Vitrival – The Most Beautiful Village in the World

- Jó napot! - Jó napot!

Újra felkelt a nap, és önök ismét velünk ébredeznek.

Ha még nem indultak el a kedves hallgatók munkába,

majd rájönnek később, hogy jobb lett volna otthon maradni,

és inkább ki sem lépni a házból.

Ennek apropóján játszunk be önöknek egy szívmelengető dalt,

amitől borsódzik az ember háta. Zenét!

VITRIVAL, A VILÁG LEGSZEBB FALUJA

Helló, Stibel!

FEBRUÁR

- Catherine! - Cathy!

- Szia! - Szervusz!

- Hogy vagy? - Megvagyok.

- Ezer éve nem láttalak. - Bizony ám.

- Te is jössz Christian megemlékezésére? - Persze.

Micsoda szörnyűség!

- Hihetetlen. - Borzalom.

- Igen. - Szerencsétlen gyerekek.

Egyszerűen nem értem, hogy mi lelte.

Nem találok magyarázatot, ez iszonyat.

Igen.

Szia, Yannick! Itt Pierre Bastin. A templomnál vagyunk Benjaminnal.

Ezek már megint kezdik, ott egy termetes az ajtónál.

Esetleg nem érsz rá most?

Mennyi idő, míg ideérsz?

Az szuper. Christian temetéséig jó lenne eltüntetni.

Kösz, akkor gyere!

Nyugi, hívtam Yannickot, mindjárt jön.

- Jól van. - Felírtál mindent?

- Aha, megvan. - Valami gyanús?

Nem, a templomban még kamera sincsen. Kérdezzük ki a környéket!

- Bekopogsz te... - Pierre, Benja!

- Mi a helyzet? - Szia!

Nézz csak be!

A fenébe, kérlek, mondjátok, hogy láttatok valakit!

A folyosót már sikeresen tönkretették.

- Igen, láttuk. - Szörnyű.

És megint ugyanaz az alkotás.

- Biztos ugyanaz a tettes. - Tényleg nem hiszem el, hogy ilyen van.

- És nem tudjuk elkapni. - Szia, Willy!

Benoit, szervusz! Láttad ezt?

- Igen. - Olyan dühös vagyok.

- Hogy képzelik ezt? - Ne is mondd!

- Ez elképesztő. - Már szóltam Yannicknak, épp idetart.

- Remek. - Ő majd elrendezi ezt valahogy.

Fogd meg! Nem várhatunk addig. Valahogy el kell takarni.

- Persze. - Itt temetés lesz.

Addig nem maradhat így.

Na meg jön a sekrestyés is, aki még a pápánál is katolikusabb.

- Ha ezt meglátja, nyílt színen elájul. - Igen, persze.

Mi körbejárjuk a környéket, hátha még itt ólálkodik.

Jó ötlet. Köszönöm a segítséget, fiúk!

- Kösz! Találkozunk. - Köszönjük! Majd találkozunk.

Nem hiszem el, hányszor játsszák még ezt el?

Borzasztó, ne is mondd!

Csak azt nem értem, hogy miért jó ez valakinek.

Ez komoly? Mi a szar?

- Mekkora bré volt az ajtón. - Durva.

Csak szerintem nyomat egyre nagyobbakat, na meg már az ajtóra?

- A következő a rendőrőrs lesz? - Tutira ott lesz a legújabb.

- Nem semmi. - Aha. Na meg Willy és Benoit...

Azok nem térnek magukhoz még jó darabig.

Nedves rémálmaik lesznek.

Érzed ezt? Jó cucc.

Be van dugulva az orrom.

- Semmi? - Nem.

Folyton taknyos vagy.

Valami vanília, nem?

Havannai szivar.

Havannai szivar, hol vettél te ilyet? Kubában?

- A boltban, szerinted hol? - Nyilván.

Én próbálkozom.

Otthon vagyok az ágyamban. Ha lehetne, ki sem mozdulnék.

Pihenek, ahogy az orvos azt mondta.

De ha egyszer folyton segítséget kér,

akkor mit csináljon az ember, mondjon nemet?

- Ezt hívják munkamegosztásnak. - Egyedül semmi nem megy.

- Nézzétek, jönnek a zsaruk. - Uraim!

- Jó napot! - Üdv!

Adjon isten, biztos urak!

Anne-Marie, anyukád barátnője.

- Anne-Marie? - Itt lakik az utcában.

- Nem ismerem. - Dehogynem.

- A leukémiás. - Nincs meg?

Leukémiás. A nővére jött rá, a valagán csúszott le a lépcsőn.

Nem bírt megállni a lábán, ezért elment az orvoshoz, hogy megvizsgálja.

- A férjének van egy anyajegy a nyakán. - Igen?

- Ja, tudom, melyik. - Annak meg bőrrákja van.

Az szép. Mindenki rákosodik?

Úgy tűnik. Christian pedig megölte magát.

Manapság már szinte csak így halnak meg az emberek.

Várjunk, most a nő él vagy sem?

Nem halt meg, csak meséltem a betegségéről.

Oké.

Egyébként nem tudsz valamit erről az új pélós graffitiről?

Vitrivalban. Láttam már párat, azt hittem, a török gyerek csinálta,

de ő nem lehetett, mert most nincs a faluban.

- Akkor hol van? - Kirándul.

Valami iskolai program. Nincs Vitrivalban.

Az is jól kezdődött, három órát totyogtak egy benzinkúton.

