Waiting for Barcelona

Miért nem tudunk egyként élni

És együtt élni

Az éhség megöl A feketéket ölik, emberek halnak meg

De mi az oka?

Ó, istenem!

Semmi sincs itt.

Néha az ilyen helyeken

itt hagynak szatyrokat, amiket felvehetek. Nem csak a szemetesek vannak.

Bárhol nézelődhetsz.

A nevem Mou.

Nézzük meg ezt!

Már tíz éve itt vagyok.

Már meg is házasodtam.

Már házas vagyok.

Szóval nem sokáig fogom ezt csinálni.

Amikor megkapom a papírokat, más lehetőségek után nézek.

A zenémmel fogok boldogulni.

Lány gyerekeket akarok, és hogy legyen feleségem.

Hogy legyen egy házam.

De még a papírjaimra várok. Addig meg csak próbálkozok.

Oké, készen állok.

ELSŐ FEJEZET: LEHETŐSÉGEK

- Hogy vagy, barátom? - Jól.

- Nagyon nehéz, mi? - Igen, persze.

- Nincsen cigim. - Semmi gond.

- Kösz szépen! - Kösz!

Hű, ez tetszik!

Egy katona srác. Katona vagyok.

Az élet katonája. A békéé. Én vagyok a béke katonája.

Ennek tényleg nagyon örülök.

Amikor eljöttem Gambiából, olyan 13 vagy 14 éves voltam.

Nem csak a pénz az oka, hogy idejössz.

Lehetőségek után kutatsz. Tudod?

AZ UTCAI ÁRUSOKTÓL VALÓ VÁSÁRLÁST 50 EURÓVAL BÜNTETIK

Hát, azt hiszem…

A rendőrség dolgozik… szóval…

Például, a férfi a parkban egy civilruhás rendőr.

Több is van belőlük.

Szólok a kollégáimnak, hogy itt van egy rendőr.

Muhamete!

Odaadom ezt a kollégámnak, oké?

Egy, kettő, három, basszus

Mindennap afrikálunk Afrikálunk

Mindennap afrikálunk

Afrikálunk, afrikálunk Itt a a gettóban

- Afrikálunk a gettóban - Egy, kettő, három, és a basszus

Nincs mit ennünk Nincs hol aludnunk

- Munka sincs, hogy dolgozzunk - Ez az! Rappelj valamit!

Ezt hallgasd!

Gyerünk! Bumm! Ez az, tesó!

Gyerünk! Rappelj!

Egy, kettő, három, basszus

- Ez az! - Úgy van!

- Egy, kettő, három, basszus - Espacio Inmigrante , ez az a hely.

EMIGRÁNS TERÜLET

Mi itt élünk, tudod? Ez az én otthonom.

Köszönöm, barátom!

- Tényleg! - Egy, kettő, három, basszus

Kösz szépen!

Mondd, amit az emberek…

Emberi rabszolgaság!

Hé, mit mondtál, haver?

Megmutatom a sok rosszat, ami itt történik.

Nézzük, mi is az igazi probléma!

- Minden oké? - Nincs semmim.

- Nem tudok semmit adni. - Ó, bocsánat.

Ez jó dolog, nem? Hogy látják, hogyan élünk.

Spanyolul beszélek.

Megmutatom nekik, hogyan élek túl a fémdobozok gyűjtésével.

- Szuper! - Kösz, haver!

Köszönöm!

Menjünk!

Így élünk itt, nem igaz?

Mindennap ezt csinálom.

Azt mondta, emberi rabszolgaság. Igaza is van.

Az emberek rabszolgái vagyunk.

Igaza van. Először nem értettem, mit mond.

Azt hittem, beszólt valamit rám, de nem így volt.

Az emberi rabszolgák mi vagyunk…

akik a szemetet gyűjtik, miközben lenne mit dolgozni.

De nem adnak nekünk esélyt.

Megmutatjuk nektek, hogy mit csinálunk.

Oké.

A piac meghatározza a fém árát.

Az árak növekednek és csökkennek…

Lehet, ma egy euró a réz, holnap meg már három.

Ez ilyen, uram.

Erre járnak a bevásárlókocsikkal,

és próbálnak túlélni az utcákon,

miközben Barcelona utcáit takarítják.

Feltöltjük a kamionokat, és eladjuk a rakományt a roncstelepnek.

Sokféle fém fordul elő: réz, ólom, sárgaréz…

Örökké itt állnánk, ha elkezdeném sorolni.

- Aztán mindent… - Ne filmezzen!

Gyere! Még!

Naponta olyan nyolc, tíz tonnát kapunk.

Amikor végzek a gyűjtögetéssel…

a kapu a másik oldalon van.

Szóval eljövök ide kosarazni a barátaimmal

vagy akár egyedül is. Mindegy.

