A Spark Into A Flame: Hamilton & Hip Hop

Én nem a Broadwayen szerettem bele a színházba,

hanem egy iskolai darab készítésekor.

Szerintem a jó musicalek főhősei megrekedtek valahol,

és máshová vágynak.

Minden hiphopsztori is erről szól.

A jó MC a történetét…

SZERZŐ, ELŐADÓ, ALKOTÓ

…olyan érzékletesen meséli el, hogy nem csak megértjük,

át is érezzük azt. Az ilyen alkotás túlmutat a saját világán.

A Hamiltont csak én tudtam ilyennek megírni, mert benne van minden,

amit a színházban és a hiphopban szeretek.

A könyvet olvasva nem a bankjegyen szereplő arcokat láttam.

Arra gondoltam, melyik MC játszaná el Hamiltonnak ezt az életszakaszát.

Amikor elkezdtem írni a dalokat,

ezt igazából egy mixtape-nek szántam, nem musicalnek,

benne a kedvenc MC-imhez méltó komplex hiphopszövegekkel.

Merítve a zenei zsenialitásukból és sokszínűségükből,

olyan forradalmian új hiphopalbumot akartam, ami elregéli a sztorit.

Lint egy elképesztően kreatív, sokszínű egyéniségnek ismertem meg.

Csodáltam benne, hogy elképesztően széles skálán mozog a zenei ízlése

stílusok és műfajok terén, és képes ötvözni ezeket az irányzatokat.

A színházi hiphopírás szépsége az, hogy a flow határozza meg a karaktert.

Már a New York pereménben is kísérleteztem azzal, hogy a flow-val mutassam meg

a karakterek szellemiségét és észjárását.

Aztán a Hamilton megírásakor már ez lett a vezérmotívum.

Leült, és szóról-szóra eldarált egy Big Pun-rapszöveget,

aztán átmenet nélkül elénekelt egy dalt a Camelotból.

A Hamiltonban Big Punt igyekeztem utánozni.

Nemcsak hat belső rímet pakolok egy sorba, de lehozom, amit Pun:

nálam a sor vége már a következő sor indítása.

It's hard to analyze which guys is spies Be advised, chico

We recognize who lies It's all in the eyes , chico

We read 'em and see 'em For what they are

2008 ÉS 2012 KÖZÖTT LIN-MANUEL MIRANDA TÖBB MINT EGY TUCAT

DEMÓDALT ÍRT ÉS RÖGZÍTETT KÖVETKEZŐ PROJEKTJÉHEZ, A HAMILTON MIXTAPE-HEZ.

Még a New York pereménben játszottam, amikor megírtam a bevezető dalokat.

A Public Theaterben kérdeztem Oskar Eustistől, hogy ha megírom a dalokat,

adhatnánk-e egy koncertet a Delacorte szabadtéri színpadán,

ahol a Shakespeare a parkbant szokták rendezni.

Úgy éreztem, így egyszerre lehetek jelen mindkét világban:

egy hiphopkoncert Shakespeare színpadán.

Aztán szép apránként színházi darab lett belőle.

Bár eredetileg mixtape-ként képzeltem el, írás közben musicallé alakult.

Lin legemlékezetesebb elképzelése nem is az volt,

hogy a dalok felvételeihez le akart szerződni egy lemezkiadóhoz,

hanem hogy kijelentette, ez egy mixtape lesz,

egy hiphop mixtape, amit hiphopelőadók fognak elénekelni,

és a hanganyagot már a színpadi bemutató előtt ki fogják adni.

A dalok kazettán meg fognak jelenni, The Hamilton Mixtape címmel.

Körbement néhány, igen kidolgozatlan demó,

inkább csak ízelítőnek nevezném.

Elmagyarázta, hogy több karaktert is

olyan rapperek inspiráltak, akik hatással voltak rá.

Az volt a terv, hogy meghívjuk őket a mixtape-re,

hogy elkészítsék a dalok saját verzióit.