Aztán meg olyan kibírhatatlanok voltak a kölykök a helyszínen,

hogy a kísérő tanáruk, az a Madame Marie

tollasozás közben egyszer csak elbőgte magát.

- Az igen. - Akkor jók vagyunk.

- Hát végül is... - Mi megyünk is.

- Rendben, köszönjük! - Jól van, gyerekek.

Uraim!

- Szervusztok, jó munkát, fiúk! - Vigyázzatok magatokra!

Hadd említsem meg Baptiste-ot, a vitrivali sült krumplizó tulajdonosát.

Üdvözli minden vendégét.

- Jó napot! - Sziasztok!

Üdv!

- Mit bámulsz? - Mid van?

- Szendvicsem. - Tesó...

- Jó cucc. - Sonkás-lekváros? Undorító.

- És az a szottyadt tészta? - Hagyjál már! Tök friss.

- Tegnap csináltad? - Dehogy.

- De. - Jött egy kérés Catherine-tól.

A mi Catherine-ünk elhagyta a sálját. Virágos.

Arra kér minden kedves hallgatót, hogy imádkozzanak Szent Antalhoz,

hátha segít megtalálni ezt az értékes ruhadarabot. Előre is köszöni.

Valamint ma van drága Louise-unk szülinapja.

A mi kedvenc helyi Louise-unk.

Mire elindulok, már olyan sötét az éjszaka, mint a majom segge luka.

- Oké. Más? - Ti sem láttatok semmit?

- Semmit az égvilágon. - Miről beszélünk?

A graffitiről. Arról a vitrivali cerkáról.

- Nem láttátok? - Nem én.

- Több is van belőle. - Nincsen kamera?

Gondolhatjátok, hogy nem a kamera előtt kezdi ezt a baromságot.

- A rohadékja. - Okosan dugiban csinálta.

Ti miért nem tesztek kamerát stratégiai pontokra?

Egyrészt léteznek személyiségi jogok,

másrészt elárulnád, hogy mik ezek a pontok?

- Mit kamerázzunk be? - Igen, jogos.

Erre már nem olyan könnyű a válasz.

- Ez igaz. - A kis török volt, nem?

Már utánanéztünk, az valami kiránduláson van.

- Ezt valaki más csinálja. - Az a srác nem lehet.

- Kövessétek a digitális lábnyomát! - Jaj, Bernadette, hol élsz te?

Ez nem egy esti nyomozós sorozat.

- Lábnyomok... - Erre nincs pénz. Az ilyen drága.

- Túl bonyolult lenne. - És csak ketten vagyunk.

Akkor meg tetten kéne érni.

Mindenkinek figyelnie kellene, és akkor el tudnánk kapni közösen.

Szerintetek egy felnőtt a tettes?

- Meglepődne, ha tudná... - Valami nem normális.

...hogy miket művelnek az emberek.

- Ez felháborító. - Ez az.

- Változtak az idők. - Igen.

- Jó, de akkor is. - Hát...

- Borzasztó. Most mi lesz? - Igen.

Ebből nem mostanában lesz sikeres nyomozás.

- Hát nem. - Nem.

Na, mit adjak, hogy felviduljatok? Egy kólát?

- Legyen kóla, köszi! - Azt elfogadjuk.

Kösz szépen! Csaó!

Nath?

Itt vagy, kicsim?

- Szívem! - Szia!

Sikerült levakolnom a falakat.

- Hogy vagy? - Jól.

Meglátod, milyen szép lett.

Tényleg jó.

Megnéztem online pár videót. Adtam hozzá egy kis vizet.

- Látod a különbséget azért? - Persze.

SZEMETELNI TILOS

Gondolatban mindenki Christian családjával van

ezen a szomorú napon.

És egy emlékeztető a hét végére:

a nagy vitrivali máglyagyújtást február 25-én rendezik meg.

A tüzet este nyolc órakor gyújtja meg

a falu legutóbbi menyasszonya és vőlegénye.

- A szervezők mindenkit várnak... - Már megint lebuktál!

Hányszor mondjuk el,

hogy a házak százméteres körzetében nem gyújthatsz tüzet?

- Az agyunkra mész. - "Szia, apa!", talán.

- Jól van már. - És szervusz, kedves unokaöcsém!

Tényleg rohadt unalmas már vagy huszadjára idejönni ugyanazért.

Miért csinálod ezt?

- Folyton ezt csinálod. - Ez csak egy kis tűz.

Olyan kicsi, hogy még Benjaminékhoz is elér a füst.

- Alig van itt füst. - Tényleg nem unod még?

- Csak úgy gomolyog a füst felfelé. - Nem bántok ezzel senkit.

Mindjárt idehívjuk a kollégákat, és akkor megnézheted magad.

Na ahhoz mit szólsz?

Minden lehetséges füstöt az erdő felé fúj a szél.

- Milyen "lehetséges" füstöt? - Túl rendesek vagyunk, Pierre.

- De komolyan. - Nincs itt semmi füst.

Anya örülni fog, amikor megtudja, hogy eltüzelted...

- Ez marha jó. - ...a nyaraláspénzt.

Ne nézz minket hülyének!

Miért kell folyamatosan ilyen kellemetlen helyzetbe hozni minket?

Ha meg másnak szólunk, majd azt mondja,

hogy bezzeg az apádnak elnézed, neki lehet.

Kezdődik Christian temetése.

Külön harangoztak a halálakor meg a temetésekor is.

Ez mindig így volt. Nem újdonság.

Vitrivalban mindig is kétszer harangoztak.

- Ezt mondom. - Elég sokba kerül neked ez a tűz.