány, amit önző módon eltékozolsz.

Démonokat űzök ki kislányokból.

Az is önzés?

Te mindig mindent önmagadért teszel.

Azért, hogy elnyerd a kegyelmet.

Képtelen szabályok, előírások tömkelege. Ez jöhet, az nem jöhet.

Miért?

Fogalmatok sincs rólunk.

Neked kéne pokolra kerülnöd, féllény.

Miért, Gábriel?

Bélyeget kaptam?

Mert nem jártam eleget templomba, nem imádkoztam,

mert lógok öt dollár perselypénzzel? Miért?

Azért halsz meg fiatalon,

mert 15 éves korod óta napi 30 cigarettát szívsz.

És azért kerülsz pokolra,

mert életeket oltottál ki.

Neked annyi.

Legalább szép idő van.

Mindig is pocsék humora volt.

És gyilkos poénjai.