A mixtape-et a színpadi változat előtt akartuk kiadni,

de a hiphopelőadókat csak úgy

tudtuk volna meggyőzni, ha eljönnek megnézni a darabot.

Büszke voltam a New York pereménre,

de egy hiphopelőadót nem tudtam volna elhívni rá.

Nem került a látókörükbe.

A hiphop és a Broadway világát így képzeljétek el.

A két halmaz nem metszi egymást.

Én meg így ülök, és próbálom közelebb hozni őket.

Nagyravágyó terv volt megpróbálni behozni valamit

a színház világába.

Meg akartam mutatni a példaképeimnek.

Felhívott a menedzserem, és azt mondta:

„Ezt látnod kell. Ragaszkodom hozzá, hogy holnap gyere el, nézd meg!”

Mondtam, hogy más dolgom van, de erősködött, hogy másnap ott a helyem.

Mielőtt láttam volna,

úgy voltam vele, kizárt, hogy olyan lenne, mint amilyennek leírták.

Mindenki azzal jött, hogy ezt látnom kell, ezt nem hagyhatom ki.

Úgy mentem el a Hamiltonra ,

hogy nem hittem benne, nagyon szkeptikus voltam.

Semmi kedvem nem volt elmenni,

csak komoly győzködés árán sikerült rávenni.

Olyan szinten hype-olták a darabot,

már kezdtem azt hinni, hogy mindenki megzakkant.

De olyanok dicsérték, akiknek adtam a szavára.

I remember that night I remember that

I remember that night I just might

Regret that night for the rest of my days

I remember those soldier boys

Trippin' over themselves To win our praise

I remember…

Véget ért az előadás, és hüledezve ültem ott, hogy ilyet

én még soha az életben nem láttam.

Azonnal lenyűgözött a szövegek virtuozitása

és a rímek elképesztő összefonódottsága.

A hiphop szellemiségét megragadva

egy ilyen zseniális történetívet felépíteni…

Ez teljesen letaglózott, a szó legjobb értelmében.

A szövegírást egészen új szintre, új magaslatokba emelték.

Ez azelőtt ismeretlen volt.

So this is what it feels like To match wits

With someone at your level What the hell is the catch?

It's the feeling of freedom Of seein' the light

It's Ben Franklin with a key and a kite

You see it, right?

The conversation lasted two minutes Maybe three minutes

Everything we said in total agreement

It's a dream and it's a bit of a dance

A bit of a posture It's a bit of a stance…

Ilyen elképesztő darabot

még életemben nem láttam.

A hiphop értékmérője nagyon egyszerű:

átéléssel, hitelesen adod elő magad?

A Hamilton esetében a válasz igen volt.

Zseniális történetmesélés.

Ötletes szójátékok. A rímek a helyükön voltak.

Átjött, hogy szívét-lelkét beleadta a sorokba, a szavakba és a hasonlatokba.

Ilyet csak az képes megalkotni, aki ízig-vérig hiphoprajongó.

Különösen Daveed Diggsre emlékszem: ahogy besétált a színpadra,

csak úgy áradt belőle a karizma,

és úgy vitte előre a történetet, hogy az teljesen hű volt a hiphophoz.

Ez volt az első alkalom, hogy úgy éreztem:

„Kezdem megérteni ezt a hihetetlenül ambiciózus vízióját.”

Az MC-párbaj, és az a tehetség,

amivel a rímeket ontotta magából…

Ez nem broadwayi maszlag, hanem frankó, hiphopos cucc.

„Life, liberty And the pursuit of happiness”

We fought for these ideals We shouldn't settle for less

These are wise words Enterprising men quote 'em

Don't act surprised, you guys 'Cause I wrote 'em

Úgy nyúlt hozzá a témához, hogy ledöntötte a korlátokat.

És ezáltal megnyílt előtte az út.

Szabad mozgástere volt.

Ha betartja a szabályokat, ezt sosem érte volna el.

Annyira színvonalas volt,

hogy ezek után önmagamtól is többet vártam el a saját dalaimban.

Teljesen leesett az állam,

hitetlenkedve néztem Hercules Mulligant,