De ez az első életem.

Most a Las Ramblas-on vagyunk.

Megpróbálok átmenni.

Egy bizonyos helyre tartok. Szerintem ott találok valamit.

De nem ígérhetek semmit, hisz semmi sem biztos.

Két dolgot szoktam csinálni.

Úgynevezett top manta vagyok. Vagyis utcai árus.

Amikor nehezebbé válnak a dolgok, a rendőrség meg minden miatt,

akkor fogom a kocsim és úgy boldogulok.

Nem engednek minket árulni.

Ráadásul a rendőrség nagyon agresszívan lép fel.

Úgy kezelnek, mint egy állatot vagy egy bűnözőt.

El akarnak kergetni vagy megütni.

Egy idő után eleged lesz ebből.

Tetszik valami? Mit szeretnél?

Armani…

Gyorsan! Adj tíz euróval kevesebbet! Oké.

Mit gondolsz erről a könyvről? Mi ez a jel?

Náci jel vagy mi?

Látod, épp ez az… Minden oké. Semmi baj.

Ezért nehéz életben maradni. Az ilyen emberek miatt.

Jól van.

A náciknak nincs hatalma Barcelonában.

Egyedül, 15 náci ellen. Minddel elbánnék.

Viccelek. De a nácik nem jó emberek.

A nácik senkit sem szeretnek.

Oké, remek. Valaki pont kijön. Helló!

Elnézést! Köszönöm!

Szerelmem?

Szerelmem!

Ezt itt hagyom, míg visszajövök. Szuper!

Szívem? Jól vagy?

Igen? Mindjárt jövök, oké?

Azonnal jövök.

- Add ide! - Hát ez? A földön?

Jövök mindjárt.

MÁSODIK FEJEZET: A LÁZADÁS DALA

Jó kis labda ez.

Ezt már megnéztem.

A célom, hogy legyenek papírjaim és hogy jól csináljam…

a dolgomat pincérként, zenészként vagy akármiként.

Amikor 17 évesen idekerültem,

kaptam papírokat, de elhagytam őket.

Ne így nézz rám! Hogy én… egy börtönviselt vagyok.

Négy évig ültem a rács mögött.

Mert utcagyerek voltam.

Nem ez a helyes út.

Máig fizetek azokért a dolgokért, amiket itt tettem.

Dolgok, amikért megfizettem.

Korábban drogdílereknek árultam füvet.

De ma már így élek.

A börtön nem embernek való hely.

A börtön arra való… hogy megöljön, hogy megőrjítsen,

hogy elpazarold az idődet és az életedet.

Érted?

Amikor kijöttem a rács mögül…

HULLADÉK

Két évig éltem a gettóban.

Ott maradtam azon a helyen.

Egy srácnak adtam négy sört a bárban.

Mondom neki, hogy fizessen, erre ő: „Persze, menjünk ki, intézzük el a pénzt!”

Kimentünk, és azt kérdeztem: „Ideadnád a pénzt?”

Csak ennyit csinált, és elkezdett fojtogatni, tudod?

Szóval jobban meg kell gondolnom, hogy mit csinálok, érted?

De ilyen az élet. Ez az élet.

Habár majdnem vége lett ott az életemnek.

Oké, ez ennyi volt.

Az Espacio Inmigrantes három éve jött létre,

miután a spanyol kormány törvénybe foglalta,

hogy a bevándorlóknak nem jár egészségügyi ellátás.

Három orvosunk van, akik általános vizsgálatokat végeznek.

Illetve van három pszichológusunk.

A projekt, amit leginkább támogatunk jelenleg…

a Barcelonai Mozgóárusok Egyesülete.

Leginkább afrikai, bangladesi és pakisztáni bevándorlókból áll,

akiket éveken keresztül üldöztek és megvertek.

Néhányukat meg is ölték.

Harcba szállunk

Spanyolországban, a Hospitaletben

A tesóimmal együtt

És ezekkel a haverjaimmal Akikkel most is vagyok

Mert a vér összeköt minket

Ő a testvérem Egy nagy család, vágod?

Mert ők tudják, hogyan mennek a dolgok

Engem nem pusztíthatnak el

- Hadd töltsem fel! - Béke.

Megpróbálom megjavítani.

Szeretet és egység

Változó rezgések

Hé, tesó! Hadd mondjak valamit!

Ebben az életben kétféle ember van. A jó és a rossz.

Higgy nekem! Olyanok, mint a jobb és a bal.

Ezt mondom.

Így van, vagy nem így van?

- Mi? - Igen, így van.

Az kinek lesz?

Nekünk.

Ilyet mondasz, hogy „nekünk”.

Nem szeretem ezt.

- Mi? Hallod? - Neked is csinálom. Ha akarod.